maga is a fedélzeten van." "Azonnal megyek." üzeni Sisko, kézen fogva az ajtó felé vezetve Fennát is.

"Hív minket." jelenti Dax a kapitányi székben ülő Piersallnak.

"Képernyőre." "Remélem, működik ez az adó, utálom közönség nélkül produkálni magam." morogja a képernyőn megjelenő Seyetik, "Oda fog veszni! Mit akar ezzel elérni?" kérdezi Piersall. "Történelmet csinálok!" jelenti ki Seyetik vidáman, "Ezt fel kell jegyezniük az utókor számára." "Hatvan másodperc a becsapódásig." jelenti Dax, épp mikor Sisko és Fenna megérkeznek a hídra. "Gideon, ne tegye! Van más mód Nidell megmentésére!" mondja Sisko. "Reméltem, hogy így lesz, de már nem tehetek másként. Ez az egyetlen módja, hogy igazán szabad legyen. Tartozom neki ezzel. ... Ráadásul ezzel igazáén felteszem a koronát a műveimre. ... Mindketten ismerjük Kham esetét. Én vagyok a harcos, aki nem akar megbánni semmit." "Ezzel mit akart mondani?"

pillant Piersall Siskora. "Klingon költészet." "Harminc másodperc."

jelenti Dax. "Gideon, megparancsolom, hogy azonnal forduljon vissza a siklóval! Megértett?" üzeni Sisko. "Túl késő, parancsnok, már mélyen bent járok a csillag gravitációs terében." "Vonósugarat!" szól Sisko.

"Működésképtelen." mondja Piersall, mire Sisko bosszúsan mered a képernyőn látható Seyetikre. "Parancsnok, talál majd egy mappát a személyes holmijaim között. Az kizárólag a magáé." "Mi az?" "A végrendeletem. Kézzel írva. ... Nem akarnék egy ilyen fontos dokumentumot valami idegenre bízni." mondja Seyetik vidáman, miközben a siklótól érkező adás egyre gyengül, ahogy a kihűlt csillag maradéksugárzása kezdi elnyomni a jelet. "Juttassa el a Daystrom Intézethez, hogy kiadhassák, rendben?" ""Ezt megígérem." "Hű, eszembe jutott valami, amit nem tettem bele el az indulásom előtt... Tegye még hozzá, hogy a végrendelkező a tudománynak áldozta fel az életét." "Tíz másodperc." jelenti Dax. "Ezt is megígérem." bólint Sisko halvány mosollyal. "Tudtam." bólint Seyetik elégedetten. "Öt másodperc." "Most aztán figyeljenek jól, parancsnok, mert ilyet senki sem lát, soha többé..." búcsúzik Seyetik, "Legyen világosság!" Az adás ezzel megszakad, az Epszilon száztizenkilenc pedig néhány pillanattal később, talán millió évek után, újra ontani kezdi az életet adó energiát. Sisko lassan rábólint Seyetik utolsó mondatára az újjászületett csillag fényében fürdő hídon, majd Fenna felé fordul, aki könnyes szemmel áll a híd hátsó részén. A nő kinyújtja a kezét Benjamin felé, és lassan elhalványulva megszűnik létezni.

"A Deep Space Nine űrállomás naplójába, Sisko parancsnok bejegyzése.

Kiegészítés. Az Epszilon egy-tizenkilenc úgy fénylik, mint valamikor régen, egy ragyogó tudós ragyogó emlékműveként. Nidell mostanra teljesen felépült, aminek örülök, de... Legnagyobb sajnálatomra nem emlékszik Fenna élményeire."

"Parancsnok..." áll meg Nidell a galéria egyik ablakán kibámuló Sisko mellett. "Nidell... Honnan tudta, hol talál meg?" kérdezi Sisko reménykedve. "Dax hadnagy mondta el." "Ah, úgy... Mikor fut ki a Prometheus?" "Ma. ... Szerettem volna elbúcsúzni, és köszönetet mondani. Jó, hogy mégis hazajutok." "Meddig marad a New Halanán?"

kérdezi Sisko elfordulva a nőtől. "Életem hátralevő részére. Túl sokáig voltam távol onnan." mondja Nidell, majd közelebb lép Siskohoz, és így szól: "Bár többre emlékeznék Fennából. Amit tett, amit érzett... De szinte semmire sem emlékszem." "Semmi baj. Én emlékezni fogok mindkettőnk helyett." "Csak egyet mondjon még meg." "Ha tudok..."

"Milyen volt?" "Fenna?" kérdezi Sisko visszafordulva Nidell felé, "Pontosan olyan, mint ön..." Nidell erre lassan, lehajtott fejjel elfordul, és útnak indul végig a galérián, Sisko pedig visszafordul a Versengők csillagkép felé, tudva, hogy egyikük már célba ért, egy másik pedig többé már sosem fog.

[Fenna/Nidell - Sally Elise Richardson, Seyetik - Richard Kiley, Piersall - Mark Erickson. Írta: Mark Gehred O'Connell, Ira Steven Behr és Robert Hewitt Wolfe]

30. A szentély romjain (Sanctuary) 

SD 47391.2, 2370 május 22.

"Beszélni akart velem, parancsnok?" kérdezi a Sisko irodájába besiető

Kira. "Tulajdonképpen inkább a következő havi szolgálati beosztást szeretném látni." mondja a parancsnok, felnézve a kezében levő

jegyzetfüzetről, mire az őrnagy nagyot sóhajt, majd így szól: "Holnap reggel az asztalán lesz." "Tegnap is ezt mondta..." "Igen, de tegnap az egész napot azzal..." "Azzal töltötte, hogy megbeszélje Rozari miniszterrel a Trilani félsziget helyzetét." "Tud róla?" kérdezi Kira meglepetten. "A vezérlőben semmi sem marad titok, különösen ha valaki olyan hangerővel vitatkozik, mint maga." "Én meg azt hittem, csak suttogok." "Azért elég határozott hangon tette..." "Minden alkalommal, mikor valami miniszterrel kell beszélnem, megfogadom, hogy nyugodt leszek. De aztán előállnak valami ostoba bürokratikus kifogással, hogy valamit miért nem lehet megcsinálni, és ez annyira... Annyira..."

"Idegesítő." bólint Sisko együttérzéssel. "Ah, parancsnok, ez sokkal több, mint szimplán idegesítő. Bajor bajban van. Én csak segíteni akarok." "Megértem magát, és nagyon rokonszenves gesztusnak találom mindezt. Felőlem annyit ordibál az Ideiglenes Kormánnyal, amennyit akar. De ne hanyagolja el az állomással szembeni kötelezettségeit."

"Rendben." bólint Kira, "Még ma megkapja a szolgálati beosztást."

Kira, kilépve az irodából sietve vág át a vezérlőn, egészen addig, míg O'Brien meg nem szólítja: "Ah, őrnagy... Quark szeretne beszélni önnel, azt mondja, sürgős." "Mint mindig..." morogja Kira boldogtalan ábrázattal, és miközben tovább indul a lift felé, a főmérnök meglepetten néz utána.

Quark bárjában a szokásos hangzavar helyett ezúttal csak egyetlen hang hallatszik. Egy idősebb bajori férfi áll a helyiség közepén, egy hosszú, idegen fúvós hangszeren játszva. A vendégek szinte áhítatos csendben hallgatják a hangszerből felcsendülő lassú dallamot, még Quark egyik ferengi pincére is ábrándos arccal támasztja a bárpultot, legalábbis addig, míg Quark kitartó bökdöséssel vissza nem küldi dolgozni. Quark hitetlenkedve nézegeti a zenébe egészen belefeledkezett vendégeket, majd megáll a pult mellett a törzshelyén üldögélő Mornnál, és alaposabban szemügyre veszi. A nagy termetű humanoid egy idő után felé fordul, és határozatlan mozdulattal mintha egy könnycseppet törölne ki a szeméből. Quark ennek láttán egy pillanatig dermedten áll, majd dühösen csapja a pultra a kezében levő törlőkendőt, amit Morn azonnal átminősít zsebkendőnek. Quark végül savanyú arccal indul a kijárat felé, de az ajtóban Kirába ütközik. "O'Brien azt mondta, beszélni akar velem." "Igen, így van. Nézzen csak körül! Mondja, olyan ez a hely, mint szokott lenni?!" "A szonáta, amit Varani játszik, nagyon szép. Teljesen lenyűgözte a vendégeit." "Ne egyszerűsítse le ennyire a dolgot, őrnagy. Nem egyszerűen csak lenyűgözte őket, de teljesen a hatása alatt állnak! És amíg a hatása alatt állnak, nem játszanak! Nem esznek, és inni is alig isznak! Mélyrepülésbe kezdett a bevételi mutatóm!" "De hát még csak tegnap játszott először..." jegyzi meg Kira. "Én nagyon pontosan számon tartom az üzleti bevételeimet!

Azokból képzem a mutatókat, és a mutatók alapján készítem az előrejelzéseimet. És az előrejelzéseim most azt mutatják, hogy az elmúlt huszonhat óra adatai alapján a bevételem soha nem látott visszaesése várható!" méltatlankodik Quark. "Azért ennyire ne vigye túlzásba. Ha elterjed a híre, hogy Varani milyen csodásan játszik, annyian fognak idetódulni, mint még soha ezelőtt." mondja Kira. "Min alapszik ez a kijelentése? Talán a bajoriak megérzéseire? Akkor inkább próbáljon szerencsét a dabo-asztalnál!" "Megígérte, hogy egy hónapig előadhat itt." "Viszont ha az előrejelzéseim jók, egy hónap alatt tönkremegyek!" "Quark... Akkor is végig fogja csinálni." "Miért?"

"Szerintem nyilvánvaló: mert megkértem rá." Quark nagy levegőt vesz, lassan kifújja, majd így szól: "De szerintem játszhatna valami...

Lendületesebbet is!" "Lendületesebbet?!" "Ritmusváltás..." bólogat Quark. Varani hamarosan a darab végére ér, és miután a felhangzó tapsvihar elült, Kira odasiet hozzá: "Ez csodálatos volt." "Már majd elfelejtettem, milyen az, ha a játékommal elismerést aratok..." "Hát, ez azért nem egy hangversenyterem, mint amilyenekhez hozzászokott."

mondja Kira bocsánatkérően. "Manapság nem válogathatja meg az ember, hogy hol ad elő." "Az imént beszéltem Quarkkal, ő is nagyon jónak tartja. Csak azt reméli, időnként más stílusú darabokat is elő fog adni." "Tehát ő a hangversenyterem helyett inkább zenés estre vágyik..." állapítja meg Varani vidáman. "Pontosan erre gondolt."

bólogat Kira. "Azt hiszem, megteszem neki ezt a szívességet." A jelek szerint, Quark legnagyobb örömére, újra beindult az üzlet, az egyik asztaltól örömteli kiáltás hallatszik: "Dabo!" "Bár el tudnám intézni, hogy egyszer méltóbb körülmények között is játszhasson..." néz körül Kira. "Ha már itt tartunk, Volka miniszter hogy fogadta a Jalanda tér újjáépítését célzó ötletemet?" "Állandóan felemlegetem előtte, de sajnos elereszti a füle mellett." "Tovább kel próbálkoznia. A bajoriaknak meg kell ismerniük a művészeti örökségüket, különben sosem nyerik vissza az önérzetüket." "Legközelebb, mikor találkozom vele, újra meg fogom említeni. De semmit nem ígérhetek."

"Ah, őrnagy... Mindent elrendezett Quarkkal?" fordul Sisko a vezérlőbe visszaérkező Kira felé. "Egyszer ki fogom vágni azt a töpörtyűt valamelyik zsilipből..." fogadkozik az őrnagy dühösen.

"Örömmel hallom, hogy minden a megszokott kerékvágásban halad." mondja erre Sisko, mire Kira grimaszolva pillant rá. "Parancsnok, megnövekedett neutrinó-értéket észlelek. Egy hajó érkezik a wormhole-on át." jelenti O'Brien. "Képernyőre." szól a parancsnok. Kira beadja a képet, és megkezdi az előzetes szenzoros letapogatást. "Négy humanoid élőlény van a fedélzeten." "Plazmatűz a hajtóműtérben." jelenti O'Brien. "Hívja őket." szól Sisko. "Nincs válasz." csóválja a fejét Kira. "A reaktoruk túlhevült. A létfenntartó rendszerük leáll."

"Sugározza át őket, főnök." rendelkezik Sisko. "Igenis, uram." A transzporteremelvényen néhány pillanat múlva egy két férfiből, egy nőből, és egy fiúból álló, kissé ijedt csoport materializálódik. Kira és Sisko odasietnek, majd a parancsnok így szól: "Sisko parancsnok vagyok, az Egyesült Bolygók Föderációjának képviseletében. Önök egy bajori űrállomáson vannak. Barátsággal fogadjuk önöket. ... Bevontatjuk a hajójukat, dokkolás után megvizsgáljuk, és ha lehet, elhárítjuk a hibát. Utána tovább utazhatnak. ... A sebesülését az orvosi személyzetünk készségesen ellátja." teszi hozzá Sisko a fiú megégett kézfejére pillantva. Az erre felpattan, és indulatos hangon magyarázni kezd, de Sisko és Kira egy szót sem értenek belőle. A csoport női tagja lecsendesíti, majd tiszteletteljesen beszélni kezd Kirához, aki tanácstalanul mered rá. "Érti valaki, mit mond?" pillant hátra Kira reménykedve. "Valami nincs rendben az univerzális tolmácsgéppel."

állapítja meg Sisko, és O'Brienre pillant: "Főnök?" "Működni működik, parancsnok... De valamiért csak nagyon lassan halad a beszédminta-analízissel. A nyelvtan és a szintaxis nagyon idegen, teljesen eltér az adatbázisban tárolt alapsémáktól." csóválja a fejét a főmérnök. "Addig kell beszéltetnünk őket, míg a számítógépnek nem sikerül felállítania a fordítási mátrixot." mondja Sisko, miközben a nő

újra beszélni kezd. "Úgy látszik, ebben nem lesz hiba..." állapítja meg Kira. "Őrnagy, le kellene vinnünk őket a gyengélkedőbe. A jelek szerint önben mintha jobban bíznának, úgyhogy maga vezeti őket." "Ehm...

Rendben... Ööö... Most mindannyian beszállunk egy turbóliftbe..."

fordul Kira a jövevények felé, akik arcukon nem kisebb tanácstalansággal próbálnak valamit kihámozni a szavaiból, mint az imént Sisko és ő tették az idegenek nyelvével. Kira végül odaint a nőnek, miközben a lift felé indul. Szerencsére legalább ez a gesztus ugyanazt jelenti mindkét faj esetében, mert az idegen nő a többieket is maga után intve Kira nyomába szegődik. "Sisko hívja Odot." aktiválja a parancsnok a kommunikátorát, miközben Kiráék után ő is bepréselődik a liftbe, "Néhány jövevényt viszünk sétafedélzetre a Gamma Kvadránsból.

Várjanak ránk a kilences liftnél."

Odo egy pillanattal azelőtt ér a liftajtóhoz, hogy az kinyílva kieresztené magából Siskoékat. "Mi gondjuk van velük?" kérdezi Odo, szemügyre véve a jövevényeket, akiket Kira eközben igyekszik kicsalogatni a liftből. "A számítógép nem tudja lefordítani a nyelvüket." feleli Sisko. "Ez valóban elég nagy gond." bólogat Odo. A vendégek végre kilépnek a sétafedélzet zajos forgatagába, és álmélkodva haladnak arrafelé, amerre Kira és Sisko próbálja terelni őket. Azért nem megy minden zökkenőmentesen, Odonak egyszerre két irányba kellene figyelnie, mikor a csapat két férfitagja két különböző irányba indul el, de végül sikerül mindkettőt megállítania. Kira is észreveszi, hogy hátul valami gond van, és visszasiet az alakváltóhoz: "Majd én megpróbálom. ... Jöjjenek... Jöjjenek velem..."

A menet betér egy üzletbe, ahol a nő az egyik falon függő ruhákat, a két férfi és a fiú pedig a pulton álló dísztárgyakat kezdi nézegetni.

"Tar'roah... In-tar'roah!" mondja a nő a ruhákra mutatva. "Mi úgy mondjuk: ruha." mondja erre Sisko. A fiú időközben elvesz valamit a pultról, és a kijárat felé indul vele, de Odo megállítja: "Bocsánat, de azt nem viheti el csak úgy..." Ezután az alakváltó alig győzi visszaszerezni a különböző tárgyakat az idegenektől, miközben a nő

egyre csak azt az egy szót ismételgeti. "Őrnagy, szüksége lenne magára amott is..." jegyzi meg Sisko, mire Kira is megpróbálja lebeszélni a jövevényeket a pultra kirakott árukészlet begyűjtésről, de ő sem jár több sikerrel mint Odo. "Majd később bevásárolhatnak, de most jöjjenek velem..." Végül az idegen nő könyörül meg rajta, és rászól a makacskodó férfiakra, akik végre visszarakják a holmikat a pultra, és az útnak induló Kira nyomába szegődnek. Sisko és Odo kissé lemaradnak, az alakváltó bosszús sóhajjal csóválja meg a fejét, mielőtt ők is elindulnak.

A menet végül csak megérkezik a gyengélkedőbe, ahol, miközben Bashir a fiút vizsgálja a két férfi összeszólalkozik valamin. A nő azonban rájuk pillant, mire gyorsan elhallgatnak. "Tisztán látszik, ki a főnök." jegyzi meg Odo ennek láttán. "Mi a diagnózis, doktor?" kérdezi Sisko. "Másodfokú plazmaégés. A bőrregenerátor rendbe tudja hozni."

mondja Bashir, kézbe véve a szerkezetet. De mielőtt megkezdhetné a kezelést, az idegen nő kikapja a kezéből az orvosi eszközt, és odanyújtja Kirának. "Sajnálom, én nem vagyok orvos..." csóválja a fejét az őrnagy. Bashir kiveszi a regenerátort a nő kezéből, és így szól: "Megígérem, nem fogom bántani..." "Meg fog gyógyulni." bólogat Kira, így végül a nő belegyezik a kezelésbe.

"Ez lesz a kabinjuk, amíg az állomáson tartózkodnak." vezeti be Sisko és Kira a vendégeket egy többszemélyes szálláshely nappalijába, "Gondolom most szeretnének pihenni, és felfrissíteni magukat... Attól tartok, egy szót sem értenek abból, amit mondok." "Talán van valami, amit megértenek..." mondja Sisko, ezzel odasiet a szálláshely replikátorához, és így szól: "Hét maaza-szárat." A szerkezet nyílásában egy hosszúkás tálca bukkan fel hamarosan, rajta hét pirított rudacskával. Sisko kiveszi a tálcát, és a vendégek felé fordul vele: "Ez ennivaló... Kóstolják csak meg. ... Őrnagy, mutassa meg nekik, hogy finom." Kira átveszi a tálcát, letör egy darabot az egyik rúdból, és bekapva elropogtatja. "Látják? ... Hmm, tényleg nagyon jó." Kira odanyújtja a tálcát a nőnek, aki elveszi, kiemel belőle egy barnára pirított rudat, megszagolja, majd leharap belőle egy darabot, és rágcsálni kezdi. A jelek szerint meg van elégedve a dologgal, mert egy bólintás kíséretében továbbadja a tálcát a többieknek, és hamarosan már mind a négy jövevény jóízűen falatozik. "Úgy látom, ízlik." állapítja meg Kira elégedetten. A nő hamarosan megint felé fordul, és ismét beszélni kezd dallamos nyelvükön, de mivel még mindig nem érteni belőle semmit, Kira csak a fejét rázza zavartan: "Sajnálom, de még nem értem."

"Zullak'o! Emin akih. Zullak keresni ekstassa." folytatja a nő, mire Odo felkapja a fejét: "Hallották? Azt mondta, 'keresni'." "Folytassa csak, beszéljen..." pillant Sisko a nőre, mivel úgy látszik, a tolmácsgép végre kezdi összerakosgatni a különös nyelv alapszótárát.

"Gran'uh? Bata ramah'sata. A népem ye'kohpa, skrreea. Ha'vu fota meg kell menteniük." "Megmenteni? Kit? Ért valamit abból, amit mondok?"

kérdezi Kira reménykedve, "Folytassa, mondja csak tovább..." "Nolloh skrreea. Zo'karroh segítséget keresünk. Fogy az idő. Zullak! Skrreeaiak vagyunk. Gyorsan segítségre van szükségünk. Nincs több időnk!" "Tehát maguk skrreeaiak, és segítséget keresnek, mielőtt túl késő?" kérdezi Kira, mire a nő megkönnyebbülve sóhajt fel: "Igen!" "Hol van a népük?"

kérdezi Sisko. "A Szem kresnih oldalán." "A Szem?" kérdezi Kira. "Az Univerzum Szeme. A folyosó..." "Szerintem a wormhole-ra gondol, őrnagy." véli Odo. "A másik oldalon vannak, egyedül mi tudtuk megtalálni a Szemet." bólint a nő. "Mennyien vannak?" kérdezi Sisko.

"Sokan. Három... Yetaka." "Háromszáz? Háromezer?" próbálkozik Kira.

"Három... Millió..." mondja Odo, mire a nő rápillant: "Hárommillió.

Hárommillióan vannak még a Szem másik oldalán. Ide kell hoznunk a népemet. Ide kell hoznunk, a Szemen át."

A vezérlőben a központi konzol egyik oldalán ülő Kira és az idegen nő, illetve a másik oldalon csoportosuló tisztikar zavartan méregetik egymást. "Valami baj van?" kérdezi Kira a skrreeait. "Nem vagyok hozzászokva a férfiak társaságához. Ilyen helyzetekben a skrreeai férfiak általában nincsenek jelen." "Az összes vezetőjük nő?"

érdeklődik Dax. "Igen." "De mind egy szálig?" kérdezi Bashir hitetlenkedve. "Hiszen mondta." pillant rá a mellette ülő Jadzia. "A férfiak túlságosan érzelmi alapon reagálnak, sokat veszekszenek egymással. Tulajdonképpen az a kedvenc szórakozásuk." mondja a skrreeai, mire Odo, O'Brien és Bashir egymásra sandítanak. "Ah, bocsánatot kérek. Remélem, egyiküket sem bántottam meg." Ekkor Sisko lép ki az irodájából, és siet le a központi konzolhoz: "Bocsássák meg a késésemet..." "Semmi gond, Benjamin." mondja Dax, "Haneek épp arról beszélt, hogy a skrreeaiaknál a nőké a vezető szerep a társadalomban."

"Úgy gondolják, a férfiak túlságosan érzelmesek ahhoz, hogy ők irányíthassanak." jegyzi meg O'Brien. "Kérem, ne értsenek félre minket.

Szeretjük a férfiainkat. ... De tényleg!" bizonygatja Haneek, O'Brien, Odo és Bashir pillantásának kereszttüzében. "Ön a népük vezetőinek egyike?" kérdezi Sisko. "Hogy én? Nem, én csak alig valamivel vagyok több egyszerű földművesnél. Az is csak azért, mert szerencsém volt."

"Ezt meg hogy értsük?" kérdezi Bashir. "Csak úgy, hogy... Nekem jutott az a szerencse, hogy megtaláltam az Univerzum Szemét." "Maguk meg akarták találni a wormhole-t?" kérdezi Dax. "Valahol kellett, hogy létezzen ez a nagy alagút. Tudtuk, hogy annak kell lennie az Univerzum Szemének, ami elvezet minket Kentaanába." "Kentaana?" kérdezi O'Brien.

"Kentaana a skrreeaiak legendabeli otthona. Az ősi írásainkban szereplő

leírás szerint az Univerzum Szemének másik oldalán vár ránk. A szentély bolygója ahol a skrreeaiakat a békés élet várja." "Azt nem garantálhatom, hogy megtalálják Kentaanát, de azt megígérem, hogy segítsünk új otthont keresni." mondja Sisko, "Küldünk siklókat a Gamma Kvadránsba, hogy felvegyék a kapcsolatot a népükkel." "Ez elég nehéz lesz... Szétszóródtak mindenfelé, a Szem keresése közben." "És ha meg is találjuk őket, akkor mi lesz?" kérdezi Odo, "Ez az állomás legfeljebb hétezer embert tud befogadni, ön viszont hárommillió skrreeait említett." "Kellemetlen, de a legtöbbjüknek a hajóikon kell maradniuk." bólint Kira is. "Megértem." bólint Haneek. "Mondja csak, van valaki, akit kimondottan keresnünk kellene? Egy vagy több vezető

személyiség?" kérdezi Sisko. "A vezetőink legtöbbjét megölték a tiro'goraniak." "Tiro'goraniak? Ők meg kik?" kérdezi Bashir. "Majd nyolc évszázadon át tartottak minket elnyomás alatt, kényszermunkát végeztünk, ketrecben tartottak minket. De végül sikerült elmenekülnünk, miközben a tiro'goraniakat legyőzték." "Kik?" kérdezi Odo. "A nevüket nem tudjuk, csak annyit, hogy egy Dominion nevű valaminek a tagjai voltak." Kira, Odo és O'Brien ennek hallatán kissé döbbenten néznek össze.

Az ajtócsengő hangjára Haneek álmosan botorkál át a sötét nappalin, hogy kinyissa az ajtót. "Felébresztettem?" kérdezi az odakint álló Kira. "Ah, semmi gond, jöjjön csak be. ... Számítógép, több fényt kérek." "Hagyja, majd visszajövök később." "Nem kell, ön nagyon kedves volt hozzám. Parancsoljon." invitálja beljebb Haneek az őrnagyot, akinél egy szögletes csomag is van. "Tényleg örülök, hogy benézett."

Ekkor a két férfi is feltűnik a hálószoba felől, de Haneek visszaküldi őket: "Menjetek csak vissza aludni, én is megyek hamarosan. Na nyomás."

Kira kissé meglepetten figyeli a jelenetet, majd megkérdi: "Ők a férjei?" "Férjek? Nem tudom, mit ért ezalatt. Ők az enyémek." "És velük... Alszik?" "Persze. Maga talán nem alszik a férfijaival?" "Nem, nekem nincsenek... Legalábbis jelen pillanatban." "Szerintem nagyon kellemes dolog." "Igen, ebben egyetértünk. Csak annyit akartam mondani, hogy találtunk néhány hajót, és még a nap folyamán az állomásra érkezik néhány száz skrreeai. Talán jó ötlet volna, ha ön fogadná őket." "Miért pont én?" kérdezi Haneek. "Ön mondta, hogy a vezetőik nagy része halott. Igen, ez így van, Kira, de én csak egy... Földműves vagyok."

"Viszont maga fedezte fel az Univerzum Szemét, ez azért csak jelent valamit. Úgy értem... Egyfajta szimbolikus jelentéssel bír..." Haneek erre csak a fejét ingatja. Kira lepillant a kezében levő csomagra, majd átnyújtja azt Haneeknek: "Tessék, ezt magának hoztam. ... Bontsa csak ki..." A csomagból az a ruha kerül elő, amit a skrreeai az érkezésük napján olyan alaposan megnézett abban a bizonyos boltban. "Úgy láttam, nagyon tetszett magának. "Bocsássa meg, ez... Egy félreértés." "Mire gondol?" "Úgy gondoltam, ez a legvisszataszítóbb ruha, amit valaha láttam." "Akkor már ketten vagyunk ezzel." jegyzi meg Kira kissé meglepetten. "Szörnyen néz ki." mondja Haneek. "Egyszerűen lehetetlen."

jelenti ki Kira, "Ki hordana ilyesmit?!"

"Nem volt semmi különös..." mondja a törzshelyükön, a galéria egyik függőhídján ülő Jake Nognak. "Mi? Egy dabo-lánnyal randiztál, és azt akarod bemesélni nekem, hogy nem volt semmi különös?" "Nem is randevú volt." tiltakozik Jake. "Apádnak beszéltél róla?" "Hát, nem igazán..."

"Szóval nem." állapítja meg Nog vigyorogva. "Csak annyit mondtam neki, hogy segítek valakinek megcsinálni a házi feladatot." "Hah, jó ötlet.

Kár, hogy én nem tudom használni, mert az apám tudja, hogy én nem szoktam házit csinálni." "De ez nem hazugság. Marda entomológiát tanul." "Egy dabo-lány, aki entomológiát tanul. Na persze..." bólogat Nog gúnyosan. "De tényleg!" "Persze... Mi az az entomológia?" "Rovarok tanulmányozása. ... Nézd csak, az meg ki?" pillant le Jake a nem messze levő étteremre, ahol a fiatal skrreeai fiú épp letámadja az egyik asztalt, amit egy páros otthagyott, és elkezdi magába tömni a maradékot. "Mit csinál ez?! ... Undorító..." húzza el a száját. Nog.

"Biztos az egyik skrreeai. Apa azt mondja, hamarosan sokkal többen jönnek." "Ez akkor is undorító." jelenti ki Nog, miközben a skrreeai, mintha megérezte volna, hogy figyelik, felpillant. "Hello..." int oda neki Jake, mire a fiú villámgyorsan eltűnik a környékről. "Még azt sem tudja, hogy kell használni a replikátort? Ekkora idiótát..." legyint Nog, "Izé... Van Mardának nővére?" Jake erre csak a fejét rázza nagy vidáman.

"Parancsnok, a skrreeai hajó a felső kettes karon készül dokkolni."

jelenti O'Brien, miután végignézték, ahogy a hajó kilépett a wormhole-ból. "Jöjjön, üdvözölje a népét az Alfa Kvadránsban, Haneek."

pillant Sisko a nőre.

A skrreeaiak hamarosan elözönlik az állomást, ámuldozva bámészkodnak a sétafedélzeten és a folyosókon, a biztonsági tisztek aggodalmas pillantásaitól kísérve. Hamarosan már több a skrreeai, mint az összes többi faj képviselői együttvéve, és még mindig csak özönlenek kifelé a zsilipekből, ahogyan az újabb és újabb hajók érkeznek a Gamma Kvadránsból a wormhole-on át.

Odo és Sisko az egyik függőhídon állva figyelik az alant hömpölygő

áradatot, az alakváltó nem tűnik valami nyugodtnak. "Lassabban! Nem rohangálunk a sétafedélzeten!" kiabál le Odo valakinek, majd halkabbra fogva így szól Siskohoz: "Hamarosan nagyon szűkösen leszünk itt, parancsnok." "Tudom, felügyelő, de megéri. Nézze csak meg őket.

Életükben először érzik meg, milyen a szabadság.

Nog egy csapat skrreeai gyerek élén száguld át a sétafedélzeten a legközelebbi feljáró felé, majd a galérián folytatódik a futóverseny. A csapat elviharzik Jake mellett, aki Nog után kiabál: "Nog, várj, hová mentek?" "Most nem érek rá..." kiabál vissza Nog, ám a következő

pillanatban kénytelen megállni, ugyanis Odo toppan elé: "Nog... A sétafedélzeten tilos a szaladgálás." "Ki szaladgál?" néz körül a ferengi ártatlan képpel, miközben Jake is beéri őket. "Nos, mi a gond?"

kérdezi az alakváltó. "Valami bűzlik." néz körül Jake fintorogva.

"Erről őt kérdezném." mutat a skrreeai csapat vezére Nogra. "Engem?

Hiszen te bűzlesz." jelenti ki Nog vidáman. "Persze, azért, mert, befújtál valamivel!" "Igaz ez, Nog?" kérdezi Odo nyomatékosan. "Nem!"

"Nog...!" "Csak vicc volt..." vigyorog a ferengi, mire Odo elhúzza a száját: "Nagyon vicces." Az alakváltó ezután a skrreeaiakra pillant: "Köszönöm az információt, most már gondoskodom a dologról." Odo ezzel megragadja Nog fülét, és egy lejáró felé kezdi vezetni. "Még nem végeztünk egymással!" szól Nog utána skrreeaiak vezetője, majd ők is továbbállnak.

"Itt is egy fura pofa..." mondja Nog, aki Odo irodájában tanulmányozza az egyik nagy fali terminálon a körözött személyek legfontosabb adatait, "Miféle név az, hogy Plix Tixiplic?" "Azt hiszem rigroniai." mondja Odo az íróasztala mögül. "Ahm... Hét naprendszerben keresik illegális fegyverkereskedelem miatt... Fegyverkereskedelem, hm?

Igen, tényleg jól jövedelmez." dörzsölgeti a kezét Nog. "Te meg mióta értesz az ilyesmihez?" "Quark bácsikám magyarázott ezt-azt." Odo erre már felfigyel: "Pontosan mit is tudsz Quark nagybácsitól az illegális fegyverkereskedelemről?" "Csak hogy ő... Ő..." "Hogy ő sokkal jobbat is tud az ilyen kétes üzelmekben való részvételnél." jelenti ki az irodába érkező Quark. "Na persze." bólint Odo, "Én azt kértem, hogy a fiú apja jöjjön érte." "Rom éppen a heti raktárellenérzést végzi. Nem akarom megzavarni benne, tudja, milyen könnyen elszámolja magát. Úgyhogy én jöttem helyette. Nog...? Milyen bajt kevertél már megint?!" "Semmit, nagybácsi! Csak félreértés volt..." "Lefröcskölte az egyik skrreeait valami kellemetlen szagú folyadékkal." mondja Odo. "Tényleg?" kérdezi Quark, széles vigyorral fordulva Nog felé, aki már megnyertnek érzi az ügyet, de a következő kérdés gyorsan lehűti: "Mi mondanivalód van az üggyel kapcsolatban?" "Ööö... Sajnálom...?" találgat Nog. "Hallotta..."

fordul Quark Odo felé, "Sajnálja, amit tett." "Ez még nem teszi jóvá a bűnét." csóválja a fejét Odo. "Valamilyen büntetés vár rá." mondja Quark, mire Nog aggodalmasan pillant rá: "Tényleg...?" "Elvárom, hogy mondd azt a felügyelőnek, nem teszel ilyet soha többé!" "Soha?" Quark bólint, Nog pedig az alakváltó felé fordul: "Soha többé nem teszem, megígérem!" "DE megtartani az ígéretet." szól Odo. "Bácsikám, most már mehetek?" kérdezi Nog, mire Quark Odo felé int. A fiú kérdőn fordul az alakváltóhoz, mire az így szól: "Na menj..." Nog elsiet, Quark pedig így szól: "Tudja... Őt nem hibáztathatja." "Akkor kit?" "Ugyan már, Odo. Maga is tudja, hogy ezek a skrreeaiak csak bajt kevernek mindenhol. Tele van velük az állomása, mindent megbámulnak, megfogdosnak... De pénzük az nincs. Ráadásul vedlenek!" "Na, ez új."

mondja Odo, közben egy jegyzetfüzetet tanulmányozva. "Nézzen csak be a bárba, a padló tele van kis bőrfoszlányokkal. Nagyon undorító..." "Nem maradnak itt sokáig." mondja Odo. "Remélem is, mert elijesztik a fizetővendégeket. Ha maradnak még egy darabig, bezárhatom a boltot."

"Ha így van, remélem, soha nem mennek el." mondja erre Odo, Quarkra vigyorogva, aki bosszús arccal távozik.

Ami azt illeti, Quark nem túlzott, a bárban valóban jóformán csak skrreeaiakat látni, amint az asztaloknál ülve, vagy mindenfelé ácsorogva beszélgetnek. Az egyik asztalnál Haneek ül, négy másik nő

társaságában. "...És mindannyian ugyanazt érezzük, te találtad meg az Univerzum Szemét." mondja épp az egyik nő Haneeknek, "Neked kell vezetned minket az út hátralevő részében, Haneek." A nő kissé megilletődve néz a többiekre, majd így szól: "Megteszek mindent ami tőlem telik." A többiek ere távoznak, Kira pedig, aki valamivel távolabb várakozott, közelebb lép az asztalhoz, majd leül. "Ez elég komoly dolognak tűnt. Valami nincs rendben?" "Nézze csak... Nézze, mit tettek velünk. Nem láttam még őket ilyen boldognak." néz körül Haneek, "Én pedig itt ülök, mintha be lennék zárva. Azt várják tőlem, hogy vezessem el őket Kentaanába." "Biztosan jól fog alakulni. Sisko parancsnok mindent megtesz, hogy új otthont találjon maguknak.

Nincsenek egyedül." "Remélem, nem zavarok..." áll meg az asztal mellett Varani, kezében a hangszerével. "Persze, hogy nem." néz fel rá Kira, "Haneek, ő Varani, egy kiváló zenész, talán a legjobb egész Bajoron."

"Túloz, mint mindig." jelenti ki Varani, "De épp ezért kedvelem annyira. ... Bajoriként tudom, milyen otthontalanul élni. És a barátságom jeléül... Szeretném önnek adni ezt." Varani egy kis fekete sokszöget tesz le Haneek elé az asztalra, amiről kiderül, hogy egy kis holokivetítő, mert ahogy Varani bekapcsolja, egy középkorú bajori férfi hologramja jelenik meg fölötte, aki ugyanolyan hangszeren játszik épp, mint amilyen a zenész kezében van. "Az egyik koncertem felvétele, hosszú évekkel ezelőtt, a Jalanda téren." mondja Varani.

A kis holovetítő valamivel később Haneek kabinjának nappalijában van.

A nő alig tette le az asztalra, mikor a vele érkezett fiú siet be az ajtón. "Tumak, hol voltál?" kérdezi Haneek. "Nem mindegy?" kérdezi a fiú, átsietve a nappalin. "Hová mész?" "Megmosdom." Haneek kissé zavartan néz a fiú után, majd visszatér az asztalon álló holovetítőhöz, végül a kabin fali termináljához siet: "Számítógép, kérem ennek a csillagrendszernek a térképét." A monitoron hamarosan megjelenik a Bajor rendszer, amit Haneek áhítattal vesz szemügyre.

"Apád mit szólt? Kérdezi Jake Nogot a galérián. "Mihez?" "Hogy megint magadra haragítottad Odot." "Ő is mérges lett." "Na ne mondd..."

"Mindig mérges lesz, ha rajtakapnak." válaszolja Nog, ám az ügynek ezzel még koránt sincs vége, ugyanis ekkor a Tumak vezette skrreeai csapat bukkan fel velük szemben. Nog erre gyorsan megfordul, és az ellenkező irányba indul: "Hű, el is felejtettem, még el kell intéznem valamit a bácsikámnak." "Előbb vagy utóbb úgyis tisztáznod kell velük."

jegyzi meg Jake, Nog után eredve. "Nagyon vicces volt, amit csináltál."

mondja Tumak, egyáltalán nem úgy kinézve, mint aki jól szórakozott a dolgon. "Látod, Jake, végre egy jó humorérzékű ember..." mondja erre Nog kényszeredett vigyorral. "Valahogy senki sem nevet..." jegyzi meg Tumak. "Senkinek nem lett nagyobb baja, és a barátom nagyon sajnálja, amit tett." próbálja Jake magára vállalni a közvetítő szerepét, "Vagy nem?" "De, persze." "Na látod, mondom én." pillant Jake Tumakra. "Ez nem hangzott valami meggyőzően." jelenti ki az, és megragadja Nogot, majd odalöki két társának. Őt magát azonban Jake megragadja, és a földre rántja, mielőtt elkezdhetné móresre tanítani a lefogott ferengit, bár annak a másik két skrreeai kölyökkel is alaposan meggyűlik a baja. Mindez nem messze történik Quark bárjától, és Nog nagybátyja fel is figyel a fiú jellegzetes segélykiáltásaira. Pár pillanat múltán már fent is van a galérián, és lerángatja Nogról a két belé kapaszkodó skrreeait: "Most már elég legyen! ... Abbahagyni, de rögtön!" Tumak mégiscsak nekirontana Nognak, de mikor Quarkkal találja magát szemközt, az utolsó pillanatban megtorpan. "Elég baj az, hogy ingyenélők módjára itt lófráltok az állomáson, még külön is bajt kell keverni?" mordul rá Quark. "Azt hittem, örömmel látnak itt minket."

"Miért nem próbáltok valahol máshol szíves fogadtatásra lelni?" "Maguk nem akarják, hogy itt legyünk. ... Nem akarnak velünk foglalkozni. És mi sem akarunk magukkal. Egyikükkel sem! ... Na gyerünk!" mondja Tumak, ezzel bandáját maga köré gyűjtve elviharzik. "Úgy látszik, a skrreeai gyerekek nem nagyon ismerik a jó modort." morogja Quark utánuk nézve.

"Ellenőriztük ennek a szektornak minden lakatlan 'M' osztályú bolygóját. Szerintünk a Draylon II tökéletes hely volna a skrreeaiaknak." mondja Sisko Kirának a vezérlőben, a tudományos konzolnál dolgozó Dax mellett. "Draylon II...?" veszi szemügyre Kira az adatokat, "Sosem hallottam róla." "Közel van a Sciphalla Prime-hoz, így elég jók az ottani lehetőségek. Stabil a pályája, kellemes az éghajlata, és kellően alacsony a felszíni sugárzás." sorolja Dax.

"Ehhez jön még a termékeny talaj, és a hosszú termő évszak. Ennél jobbat nem találhatunk." mondja Sisko. Kira végül elégedetten pillant a parancsnokra, és Daxra.

"Beléphetünk?" pillant be Haneek nappalijába Sisko, mikor a nő

kinyitja neki az ajtót. "Természetesen." invitálja beljebb Haneek a parancsnokot, és a vele érkező Kirát és Daxot a helyiségbe, ahol több skrreeai nő üldögél. "Hölgyeim..." biccent oda Sisko a nőknek, mintha észre sem vennék a gesztust. "Bocsásson meg, parancsnok, nem sértésnek szánták." mentegetőzik Haneek. "Semmi gond. Nos, jó híreink vannak."

"Úgy tűnik, találtunk önöknek egy bolygót, ami nagyszerű lehetőségeket biztosít a letelepedésre." veszi át a szót Kira. "Köszönjük, amit értünk tettek, de azt hiszem, feleslegesen fáradoztak. Már megtaláltuk Kentaanát." "Tényleg?" kérdezi Kira rosszat sejtve. "A szentély bolygója, Kira. Hát nem érti? ... Kentaana a maguk bolygója. Bajor."

Kira és Sisko döbbenten néznek össze: mintha Bajornak nem volna így is épp elég baja.

"A Deep Space Nine űrállomás naplója, Sisko parancsnok. CsillagIdő

47391.2. O'Brien főnök továbbra is a skrreeai hajók javítását koordinálja, Rozahn miniszter és Vedek Sorad pedig megérkeztek Bajor hivatalos válaszával a skrreeaiak letelepedési kérelmére."

"Őrnagy, volna egy kis ideje?" csatlakozik Varani a sétafedélzeten átvágó Kirához. "Sajnálom, Varani, de egy megbeszélésre kell sietnem."

"Tudok Rozahn miniszterről, és Vedek Soradról. Gondolom, Haneek is ott lesz." "Így van." "Kérem, mondja meg neki, hogy lélekben mellette, és a népe mellett állok. Adja át neki, hogy mi bajoriak nagyon sajnáljuk, hogy nem tehetünk eleget a kérésüknek." "Szerintem ez még kissé korai volna." jegyzi meg Kira. "Úgy gondolja? Maga is tudja, mi lehet az Ideiglenes Kormány egyetlen válasza erre a kérésre." "De hát nincstelenekkel állunk szemben..." "Tudom. És azt kívánom, bár volna lehetőségünk arra, hogy segítsünk nekik. De Bajor most csak egy romhalmaz, Kira. Ez maga is ugyanolyan jól tudja, mint én." Az őrnagy ebben kénytelen igazat adni Varaninak.

"Mindenek előtt el kell mondanom, hogy a Bajori Ideiglenes Kormány komolyan megvitatta a skrreeaiak bevándorlási kérelmét." mondja egy bajori nő, valószínűleg Rozahn miniszter, Sisko irodájában, "A Miniszterek Termében időnként nagyon hevessé vált a vita. Ami azt illeti, majdnem minden vitánk ilyen..." "És, döntésre jutottak?"

kérdezi Sisko az asztal túloldaláról. "Igen." bólint Rozahn, és a mellette ülő Haneek felé fordulva így folytatja: "Arról kell tájékoztatnom, hogy a miniszterek és a Vedekek egyhangúan úgy döntöttek, hogy el kell utasítanunk a skrreeaiak kérelmét. ...

Sajnálom." "Bajor ezekben a nehéz időkben képtelen volna eltartani hárommillió menekültet." mondja a miniszter jobbján ülő Vedek Sorad.

"Azok után, amit a cardassiaiak velünk tettek, magunkat is alig tudjuk ellátni." "De a skrreeaiak nem várnának el önöktől semmit." mondja Haneek. "Ez a döntésünk nem kizárólag Bajor egyéni érdekeit veszi figyelembe." folytatja Sorad, "Egy ilyen nagymértékű népességnövelés nem csak Bajornak, de az önök népének is nagy károkat okozna." "De Bajoron több mint elég hely van a számunkra! Az északnyugati félsziget felföldjei gyakorlatilag lakatlanok, és az a föld ideális volna a földművelésre." "Az volt, mielőtt a cardassiaiak kizsigerelték az egész területet." mondja a miniszter. "Rozahn miniszter, mi skrreeaiak földművesek vagyunk. Engedjenek minket letelepedni arra a vidékre, és mi virágzó kertté változtatjuk." "Ideális körülmények között ez megoldható volna, de mi a helyzet akkor, ha mégsem olyan jók a körülmények? ... Mi lesz, ha megint hosszú telet kapunk, és a termésük odavész? Az csak tovább rontaná az élelmiszerhiányt, ami jelenleg is uralkodik Bajoron. Akkor mi lesz?" "Vállaljuk ezt a kockázatot."

jelenti ki Haneek. "Mi azonban nem, sajnálom. Készítettünk néhány előrejelzést, hogy van-e valami esélye az északnyugati félsziget betelepítésének, de egyetlen variáció sem kecsegtetett sikerrel."

"Haneek... Tekintsék a Draylon II-t komoly alternatívának." mondja Sisko, "A telek enyhék, és sok a termékeny terület." "Nem! Az előrejelzések hibásak is lehetnek!" mondja Haneek. "És ha a népük éhen hal? Mihez kezdjen Bajor, ha az előrejelzések mégis beigazolódnak?"

kérdezi Vedek Sorad. "Azt hiszem, elég világosan fejeztem ki magam, nem várunk maguktól semmiféle segítséget." "Gondolja, hogy csak állnánk, és néznénk, mi történik?!" kérdezi Rozahn, "Kötelességünk volna segíteni.

Étellel, ruhával, mindennel, ami szükséges." "És honnan kellene jönnie ennek a segítségnek? Az egyébként is alig elégséges saját készleteinkből. Ha magukon kellene segítenünk, azt csak abból tehetnénk, amit a saját népünktől vonunk el." mondja Sorad. "Sajnálom, de az Ideiglenes Kormány döntése végleges." szól Rozahn, "A skrreeaiaknak más lakóhelyet kell keresniük." "Kérem..." fordul Haneek kétségbeesetten Kira felé, "Mondja meg nekik... Biztosan tévednek! ...

Segítsenek nekünk." "Nem tudok. ... Sajnálom, Haneek, de igazuk van.

Bár másképp lehetne. Bár Bajor volna Kentaana. ... De nem az." mondja Kira fájdalmas arccal. "De ott van még a Draylon II." szól Sisko.

A sétafedélzet éttermében hosszú sor áll a replikátorok előtt, főleg skrreeaiakból. Jake igyekszik utat törni magának rajtuk keresztül, és hamarosan meg is találja akit keres: Tumakot. "Ha valami süteményt szeretnél, javaslom az iko-gyümölcs tortát." mondja neki Jake, mire Tumak vidáman fordul felé: "Az a nagy fülű fickó tényleg a barátod?"

"Igen." "Lehetetlen alak..." "Nem te vagy az első, aki ezt mondja." von vállat Jake, "De tulajdonképpen nem olyan rossz ő, ha jobban megismeri az ember." "Azt hiszem, olyan sokáig, hogy alkalmam legyen erre, nem fogunk itt maradni." "Az apám azt mondta, valószínűleg a Draylon II-re mentek tovább." "Tényleg? Biztos szép bolygó lesz. ... Te szeretnél ott élni?" "Nem." válaszolja Jake rövid gondolkodás után. "Én sem." jelenti ki Tumak, majd visszafordul a replikátorok felé.

"Tessék." szól a kabinjában töprengő Haneek a csengő hangjára. Kira jelenik meg a kinyíló ajtóban. "Haneek..." "Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy megjátszotta a barátságát." "Nem játszottam meg semmit."

"Tényleg? Tehát a barátom, csak nem akkor, ha baj van." "Ezt nehéz lehet megérteni, de én tényleg segíteni próbálok" "Hagyjuk. Elegem van a maguk segítségéből." mondja Haneek elfordulva Kirától. "De hát higgye már el, hogy egy nagyszerű otthont találtunk maguknak!" "Elárult engem, Kira!" "Nem tettem. Mert hiszem, hogy a meghozott döntés mindkét fél javát szolgálja. Bajorét és a skrreeaiakét is." "Ha így gondolja, nincs több mondanivalónk egymásnak." "Pedig azt reméltem, azért még barátok maradunk." "Tehát azért jött, mert azt reméli, megbocsátok magának."

állapítja meg Haneek, "Nem, nem fogok megbocsátani." Kira erre szó nélkül fordul a kijárat felé, de Sisko üzenete még a kabinon belül érti: "Sisko hívja Kirát." "Hallgatom, parancsnok." torpan meg az őrnagy bosszúsan. "Haneek ott van a közelében?" "Igen." "Jöjjenek azonnal a vezérlőbe. "Tumak ellopott egy hajót, és útban van Bajor felé."

"Nincs válasz, uram." mondja O'Brien a mellette álló Siskonak, mikor Kira és Haneek megérkeznek a vezérlőbe. "Próbálja tovább." szól a parancsnok. "Hogy történt?" kérdezi Kira. "Akkora a nyüzsgés az állomás körül, hogy nem lehet mindenre odafigyelni. Így távozattak Tumak és a társai észrevétlenül. Csak akkor figyeltünk fel a hajó hiányára, mikor a bajoriak kapcsolatba léptek velünk." mondja Sisko, "Haneek, meg kell próbálnia beszélni a fiával." "A bal oldali hajtóművűkben sugárzás-szivárgás kezdődött. Igyekszem figyelmeztetni őket, de nem nyugtázzák." mondja O'Brien. "Őrnagy, nyisson csatornát a skrreeai hajóhoz." mondja Sisko, egy szabad munkahelyhez lépve a mérnöki emelvényen. "Nyitva." bólint Kira, létrehozva a kapcsolatot, mire Sisko Haneekra pillant. "Tumak! ... Hallgass rám, a hajótok veszélyben van!"

"Ki kell kapcsolniuk a hajtóművet, és sodródni, amíg a bajoriak ki nem mentik őket." mondja Sisko halkan a skrreeainak. "Tumak, kapcsoljátok ki a hajtóművet. Ki kell kapcsolnotok, gyorsan!" "Nem válaszol."

jelenti O'Brien. "Tumak! Komolyan beszélek, veszélyben van az életetek!

Halljátok? Válaszoljatok!" "A szenzorok két bajori hajót észlelnek, amik a skrreeaiak felé közelednek." jelenti Dax. "Kijelzőre." mutat Sisko az előttük levő konzolra, "Mr. O'Brien, adja be a bajori határvadász-egységek adását." "Igenis, uram." "Tiltott területen járnak! Azonnal forduljanak vissza." hallatszik a kötelék parancsnokának nyílt csatornájú felszólítása. "Szólok nekik." mondja Kira, csatornát nyitva, "Itt Kira Nerys őrnagy a Deep Space Nine-ról. A skrreeai hajó nem válaszol a hívásainkra, valószínűleg kommunikációs hibájuk támadt. Hagyják leszállni." "Lehetetlen. Az érvényben levő

parancs szerint egyetlen skrreeai hajót sem engedhetünk leszállni."

"Csak gyerekek vannak a fedélzeten, engedély nélkül vitték el a hajót.

Alig üzemképes, attól tartunk, vissza sem tudnának jönni vele."

"Sajnálom, őrnagy, egyértelmű parancsokat kaptunk." "Ki a felettesük?"

"Hazar tábornok közvetlen irányítása alatt állunk." "Dax, kerítse elő

Hazar tábornokot a Bajoron, mindenképp beszélnem kell vele!" szól Sisko, "Üzenje meg, hogy szükséghelyzet állt elő." "Várjon, vadászkötelék. Hamarosan új parancsot fognak kapni Hazar tábornoktól."

üzeni Kira. "A vadászok ráálltak a skrreeai hajóra." jelenti O'Brien.

"Hazar tábornok vonalban, Benjamin." mondja Dax, a főmonitorra adva az adást. "Mi ilyen sürgős, parancsnok?" jelenik meg egy mogorva, a bajori haderők szürke egyenruháját viselő férfi. "Egy skrreeai hajó közeledi Bajor felé." "Az embereim vissza fogják fordítani, ez a parancsuk."

"Csak gyerekek vannak a fedélzeten, és hajtóműhibájuk is van."

"Gyerekek?!" "Skrreeai hajó, újra felszólítom: térjen vissza az űrállomásra!" hallatszik a vadászkötelék parancsnoka. "Kapcsolják ki a hajtóművet, visszavontatjuk őket." szól Hazar. "Tumak, kérlek!

Kapcsoljátok ki a hajtóművet!" könyörög Haneek. "Vadászkötelék, mi történik?" kérdezi Kira, mikor fura zajok hallatszanak a nyitott csatornából. "Tüzet nyitottak ránk, kitérőmanőverbe kezdtünk." "Tumak, ne csináljátok!" "Találatot kaptunk." jelenti a kötelék vezérhajója.

"Parancsnok, viszonozzák a tüzet." mondja O'Brien. "Nee...!" kiáltja Haneek. "Vadászkötelék, tüzet szüntess! Ismétlem, tüzet szüntess!"

próbálkozik Kira. "Tábornok, szólítsa fel az embereit, hogy szüntessék be a támadást!" szól Sisko. "Azonnal intézkedem." mondja Hazar, de mire megnyithatná a csatornát, a Siskoék előtti taktikai monitoron a skrreeai hajót jelző pont kialszik. "Vadász vezér, jelentést!" üzeni Kira. "A skrreeai hajó felrobbant, de nem a mi találatainktól." "A fézerek energiája valószínűleg begyújtotta a szivárgást." véli O'Brien.

"Sajnálom, parancsnok." mondja Hazar komoran. "Mint mindannyian, tábornok." üzeni Sisko, a megrendülten álló Haneekre pillantva.

Kira az utolsó skrreeai csoportot kíséri az egyik zsiliphez, majd megáll a kamrában Haneekkel szemben: "Sok szerencsét a Draylon II-n.

... Haneek, meg vagyok győződve róla, hogy ez a legjobb megoldás.

Bajornak is, maguknak is." "Tényleg úgy gondolja, terhet jelentettünk volna Bajor számára." mondja Haneek halkan. "Igen." "Nem. Nagy hibát követtek el. Mindannyian. Segíthettünk volna. Talán mindketten segíthettünk volna a másikon. ... Mi földművesek vagyunk, Kira, maguknak pedig nincs elég ennivalójuk a Bajoron. Talán termőre fordíthattuk volna az északnyugati félszigetet. De most már sosem tudjuk meg. ... Az ötven éves cardassiai elnyomás aggódóvá, és bizalmatlanná tette magukat. Csak sajnálni tudom mindannyiukat. ...

Igaza volt. Bajor nem Kentaana." mondja Haneek, ezzel bevonul a hajóba, és az összezáródó ajtószárnyakon át visszanéz a kamrában álló Kirára, aki előtt egy pillanat múlva a helyére gördül a külső zsilip ajtaja.

[Varani - William Schallert, Tumak - Andrew Koenig, Nog - Aron Eisenberg, Hazar tábornok - Michael Durrell, Vayna - Betty McGuire, Vedek Sorad - Robert Curtis-Brown, Rozahn - Kitty Swink, Haneek -Deborah May, Gai - Leland Orser, Cowl - Nicholas Shaffer. Írta: Frederick Rappaport]

31. A szerencse forgandó (Rivals)

"Mikor még élt a férjem, volt egy kis üzletünk, és évről évre félretettem magamnak egy keveset a megkeresett latinumból. Most már egyedül vagyok, de... Van egy szép kis összegem." mondja Quark bárjának emeleti részén egy idősebb humanoid nő egy fiatalabb férfinak, aki így szól: "Ez megnyugtató." "Hogy őszinte legyek..." folytatja a nő, "Ez azonban nem elég, legalábbis azt figyelembe véve, ahogy szeretem élni az életet. Ezért szeretnék befektetni. ... De hát miért beszélek én erről magának? Egy idegennek? ... Talán mert érzem, hogy megbízhatok magában, mintha régi barátom volna." Eközben Odo bukkan fel a földszinten, és figyelni kezdi a fent beszélgető párost. "Ha két szív szimpatizál, az idő csak szárnyal." mondja a férfi, megfogva a nő

kezét. "A rendelkezésemre álló összegből megveszem a bányászati előjogot a teljes Flucta-aszteroidaövre." mondja a nő, miközben Odo elindul az emeletre vezető lépcsők egyikén. "Ez igazán magasröptű, és komoly feladat egy olyan érzékeny nőnek, mint maga. Biztos benne, hogy ez a megfelelő döntés? A bányászat kockázatos befektetés." "De nem ebben az esetben. Az apám csillagtérképész volt. Harminc évvel ezelőtt egy ásványtartalom-elemzést végzett abban az övben, de nem maradt pénze a mérések adatainak kiértékelésére." "És maga szeretné megvalósítani, amit az apja eltervezett." állapítja meg a férfi. "Amint az elemzés eredményei napvilágot látnak, a befektetésem értéke a hétszeresére növekszik. ... Még mindig nem értem, miért beszélek magának minderről.

A legtitkosabb tervem, teljesen egyedül dolgoztam ki, még a férem sem tudott róla. Biztos a gamziai bor miatt van..." mondja a nő, belekortyolva egy pohár tartalmába. "Nagy bátorságra vall, hogy egyedül akar belevágni." jelenti ki a férfi. "Igen, meglehetősen. Nem lesz könnyű, annyi mindent kell figyelembe venni. És sok munka áll előttem."

"Ebben talán segíthetnék. Ehm... Mit gondolna egy bizonyos értelemben vett társulásról?" kérdezi a férfi, de ekkor a mellette megálló Odo a vállára teszi a kezét: "Velem jön." "Ugyan hová?" "A biztonsági irodába." állítja fel az alakváltó a férfit. "Nem csináltam semmit..."

"De hát csak beszélgettünk." mondja a nő is. "Maga beszélt, asszonyom.

Ő pedig figyelmesen hallgatott." szól vissza Odo, az egyik lejáró felé terelve a férfit.

"Odo biztonsági főnök, igaz?" kérdezi a férfi, miközben a sétafedélzeten tartanak az alakváltó irodája felé. "A megérkezése óta figyelem." "Ez nagyon hízelgő..." "Martus Mazur. El-Auriai menekült."

"Mindenki származik valahonnan." von vállat Martus, "És maga honnan származik, Odo?" "Hah... Engem nem ültet be a körhintába." "Milyen körhinta?" "Mindent tudok magukról el-auriaiakról. Jól tudnak hallgatni, magukkal örömmel beszélgetnek az emberek." "Mindenkinek szüksége van valakire, akinek kibeszélheti magát, aki meghallgatja a gondjait. Én odafigyelek az ilyesmire, és nem zárkózom el, ha valaki segítséget kér." "És mi a helyzet azzal a házaspárral a Krito V-ről?

Akiktől elkérte az üzleti hozzáférési kódjukat?" "Az ember miért ne segíthetne egy idősebb emberpárnak a megtakarított pénzük befektetésében?" "De nem úgy, hogy a saját céljaira fekteti be a pénzt, és nagyot bukik az üzleten." morogja Odo. "Sorozatban szerencsétlenül jártam, senki sem bánja nálam jobban." "Maga egy szélhámos, és vádat emeltettek maga ellen." mondja Odo.

"Ez szükségtelen... De tényleg semmi szükség rá..." bizonygatja Martus, miközben Odo bevezeti a börtönrészlegbe, és rázárja az egyik cella erőtérkapuját, "Nem fogok megszökni. ... Ihatnánk valamit, és beszélgethetnénk." Odo csak a fejét csóválja, és elhagyja a börtönt.

O'Brien könnyű öltözékben, vállán egy kis táskával egy teniszütőhöz hasonló holmit lengetve siet végig az állomás egyik folyosóján, majd megáll egy ajtó előtt, és kinyitja. Az odabent a helyiség közepén, sportmezben térdelve lazítógyakorlatokat végző Bashir felpillant a kissé meglepetten álló O'Brienre: "Főnök..." "Üdv, doktor." lép be O'Brien a helyiségbe, aminek fekete falain piros illetve fehér célzónák vannak kijelölve. "Nagyszerű munka, jól összehozta." néz körül Bashir a helyiségben. "Csak nemrég készültem el vele. Szeretem ezt a sportot, és gondoltam, nem vagyok ezzel egyedül az állomáson." mondja O'Brien, miközben ledobja táskáját egy sarokban és egy kis zöld labdát véve elő, pattogtatni kezdi azt az ütőjén, "Úgy látom, maga is közéjük tartozik."

"A Csillagflotta Orvosi Akadémiai csapatának kapitánya voltam."

egyenesedik fel Bashir, "Végzősként szektor-bajnok." "Csak orvostanhallgatók voltak az ellenfelek?" kérdezi O'Brien reménykedve.

"Nem, mindenfelől voltak." válaszolja Bashir, mire a főmérnök kezdi úgy érezni, ajánlatos lesz gyorsan kedvenc sportot váltania, ha nem akar szégyenben maradni, "Az utolsó meccsem egy vulcani ellen volt, amihez kell állóképesség. De akkoriban meg sem izzadtam benne." "Megnyerte?"

kérdezi O'Brien. "Egy alacsony fonákkal." "Hát... Én nem tekinthetek vissza ilyen alapozó edzésre. Tudja számomra ez csak időtöltés volt."

"A legkeményebb ellenfeleim némelyike sem tudta, mihez kezdjen."

"Tényleg?" "Úgy értem... Milyen hivatást válasszon." O'Brien erre zavartan felnevet. "Na mindegy, nézzen csak ide... Ezt a gyakorlatot egy profi játékos mutatta nekem. Egy ötezer éve ismeretes bemelegítő

gyakorlat..." Bashir ezután egy olyan mozdulatsort hajt végre, ami akár valami harcművésznek is becsületére válna. "A legenda szerint ettől a kéz és a szív barátok lesznek. ... Orvosi szempontból nem túl hatékony, de azért élénkítő. Na, játszunk egyet?" "Örömmel." dobja oda a labdát O'Brien Bashirnak. "Gondolom, jobban kedveli a régi szabályok szerint."

jegyzi meg Bashir, mire a főmérnök egy pillanatra megtorpan előtte: "Új és régi szabályok szerint is tudok játszani!" "Maradjunk a hagyományos változatnál, én is inkább azt kedvelem." "Szerva." morogja O'Brien, kezdő pozícióba állva. Bashir erre vállat von, majd kilőve oldalra félig felszalad az egyik ferde falra, és onnan indítja meg a labdát a távolabbi fal felé. Az rakétasebességgel pattan vissza, és száguld el a dermedten álló O'Brien mellett, aki bosszankodva mered a doktorra.

"Egy-null..." pillant Bashir zavartan a főmérnökre.

"Volna szíves abbahagyni?!" szól oda Martus kissé szakadt cellatársának, aki falrengető hangerővel hortyog a priccsén fekve, de nem sok eredményt ér el. Végül közelebb megy hozzá, ész szemügyre veszi a falnak fordulva horkoló alakot, és kissé elmegy a kedve a tevőleges beavatkozástól. Végül térdével böki hátba a nem túl bizalomgerjesztő

kinézetű humanoidot, aki ettől hirtelen nagyon elcsendesedik. "Haver...

Hé haver, jól van?" hajol közelebb Martus aggodalmas arccal, de a következő pillanatban hátrahőköl, mikor a fura alak hirtelen felriad, és feltápászkodik a priccsen. "Már azt hittem, a halálán van..." mondja Martus. "Ha nekem akkora szerencsém volna..." mondja a hangja alapján elég idősnek tűnő lény. "Pokolian horkolt." jegyzi meg Martus, visszatérve a másik priccshez. "Bocsásson meg, kérem, a világért sem akartam zavarni. De tudja, nem a legjobb az egészségi állapotom."

"Értem. Sajnálom, hogy felébresztettem." "Régebben nem voltam ám ilyen..." "Persze, persze..." "Fiatal voltam, erős, és mindenek előtt... Mindenek előtt elég gazdag. De minden elveszett." "Semmi kedvem tovább hallgatni." jelenti ki Martus, hátradőlve a priccsen, de a lényt ezzel nem lehet leállítani. "Mindent elvesztettem... Emiatt..."

mondja az, egy lila szerkezetet véve elő, aminek tetején fények kezdenek villogni, és ismétlődő hangokat ad ki magából.

"Szerencsejáték?" néz fel Martus, "De legalább nyert?" "Nyerni?"

csóválja meg a fejét lassan a lény. "Elvesztette mindenét?" "Így is lehet fogalmazni..." bólint a lény, "Akkor kezdődött a katasztrófa, mikor játszani kezdtem. Elvesztettem a barátaimat, bármibe kezdtem, kudarc lett a vége." "És ebben az a szerkezet volna a hibás? Pedig mintha szüksége lett volna szerencsére..." "Na igen... Minden a szerencsétől függ. De valamikor, végül, mégis ellátogat majd hozzám."

mondja a lény, újraindítva a szerkezetet, miközben Martus becsukott szemmel relaxálni kezd. "Nyertem!" jelenti ki a humanoid néhány pillanat múlva. "Nagyszerű. És mit nyert?" kérdezi Martus csukott szemmel, majd a fura puffanásra megint felnéz, és azt látja, hogy cellatársa mozdulatlanul hever a falnak dőlve. Az el-auriai odalép hozzá, kiveszi a kezéből a lila szerkezetet, majd bosszankodva kikiabál: "Hé, őrök! Egy halott van a cellámban! ... Őrök!"

"Na, milyen volt?" kérdezi Keiko a kabinjukba bebotorkáló férjét, aki válasz gyanánt földhöz vágja a táskáját az ütővel együtt, és lerogy egy fotelbe. "A sportnagyágyú... Csapatkapitány az Orvosi Akadémián..."

morogja dühösen. "Te meg miről beszélsz?" "Bashirről!" "Vele játszottál?" "Nem, ő játszott velem! Én csak nevetségessé tettem magam, ide-oda rohangálva kilencven percen át!" "Szerintem Bashir doktor ezt nem veszi ilyen komolyan." "Nem veszi komolyan?! Már az is nagy arcátlanság volt tőle, hogy egyáltalán kihívott.... 'Gondolom, jobban kedveli a régi szabályok szerint.' ... Valami őskövületnek néz ez engem?! Valamivel fiatalabban feltöröltem volna vele a pályát!" "Hát éppen ez az." mondja Keiko, "Eljárt feletted az idő, de ez nem ok a szégyenkezésre. Természetes, hogy idővel lelassul az ember." "Na igen... Mint gépolaj a téli hidegben..." morogja O'Brien, "Nagyon köszönöm." "Miles, tényleg nem kéne ekkora ügyet csinálnod belőle."

"Mélyponton vagyok." tápászkodik fel O'Brien nagyot nyögve, "Többet kell edzenem! Szektorbajnok... Majd meglátjuk. Vége lesz, amint megint belejövök egy kicsit! ... Csak most még nem jött össze. Első

alkalommal..." Keiko mosolyogva néz a fürdőszoba felé induló férje után, majd visszafordul az asztali terminálhoz, amin eddig dolgozott.

"Majdnem infarktust kapott..." jelenti ki Bashir az étteremben, mikor Daxal együtt leül egy asztalhoz. "De Julian, azért nem lehetett olyan rossz a helyzet." "Dehogynem. Rákvörös volt, és láttam a pulzusát a nyaki ütőérnél." "Akkor abba kellett volna hagynia." "Meg is próbáltam.

Az első meccs után azt mondtam, találkozóm van valakivel, de kutyába se vett. Utána azt mondtam, elfáradtam, de nem hitte el. Aztán eltört az ütője. 'Na végre.' gondoltam, de nem, ment és replikált egy másikat."

mondja Bashir, miközben hiábavalóan rázogat egy szósztartót a tányérja fölött. "És, hogy volt tovább?" kérdezi Dax. Bashir bosszús arccal teszi le a tubust, és átlép egy közeli asztalhoz. "Amíg odavolt, szóltam az asszisztensemnek... Kölcsönkérhetem? Köszönöm. ... Hogy öt perc múlva hívjon a gyengélkedőbe egy sürgős esethez." "Ez borzasztó."

jelenti ki Dax vidáman, miközben Bashir a kölcsön tubussal kezelésbe veszi az ennivalót. "Ez volt az egyetlen kiút, különben tényleg lett volna egy sürgőse esetem, O'Brien főnök, a szíve miatt." "De legalább vége van." sóhajt fel Dax. Bashir hitetlenkedve mered az újonnan szerzett szósztartóra, mert abból sem jön ki semmi, majd kissé dühösen kerít egy újabbat egy szomszédos asztaltól, immár kérdezés nélkül.

"Nem, nincs vége. Sőt, ez még csak a kezdet volt. A főnök visszavágót akar, de attól tartok, az el fogja vinni." "Julian, szerintem túl sötéten látja a világot. O'Brien alig múlt harmincnyolc..." "Túl fiatal még a halálhoz." jelenti ki Bashir, miközben végre sikerül kedvére ízesítenie szendvicsét, valamilyen sűrű, sötétbarna szósszal, "Na jó, persze, eltúlzom egy kicsit a dolgot. De nem is ez a lényeg, Dax.

Nagyon büszke ember, és ami azt illeti, van is mire. ... Nagyon tisztelem a munkáért, amit elvégez, és tisztelem azért, aki. ...

Ezért... Ezért nem akarnám így megalázni..." Bashir bűnbánó arccal pillant a szendvicsre, majd száját elhúzva teszi vissza a tányérjára.

Martus az idegentől elorzott szerkezettel a kezében ül immár kizárólagos tulajdonú cellájában. A hordozható szerencsejáték felfénylik, mire az el-auriai így szól: "Íme a győztes. Micsoda szerencse..." "A kritoi házaspár visszavonta a vádat." mondja a sietve érkező Odo, ezzel kikapcsolja az erőteret, "Elmehet." "Tudtam. ... Mit mondtam magának? Hogy ők a barátaim." jelenti ki Martus diadalmas arccal, miközben elhagyja a börtönrészleget.

"Na, mi lesz? Dupla, vagy semmi..." nógatja Quark a bárpultnál ülő

Mornt, miközben egy kis bögrét rázogat a kezében, amiben csörög valami.

"A ház a kékre fogad." mondja a testvére mellett álló Rom. Quark leteszi a bögrét, Morn pedig felveszi, megrázza, majd kiborítja ami benne van. "Vesztett. Az italt maga fizeti." állapítja meg Quark, mire Morn Rom kezébe nyom néhány pénzérmét. Ekkor Martus lép be a bárba, Quark felé fordul: "Mit adhatok?" "Egy proseccot." "És kifizetni mivel akarja? Talán a fene nagy vonzerejével?" "Dupla vagy semmi." mondja Martus. "De ha nincs semmije, nincs mit megduplázni..." jegyzi meg Quark. "Ha vesztek, ez a magáé." teszi az asztalra Martus a lila szerkezetet. "A ház a kékre tesz." egyezik bele Quark a dologba. Martus átveszi, és megrázza a bögrét, majd az asztalra borítja belőle a plasztikháromszöget, ami a fehér oldalával felfelé áll meg. "Mázli."

morogja Quark, poharat, és egy italos palackot véve elő. "Ma szerencsés napom van." "Hallottam már felőle. Visszavonták a maga elleni vádat, ugye?" "Nem tudom, miről beszél." "Nem-e? A Tulajdonszerzés negyvenhetedik szabálya: ne bízz az olyanban, aki a tiédnél jobb öltönyben van. ... Mert vagy nincs pénze, vagy szélhámos. És azt hiszem, magára mindkét kiegészítés egyaránt vonatkozik." "Nem lehet mindegyikünk olyan sikeres, mint maga." néz körül Martus. "Így van."

vigyorodik el Quark. Martus bekapcsolja a játékot, és megint egyszer nyer. "Ezt még nem láttam." mondja Quark, "Hogyan kell játszani?" "Csak meg kell nyomni a gombot." nyújtja át Martus a szerkezetet Quarknak, aki azon nyomban kipróbálja, de nem jár szerencsével. "Ez nem jött össze." kéri vissza az el-auriai a játékot. Újra beindítja, és megint nyer. "Mondtam. Ma szerencsés napom van." "Most ájuljak el tőle?"

morogja Quark. "Egy kis átalakítás... Utána replikáció... És máris egyel több szórakozási lehetőség van a kaszinójában." "Ugyan ki játszik ilyesmivel? Ez csak gyerekjáték." von vállat Quark, "Az unokaöcsémet talán érdekelni fogja. Legalább pár napig nem lóg majd a nyakamon.

Megveszem." A ferengi néhány érmét rak az asztalra, de Martus nem hagyja, hogy magához vegye a játékot: "Ez elég szép összeg." "Ma nagylelkű vagyok. ... Sőt, igyon még egyet." jelenti ki Quark, újratöltve Martus poharát. "Már majdnem elfogadtam, de elárulta magát."

"Ugyan, az én nagylelkűségem messze földön híres." "Ah, persze, biztosan legendás híre lehet. ... Ennek az összegnek a százszorosát kérem." pillant Martus a pénzre. "Ebben a téridő-kontinuumban senkitől sem fog ennyit kapni De ha leviszi ezt az apróságot Bajorra, talán kap érte egy vacsorát. De csak hideget." "A hét végére már nyeresége lesz belőle..." mondja Martus, mire Quark megtoldja az ajánlatot még egyszer annyival: "Fogadja el, mielőtt meggondolom magam." Martus megint bekapcsolja a játékot, és ismét nyer, mire így szól: "Néha jobb, ha az ember nem ad el valamit." "Ahogy akarja. De csak álmodozik. Ha tényleg akarnám azt a vacakot, már megszereztem volna, méghozzá sokkal olcsóbban, mint amennyit maga követel érte." "Nekem olyan érzésem van, hogy egy árleszállítás során szerezte be az önbizalmát." "Az én ajánlataim magukért beszélnek. Legalább annyira, mint a maga bűnügyi nyilvántartása." Martus erre kurtán felnevet, majd a kijárat felé fordul: "Köszönöm az italt." A bár ajtaján kilépve majdnem elgázolja egy átmeneti jelleggel viselkedő O'Brien, aki edzőruhában rója a köröket a sétafedélzet gyűrűjében. Martus körülnéz, és megakad a szeme egy középkorú bajori nőn, aki épp áruját pakolja ládákba. "Nehéz idők járnak..." szólítja meg. "Annyira azért nem. Jól megy az üzlet." mondja a nő. "Akkor miért zár be?" "A férjem és én kilenc éve visszük itt ezt az üzletet, előtte volt egy másik Bajoron, tizenhét éven át. De ő pár hónapja meghalt, és egyedül valahogy... Nem megy igazán." "Nem ugyanaz egyedül csinálni..." bólint Martus. "Nem. A közös munka sokkal kellemesebb." Martus erre kivesz egy mélybíbor kristályt az áruspulton álló tartójából, és mosolyogva nyújtja oda a nőnek. "Azt hiszem, ezt ön is megérti." bólint az, szintén elmosolyodva.

O'Brien és Bashir ismét a játéktéren gyötrik egymást, ám a doktor feltűnően sokat ügyetlenkedik, olyannyira, hogy O'Brien végül meg is elégeli a dolgot: "Tényleg ennyire hülyének néz?!" "Nem tudom, mire céloz." adja Bashir az ártatlant. "Ne fogja vissza magát! Legközelebb adjon bele mindent." mondja O'Brien dühösen, ezzel elhagyja a helyiséget.

"Ezt nem teheti, kizárólagos jogom van hozzá! Le kell tartóztatnia!"

mondja a sétafedélzeten Odot beérő Quark feldúltan. "Miért? Kire gondol egyáltalán?" pillant rá az alakváltó. "Martusra, arra az...

Odafigyelőre!" "Miért, mit csinál?!" "Nézze csak meg!" mutat Quark egy közeli bejáratra, ami előtt Martus áll, vendégeket tessékelve be az ajtón, akik érkeznek is szép számmal: "Üdvözlöm önöket a Martus Klubban." Quark ennek hallatán dühösen elviharzik, Odo pedig elégedetten bólogatva néz utána.

"Komoly összeget kellett fizetnem azért a szerződésért." panaszolja Quark Siskonak a sétafedélzet galériáján, "Csak én foglalkozhatok szerencsejátékkal az állomáson." "A cardassiai illetékeseknek fizetett kenőpénz nem minősül szerződésnek, legalábbis a Föderáció szemében."

mondja Sisko, mikor megállnak egy liftnél. "Az egy csaló, szélhámos!"

mondja Quark, miközben belépnek a liftbe. "Egyel több az állomáson, mit számít?" A lift nem megy velük messzire, csak a sétafedélzet központi szintjére. "Tartozik nekem valamivel!" jelenti ki Quark, "Maga kérte, hogy maradjak, mikor elfoglalták az állomást, én pedig beleegyeztem, bár nem volt nagy kedvem hozzá." "Kényszerítettem, nem kértem. És azóta szép kis summát keresett." mutat rá Sisko. "Igen, jól kerestem. Eddig.

De Martus megfelezte a bevételeimet!" torpan meg Quark a nem túlzottan látogatott bár előtt, miközben Sisko tovább siet, "Meg kell állítani, mielőtt túl késő volna!" "Máris túl késő, testvérem." mondja Rom, aki Martus oldalán lép ki a bárból, és indul el az el-auriai klubja felé.

"Te meg mit beszélsz?!" mered rá Quark. "A maga alulfizetett testvére mostantól huszonöt százalékos résztulajdonosa az üzletemnek." mondja Martus elégedetten, ezzel besiet a klubjába. "Ajánlasz többet?" kérdezi Rom. "Hogy alkudozzak... Rád?! ... Ezen nevetnem kell!" jelenti ki Quark, mire Rom Martus után siet. "Csak vigyázzon, Martus! Dézsmálja a latinumot!" kiabál be Quark, amire Rom hangja hallatszik: "Nem is igaz... Legalábbis nem sokat..."

Martus elégedett arccal járkál a klubjában, mikor egy ismerős szólítja meg az egyik asztal mellől: "Martus... A fluctai kormány végre elfogadta az ajánlatomat." mondja az a nő, akivel az el-auriai még Quark bárjában beszélgetett. "Ez nagyszerű." lép közelebb Martus, de a nő erre csak nagyot sóhajt. "Mi a baj?" "Azt szabták feltételül, hogy egy küldöttségnek meg kell vizsgálnia a bányászatnak az aszteroidaövben való navigálásra gyakorolt hatását. Az összes pénzem ráment az ajánlatra, és semmi sem maradt a szükséges vizsgálatok elvégzésére, pedig csak egy hetem van rá." "Nagy összegre volna szükség?" "Tízezer isicre." "Tízezer isic? Azt elég komoly gond összegyűjteni." "Tudom, nagyon jól tudom. Azt remélem, találok egy befektetőt..." "Én talán tudok valamit. De milyen biztosítékot kap a befektetésére?" "Amint az üzlet beindul, a befektetett összeg tízszeresét tudom téríteni." "Akkor megpróbálok kapcsolatba lépni vele. Megteszek mindent, hogy beteljesíthesse élete nagy álmát." mondja Martus, mire a nő odalép hozzá, és boldogan öleli át, mielőtt távozna: "Hogyan mondhatnék köszönetet!" Martus hamarosan az egyik pincérlányra, és főleg a mellette haladó Romra figyel fel, aki egy műszerrel vizsgálgatja a lány tálcájának tartalmát. "Valami baj van, Rom?" kérdezi Martus, mikor közelebb érnek. "Nem, ezzel semmi. De mivel a testvérem a közelben van, nem lehetünk elég óvatosak." "Úgy véli, talán megmérgezi a canapest?"

"Megmérgezni azért nem, de lehet, hogy aki eszik belőle, támadnak kisebb gondjai... Nem bízhatunk benne." "Ah, ne aggódjon Quark miatt."

legyint Martus, átadva a tálcát Romnak, "Hihetetlenül szerencsés vagyok mostanában. Már kezdem azt hinni, nekem minden sikerül." Rom odébbáll a tálcával, az el-auriai pedig az ölébe ülteti a munka nélkül maradt pincérlányt. A következő pillanatban azonban gyorsan meg is szabadul tőle, mivel észreveszi a drágának látszó ruhát viselve közeledő bajori nőt, akivel valamivel korábban ismerkedett meg. Gyorsan feláll, és a helyiség közepén levő kör alakú bárpultról felkapva két poharat, így szól: "Pohárköszöntőt a sétafedélzet királynőjének! Annak a nőnek, akinek üzleti érzékét csak szépsége, és vonzereje haladja meg!" A bajori nő közelebb lép, Martus pedig átadja neki az egyik poharat: "Remélem, semmit sem felejtettem ki... Drágám... Nekem tetszik a hely.

És neked?" "Mire gondolsz?" "Hogy jó csapat vagyunk így együtt. Talán ideje volna... Törvényes alapokra helyezni a kapcsolatunkat." "Most...

Ajánlatot tettél nekem?" kérdezi a nő meglepetten, mire Martus egy díszes bajori fülbevalót varázsol elő valahonnan: "Igen. Miért, te mit gondoltál?" "Ez csodaszép..." ámuldozik a nő. "A legszebbet a legszebbnek." A bárpultba épített, a Martus által a börtönben szerzett játék nagyméretű hasonmásainak egyike ekkor felfénylik, nyertest jelezve. "Ezek a játékok nagyszerűek. Honnan szerezted őket?" "Egy hordozható változatról másoltam, amit egy barátomtól kaptam." "Még sosem láttam ilyet korábban." "Mint ahogy senki más sem." mondja Martus elégedetten.

"Rendben, ez minden a labor számára?" kérdezi Kira Daxot a vezérlőben, miután átfutott egy listát. "Azt hiszem, igen." bólint a hadnagynő, majd meglepetten fordul a hangjelzést hallató konzolja felé, "El sem hiszem!" "Mi az?" hajol közelebb Kira. "Hetek óta keresem már ezt a programot a rendszerünkben. A cardassiaiak visszavonulásakor maradt itt." "Hogy bukkant rá?" "Szerintem inkább ez bukkant énrám. Azt hiszem, szerencsém van."

"Mi történt?!" bámul felfelé a játéktér padlóján hanyatt fekvő

O'Brien zavartan, a fölé hajló Bashirra. "Miután visszaadtam a szerváját... Megbotlott a labdában." "Megbotlottam a labdában?!"

kérdezi O'Brien hitetlenkedve. "Pont rálépett, mikor a padlóról pattant vissza. Nem láttam még ilyet..." O'Brien feltápászkodik, miközben a doktor így szól: Csak óvatosan. Nem kéne, hogy megvizsgáljam...?" "Jól vagyok. Folytassuk!" Az interkomból ekkor egy női hang szólal meg: "Dr.

Bashir, kérem azonnal jelentkezzen a gyengélkedőben." "Sajnálom, főnök.

Mennem kell." indul Bashir a kijárat felé. "De legközelebb legyőzöm."

szól utána O'Brien. "Figyeljen, az a helyzet... Nem kedvelem már annyira ezt a játékot, mint régen." mondja Bashir, visszanézve, "De ne vegye rossz néven, rendben? ... Biztosan talál majd másik ellenfelet."

O'Brien fáradtan baktat a sétafedélzeten, majd útban hazafelé betér Quarkhoz a szomját oltani. A bárban uralkodó csend és nyugalom láttán meglepetten fordul Quarkhoz: "Hol vannak a vendégek?" "Odaát, a tisztelt konkurenciánál." morogja Quark a sétafedélzet túloldalán Martus klubjának bejáratára mutatva, "Egy odafigyelő... Még ilyet... Én is oda tudok figyelni! Pont úgy, mint ő." Quark italt tölt O'Brien, és közben felfigyel arra, hogy a főmérnök a derekát egyengeti. "Történt valami?" kérdezi. "Eh... Elestem." "Látja, hogy oda tudok figyelni? ...

És, hogy esett el?" "Rocketball-t játszottunk Bashirral." "Hol?" "A játéktéren, természetesen." "És, mi lett az állás?" "Nem számít."

"Dehogynem, szeretném megtudni. Beszéljen csak a problémájáról." "Nincs itt semmiféle probléma, amit ne tudnék leküzdeni." "Jobban játszik magánál." állapítja meg Quark. "Csak egy hajszálnyival, na és? Pár évvel fiatalabb, nekem meg több a tapasztalatom." "Az öregedő

bajnok..." mondja Quark eltűnődve. "De a balkezes nyesésemmel nem tudott mit kezdeni!" jelenti ki O'Brien. "A fiatal kihívó ellen..."

folytatja Quark gondolataiba merülve. "De már kezdtem feljönni. Csak még egy játék, és megmutattam volna neki. "Az összecsapás támogatója: Quark!" "Köszönöm." pillant O'Brien bosszúsan az üzleti terveket szövögető ferengire. "Nincs mit." legyint az szórakozottan, "Quark Bajnokainak Háza..."

"Hogy a jó édes...!" csap Kira dühösen a központi konzolra, mire Sisko és Dax meglepetten kapják fel a fejüket. "Valami baj van, őrnagy?" érdeklődik Sisko, közelebb lépve. "Kifeküdt a terminálom!"

"Mi?" csatlakozik Dax is a parancsnokhoz. "Elvesztettem egy jelentést, amin hetek óta dolgozom." "A biztonsági mentés?" kérdezi Dax reménykedve. "Az is elszállt." morogja Kira. "Fura. Az utóbbi időszakban mintha engem is üldözne a balszerencse." jegyzi meg Sisko, "És Bashir doktor nemrég szólt, hogy a gyengélkedő tele van kisebb baleseteket szenvedett betegekkel. Van aki megbotlott, mások késve nyíló ajtónak mentek..." "Nekem viszont nagyon jó napom volt, úgyhogy át ne ragasszák rám a balszerencséjüket." mondja Jadzia vidáman.

"Ugyan, hagyja már. Mindenki a maga szerencséjének kovácsa, mint az köztudott." jegyzi meg erre Kira, otthagyva őket a konzolnál. Sisko a terminált kezdi vizsgálgatni, remélve, hogy valamit talán meg tud menteni Kira jelentéséből, Dax pedig elindul vissza a saját munkahelye felől. Egy pillanat múltán azonban tompa puffanás, majd Kira fájdalmas kiáltása hallatszik, mire Sisko és Dax megint felkapják a fejüket.

Kira szerencséje úgy látszik, máshová pártolt, mégpedig a Martus klubjában játszókhoz, ugyanis ott minden játék fényesen világít, és hatalmas a hangzavar. "Mind egyszerre nyerte meg a főnyereményt?!"

kérdezi Martus Romot döbbent ábrázattal, "Van valami kibúvó?"

"Szerintem semmi..." "Szerintem sincs." húzza el a száját Martus, "Na jó, fizesse ki a nyereményüket."

"A galaxis harcosai... Az évszázad küzdelme... A wormhole csodája..."

mondja a bárpulton könyöklő Quark, a háromszögletű, kék-fehér műanyagdarabot forgatva a kezében, majd belepottyantja azt a poharába, onnan pedig az asztalra borítja. Mikor azt látja, hogy a háromszög a kék felével felfelé állapodott meg, elégedetten elvigyorodik: "Hah! A ház a kékre fogad!"

"Ha mozgalmasságot akarnak, nálam jó helyen járnak! Izgalom, feszültség, nyeremények..." mondja a bárpulton járkáló Quark a bárban tolongóknak, "Ne keressék sehol másutt, mert itt megtalálják!" Bashir eközben a bárpult mögött kókadozik, az is hamarosan kiderül, miért. A sétafedélzetről ugyanis O'Brien érkezik, szerszámos táskával a kezében, kinek láttán Quark így folytatja: "Itt van hát, a Csillagflotta jelenlegi bajnoka, a wormhole mindkét oldalának legendája! ... Hölgyeim és uraim, Miles O'Brien, a Mérnök!" A jelenlevők tapsban törnek ki, O'Brien pedig Bashirra pillant: Mit jelentsen ez az egész?! Azzal hívtak ide, hogy sürgős hibaelhárításra van szükség." "Engem is sürgős esethez hívtak." mondja Bashir a pulton heverő orvosi készletre pillantva, "De nem látok itt egyet sem." "És a kihívó..." folytatja Quark, csendre intve a tömeget, "Villámgyors, és halálos pontosságú!

... Julian Bashir, a Sebész!" Erre megint kitör a tapsvihar, O'Brien pedig odakiált a ferenginek: "Jöjjön csak le onnan!" "És mindez nemes céllal!" folytatja Quark, "Ezek a kiváló ellenfelek ugyanis felajánlották, hogy a bevétel felét a Bajori Hadiárvákért alapítvány kapja meg." "Hadiárvák...?!" bámul O'Brien meglepetten. "A Mérnök a Sebész ellen! Holnap, tizenkét órakor! ... Csak egy győztes lehet, úgyhogy még ma adják le fogadásaikat! És amíg várakoznak... A játékasztalok várják önöket." "Ez hihetetlen!" pillant Bashir méltatlankodva O'Brienre, majd visszafordul Quark felé: "Nem állunk ki egymás ellen!" "Mint kizárólagos szponzoruk, olyan feltételeket szabok az összecsapásukhoz, amilyen nekem tetszik." jelenti ki Quark, leszökkenve a bárpultról. "Kizárólagos szponzor?!" mered rá Bashir.

"Itt írja alá." dug a ferengi a doktor orra alá egy kéziterminált.

"Felejtse el, Quark." morogja O'Brien. "Megértem, hogy éreznek, de...

Gondoljanak csak a gyerekekre." mondja Quark, és a jelek szerint meggyőző erőről is gondoskodott, O'Brienék mögött ugyanis ekkora több bajori szerzetes sorakozott fel. "A szerzetesek már megrendelték nekik az új takarókat..." folytatja Quark, mire Bashir hátranéz a közelben várakozó bajoriakra, "De úgy látszik, a gyerekek kénytelenek lesznek összebújni, ha nem akarnak fázni..." "Úgy látszik, mégiscsak megkapja azt a visszavágót." pillant Bashir O'Brienre, mikor belátja, hogy nincs kiút a Quarkra jellemző alapossággal felállított csapdából. A szerzetesek örömteli arccal vezetik el őket, Quark pedig diadalmasan pillant az ürességtől kongó klubja ajtajában álló Martusra.

"Hát ez nem igaz." fordul Dax Sisko felé a vezérlőben, "Az a program, amit találtam, megint eltűnt." "Ellenőrizte a titkos adatokat?" lép közelebb a parancsnok. "Ühüm. Ott sincs. ... Fura, mintha a számítógép csak véletlenül dobta volna ki azt a programot az orrom elé, hogy most megint eltüntesse." Ekkor egy lift érkezik a vezérlőbe, és Kira lép ki belőle. "Őrnagy, hogy van?" fordul felé Sisko. "Nekem nincs nagy bajom, de ugyanez nem mondható el a gyengélkedőben levő többiekről." "Még mindig tele van?" kérdezi Sisko, miközben Kira elfoglalja helyét a központi konzolnál. "Igen, és Dr. Bashir azt mondja, egyre csak jönnek." "Balesetek?" "Tucatszám." "Talán van valami összefüggés a balesetek, és a rendszerhibák között?" tűnődik Dax. "Az én balesetem nem rendszerhiba. Megbotlottam, és elestem." mutat Kira a bűnös lépcsőre, "Egy sima véletlen, ennyi az egész." "Kell lennie valahol egy logikus magyarázatnak erre az egészre." jelenti ki Sisko, "Egy vírus, vagy valami tértorzulás..." "Mindenképpen olyasmi, ami a gépekre és az élőlényekre egyaránt hat." mondja Dax. "Nézzen utána." szól Sisko, mire Jadzia bólint.

"Mindig kisebb volt a fülem, mint másoknak az én koromban, ezért mindig csúfoltak, Quark a legjobban." mondja a klub bárpultja körül köröző Martus nyomában haladó Rom. "Nem értem. Pedig olyan jól indult..." "Az egyik névnapomon Quark kicserélte az összes ajándékomat rothadt zöldségekre, és utána az egészet drágán eladta, mikor apánk..."

"Engem ugyan nem érdekel, milyen boldogtalan gyerekkora volt!" csattan fel Martus, "A játékosok kerülnek minket. Tudni akarom, miért!"

"Pechsorozat. Előfordul." von vállat Rom. "De nem velem. ... Egy együtt érző lélek vigasztalására vágyom..." mondja Martus, ezzel a közelben álldogáló pincérlány keblére hajtja a fejét. A bajori nő ebben a pillanatban lép be a klubba, és dühösen indul meg feléjük: "Tudtam, az első pillanattól kezdve átláttam rajtad!" "Vicc volt... De tényleg..."

mondja Martus savanyú ábrázattal. "Ha esetleg elfelejtetted volna, én adtam az üzlet alaptőkéjét! ... Te pedig holnap reggelre eltűnsz innen, ezzel az egész halom vacakkal együtt!" A nő ezzel kivonul a helyiségből, Martus pedig a nyomába ered: "De... De... Drágám...?"

"Ahm, tudtam én, hogy nem lesz ennek jó vége. Én megyek vissza Quarkhoz, de magával mi lesz?" kérdezi Rom. "Fogalmam sincs!" sóhajt fel Martus, majd megpillantja a bányatársaság alapításán fáradozó nőt, aki épp a klub bejáratától nem messze beszélget valakivel, "De már eszembe is jutott valami."

"A klub nyereményekből befolyt bevétele." mondja Martus, kinyitva egy latinumrudakkal teli ládikát a nő előtt, a klub bárpultjánál, "Azt hiszem, tízezer isic mindenképp megvan." "Ah, nem is tudja, milyen sokat jelent ez nekem." hálálkodik a nő. "Pontosan tudom, milyen sokat jelent. Ennek a tízszeresét, legalábbis ezt ígérte." "Nem fogja megbánni." veszi magához a ládát a nő, "Majd meglátja, mindketten gazdagok leszünk." A leendő bányatulajdonos ezzel elsiet, Martus kedvenc pincérnője pedig várakozón pillant az el-auriaira. Az megáll a pultba épített egyik játék mellett, és szerencsét próbál vele, de nem jár sikerrel.

"Nagyon oda kell figyelned." mondja O'Brien a tükörképének a fürdőszobában, "Bal kézre játssz, laposan adogass..." Keiko áll meg mögötte, és egy régies szabású teniszinget ad ár neki, amit a főmérnök magára ölt. "Vigyázz a szerváival, nagyon veszélyesek..." mondja O'Brien, "Mikor belelendül, magasra játssz. Odafigyelni..." "Győzelmet, vagy vereséget... De ma ünnepelni fogunk." jelenti ki Keiko büszkén, mielőtt átadná O'Briennek a táskát, benne az ütővel. A főmérnök a kijárat felé indul, a felesége utánaszól: "Miles, várj..." Keiko odalép hozzá, és egy barna szalagot köt O'Brien homloka köré, "Egy szerencsekendő, régi japán motívummal. És a parfümömmel átitatva..."

Keiko ezután hosszan megcsókolja a férjét, majd elindítja a 'csatába': "Győzd le, Miles!"

Bashir ezalatt a gyengélkedőben nyomja a fekvőtámaszokat, Quark érkezése sem zavarja meg. "Doktor, hoztam önnek valamit. A szerzetesektől kaptuk a hálájuk jeléül. Ezzel fejezik ki, mennyire hálásak, hogy részt vesz ebben a jótékonysági akcióban." "Köszönöm, tegye csak le." "Ehm... Nem akarja megkóstolni?" guggol le Quark a doktor mellett, egy üveggel a kezében. "Mi az?" sandít rá Bashir, egy időre felfüggesztve a bemelegítést. "A szerzetesek szerint egy gyógyhatású főzet. Titkos recept alapján készítik. Erőt, és kitartást ad. Pont megfelelő egy ilyen megmérettetés előtt." Bashir nem szól, inkább visszatér a fekvőtámaszokhoz, mire Quark felegyenesedve így szól: "Bár, maga tanult ember, biztos nem hisz a népi gyógyászatban..."

"Meglepődne, ha tudná, milyen gyakran segíti a munkánkat a hagyományokra épülő orvoslás." mondja Bashir, megint abbahagyva a melegítést, és felveszi az üveget a földről, ahol Quark hagyta. "Tudja, mi van benne?" kérdezi, miután beleszagolt, és megborzongva hőkölt hátra a szagtól. "Nem igazán, de azt mondták, csak természetes összetevők. ... Ja, és azt is mondták a szerzetesek, hogy az egészet egyszerre kell meginni." "Valóban?" kérdezi Bashir, besietve a laborba az üveggel. "Mit csinál?" kérdezi Quark aggodalmasan. "Kiderítem, mi van benne." "Ööö... Nem akarna inkább melegíteni?" kérdezi a ferengi.

"Semeddig sem tart." nyugtatja meg Bashir, miközben mintát vesz a folyadékból, és elindítja az analízist. "Aha... Víz, szacharin, dextróz, jeminargyökér-kivonat, maláta, zab... Synthanol... És hetven milligramm hypoxidált kvint-etil?! Metazemin...?" mered Bashir a ferengire. "Mondom, hogy csak természetes anyagok..." "Ez egy altató, Quark! Ha meginnám, még a rocketball gondolatát is túl fárasztónak találnám utána! ... Maga manipulálni akarta a meccset!" "Hogy én? Miért tenném?" "Ha elég latinumot tettek O'Brien főnökre, habozás nélkül."

"Senki sem fogadott O'Brien főnökre, ha tudni akarja. Mindenki magára fogadott! Ha nyer, egy fillér hasznom se lesz belőle. Haszon nélkül pedig... Nincs segély a szerzeteseknek. És a szegény gyerekek nem kapnak meleg takarót télire. De ha maga vesztene... A házé lesz a nyeremény, és meglesz a pénz a szerzeteseknek." "Tényleg azt akarja, hogy veszítsem el a meccset?" "Csak a gyerekek miatt..." "Felejtse el, Quark." "A takarók miatt..." "Azokat maga mindenképpen leszállítja nekik, és ha esetleg nem jutnának el a szerzetesekhez, azt én és O'Brien főnök erősen éreztetni fogjuk magán. Elég világosan fogalmaztam?" "Több, mint világosan." "Helyes. Akkor ha megbocsát...

Meg kell nyernem egy meccset." Quark bosszúsan mordul fel, miközben Bashir elvonul a kijárat irányába.

"Kira azt mondja, talált valamit." lép ki Sisko az irodájából az őrnaggyal a nyomában, Jadzia felé indulva. "Találni éppen találtam, de nem tudom, mit jelenthet... Nézzék csak meg." "Szoláris neutrínók...?"

állapítja meg Sisko, szemügyre véve Dax mérési eredményeit. "Látnak valami szokatlant?" kérdezi Dax. "Hogy milyen sok van belőlük? Kérdezi Kira. "Nem. A rotációs faktoruk. A mindenre érvényes valószínűségi elv szerint statisztikailag az egyik felüknek az óra járásával egyező, a másik felüknek pedig ellentétes perdülettel kellene rendelkeznie. De több, mint nyolcvan százalékuknak órajárással megegyező irányú perdülete van." "Vagyis azért történik ez a sok baleset, mert a neutrínók rossz irányban pörögnek?" kérdezi Kira hitetlenkedve. "Nem.

De ez is ugyanannak a jelenségnek a következménye. ... Az állomáson kívüli neutrínók normálisan viselkednek, de itt az állomáson valami nagyon különös dolog történik.

"Jó játékot, Julian." nyújt kezet O'Brien Bashirnak a játéktéren.

"Magának is, főnök." Az első szerva Bashiré, amit O'Brien nehézség nélkül fogad, a doktor viszont nem tudja visszaadni a labdát.

"Az első pont O'Briené." jelenti be Quark a bárban, ahol az érdeklődők egy nagy monitoron kísérhetik figyelemmel a játékot, "Második szerva. Ígéretes kezdet." Az O'Brien szerváját fogadó Bashir ütője a markolat fölött egy kicsivel eltörik, és miközben a doktor meglepetten bámulja a csonkot, Quark így szól: "Kettő nulla O'Brien javára. Úgy látszik, a doktor elég gyengén kezd."

"Hol van már?!" kérdezi a majdnem teljesen üres klubban járkáló Martus, mire a bárpult mögött álló Rom megkérdi: "Kicsoda?" "Alsia. Azt ígérte, jelentkezik az ajánlat megtétele után." "Szerintem ez egyáltalán nem tisztességes." jelenti ki Rom, kilépve a pult mögül, "Maga anélkül fektette be a pénzemet, hogy megkérdezett volna!"

"Tessék?!" mered rá Martus. "Nekem ígérte a bevétel egynegyedét, de az én részemet is odaadta!" "A nyeremény egynegyedét, a levonások után."

"Levonások? Milyen levonások?!" "Az üzemeltetési költségek, jelzálog, tőke-visszaforgatás..." "Eh, most már elég!" jelenti ki Rom dühösen, ezzel megszabadul a klub alkalmazottainak szürke egyenkabátjától, és Martushoz vágva azt, a kijárat felé indul. "Hová megy?" "Vissza Quarkhoz. Ott legalább egy családtag csap be." füstölög Rom, útban megállva a pincérlány mellett, akinek felajánlja a karját. Az belékarol, és így vonulnak ki kettesben a klubból.

Quark felszisszen, mikor Bashir, igyekezve fogadni O'Brien labdáját, keményen a falnak csapódik, és elterül a padlón. "Súlyos hiba Bashir részéről." jelenti be a ferengi, "Három pont O'Brien javára. "Hé, Quark..." lép közelebb O'Brien a képfelvevőhöz: "Kiszálltam!" "Nem teheti!" tiltakozik a ferengi. "Dehogynem." mondja O'Brien, és ütőjével összetöri az optikai szenzort. "Hölgyeim és uraim, a játékban három perc szünet következik. ... Még van idő fogadni..." mondja Quark, ezzel sietősen útnak indul a játéktér felé.

"Miért csinálta?" kérdezi Bashir meglepetten. "Mert valami itt nem stimmel." jelenti ki O'Brien. "Na igen. Velem, mint látható..." húzza el a száját a doktor, "De maga nagyon jól játszik." "Jobban, mint bármikor. Olyan ütéseket megcsinálok, amiket tizenöt évvel ezelőtt se tudtam, mikor pedig naponta öt órát edzettem. És mindig találok." "Én viszont még egy plubariai mamutot se tudnék oldalba vágni..." morogja Bashir. "Dobja csak a falhoz a labdát..." mutat O'Brien a szemközti falra, Bashir pedig engedelmeskedik. A labda elrepül, visszapattan, és pontosan O'Brien kezébe érkezik, mintha csak ő dobta volna. "Ennek egyenesen hozzám kellett volna visszajönnie..." vonja össze a szemöldökét Bashir, "Most dobja maga." O'Brien homlokráncolva dobja el a labdát, ami megint csak az ő kezébe érkezik. A két játékos meglepetten pillant egymásra, majd O'Brien ismét, most teljes erőből hajítja el a labdát találomra. Az több másodpercig pattog szeszélyesen ide-oda, majd mintha irányítanák, O'Brien kezében landol. A főmérnök alaposan megbámulja a zöld gömböt, majd a bejárat mellett levő

kommunikációs terminálhoz siet, és aktiválja: "O'Brien hívja a vezérlőt."

O'Brien mozdulatlanul áll a játéktér egy pontján, és másodpercekig csak a labda pattogása hallatszik, majd a zöld gömb bonyolult röppályája végén pontosan a főmérnök kezében állapodik meg, pedig az semmit sem tesz annak érdekében, hogy elkapja. "Visszarepül a kezébe, minden egyes alkalommal." mondja Bashir. "Legalább tucatszor kipróbáltuk, és ugyanez volt." pillant O'Brien a nem messze álló Siskora és Daxra. "Ilyen szerencse egyszerűen nem lehetséges. Ez képtelenség." jelenti ki Bashir. "Nem képtelenség, csak nagyon valószínűtlen." pontosít Dax. "Valószínűtlen?" kérdezi O'Brien. "Mint ahogy az állomáson belüli neutrínók egyforma perdülete is..." bólogat Sisko, "Vagy hogy ugyanabban a pillanatban tucatnyi embert ér apróbb baleset. Na meg a rendszereink megmagyarázhatatlan meghibásodásai."

"Igen, így van. Valaki, vagy valami az állomáson hatással van a valószínűségi törvényre." állapítja meg Dax. "Mégpedig úgy, hogy még a legvalószínűtlenebb dolgok is bekövetkezhetnek." teszi hozzá Sisko.

"Hogyan tudnánk kideríteni, mi okozza?" kérdezi O'Brien. "Azt hiszem, én tudom." jelenti ki Jadzia.

Martus immár ki tudja hányadszor tesz próbát a klubja bárpultjába épített játékokkal, de ismét nem jár sikerrel. Néhány pillanat múlva a trikorderére összpontosító Dax lép be az ajtón, Siskoval a nyomában.

"Itt a neutrínók kilencvennyolc százaléka egyforma perdülettel rendelkezik." mondja Jadzia. "Kezdődhet a játék." mutat körbe az el-auriai. "Nem játszani jöttünk." mondja Sisko. "Száz százalékban egyforma perdület." mondja Dax, mikor a játékgépek egyike felé fordul, "A gépek azok." "A játékaim? Mi van velük?" kérdezi Martus. "Valahogyan megváltoztatják a valószínűségi törvényt az állomás területén."

válaszolja Dax. "Tehát erre gondolt..." mondja Martus döbbenten. "Ki?"

kérdezi Sisko. "Az idegen, akitől az eredetit szereztem. Azt mondta, minden a szerencsétől függ... Tehát így működnek! Ha nyer, boldog lesz, ha veszít..." "De ezek a gépek az állomáson mindenkire hatnak, nem számít, játszik-e vagy sem." mutat rá Dax. "Az képtelenség. Hadnagy, biztosan téved." "Várjunk csak... Azt mondja, van belőle egy eredeti példány?" kérdezi Sisko. "Igen, egy hordozható változat. A klub megnyitása előtt az állomás replikátorával készítettem róla nagyobb más..." Martus döbbenten elhallgat, Sisko pedig jelentőségteljes pillantást vet rá: "Szóval a nagyobb másolatok. Hogy kell kikapcsolni őket?" "Nem tudom." "De hát az elején csak be kellett kapcsolnia őket..." "Tulajdonképpen nem, mert... Arra utasítottam a replikátort, hogy tapogassa le az eredetit, és másolja le. Szerintem valamilyen belső energiaforrása van." "Hadnagy..." pillant Sisko Daxra, a szerszámövén függő fézerért nyúlva. Dax is fegyvert ragad, és hátrébb lépnek. "Állj! Mit... Mit csinálnak?!" kérdezi az el-auriai, de egy pillanattal később már tudja a választ, mikor Sisko és Dax gyorsan szétlövik a játékokat. "És most térjünk vissza magához..." pillant Sisko Martusra, elrakva fézerét. "Ezért nem tehet engem felelőssé..."

"Pedig nagy örömmel megtenném, de sajnos semmit sem hozhatok fel maga ellen." mondja Sisko a bejáratnak háttal, ahol mintegy végszóra Odo lép be. "Szerencsére én igen." jelenti ki az alakváltó, "Az az idős kritoi házaspár mégis vádat emeltet maga ellen." Martus hitetlenkedve csóválja a fejét, miközben az alakváltó elvezeti.

Mikor az egyik cellában fekvő Martus meglátja a börtönrészleg központi helyiségébe belépő nőt, boldogan ül fel: "Alsia... Tudtam, hogy kivisz innen!" "Erre parancsoljon." mutat a nőt kísérő Odo egy üres cellára, ahová a nő engedelmesen belép, az alakváltó pedig bekapcsolja mögötte az erőteret. "Mit jelentsen ez?!" kérdezi az el-auriai. "Mondja el maga." pillant Odo a mögöttük érkezett Quarkra.

"A barátnője be akart csapni." jelenti ki a ferengi. "Becsapni, magát?"

"Pedig ez már olyan régi trükk, nem is tudom, hogy dőlhet be valaki annak a bányatársaság-mesének... De ne aggódjon, Martus, én itt vagyok, hogy kiszabadítsam." "És mit kér cserében?" "Semmit. Pusztán a nagylelkűség hajt." jelenti ki Quark, mire Odo fejcsóválva távozik.

"Most nagyon jól szórakozik, igaz?" kérdezi Martus Odo távozása után.

"Hiszen maga ült fel az ajánlatának." mutat Quark a háta mögötti cellában álló nőre, "És csak én vagyok, aki most segíthet magán. ...

Persze, hogy jól szórakozom, jobban, mint bármikor mostanában." "Boldog vagyok, hogy ennyire örül. Mi volna, ha adna kétezer isicet az elutazásomhoz?" "Még maga kérdezi? Maga akar pénzt tőlem?! Ez nevetséges! Micsoda arrogáns hálátlanság!" "Természetesen örömmel maradok itt az állomáson..." mondja erre Martus kelletlenül. "Hát jó...

Kölcsönadok magának ötszáz isicet. Többet nem kérnek egy teherhajón."

"Ezerötszáz. Lehetnek még egyéb kiadásaim is." "Hatszáz." "Ezerkétszáz.

Elvégre mi lesz a büszkeségemmel?" "Az üres erszény és a büszkeség együtt annyit ér, mint az üres erszény ára. Tulajdonszerzés, százkilences szabály." "Na jó... Nyolcszáz..." morogja Martus. "És most ki vele... Örömmel meghallgatom." mondja végül Quark gúnyosan.

[Martus Mazur - Chris Sarandon, Keiko - Rosalind Chao, Roana - Barbara Bosson, Alsia - K. Callan, Rom - Max Grodenchik, Cos - Albert Henderson. Írta: Michael Piller és Jim Trombetta]

32. A másik változat (The Alternate) 

SD 47391.7, 2370 május 22.

"Én csak egy kereskedő vagyok. A laudatio-t csak maga az elhunyt, a nagyszerű Plek tudná méltóképp megtartani." mondja a bárban kezében egy zöldesszürke port tartalmazó átlátszó hengeres tárolóval járkáló Quark, "Mert ki más tudhatna nála többet Plekről? ... De melyik ferengit érte az a megtiszteltetés, hogy megkaphatott egy részt egy olyan emberből, mint ő, aki megalkotta azt a számítógép-chipet, ami megalapozta a modulárisholosuite-ipar kezdetét? ... Egy darab abból az emberből, aki az egész kvadráns számára elhozta a holografikus szórakoztatást." Odo ekkor ér a bár elé a sétafedélzeten, és a bárpultnak a sétányra kinyúló részénél megállva hallgatja egy darabig Quark szavait, majd a bejárat felé indul. "Aki ott is nyereséges üzleteket kötött, ahol a lakosság még a napi ennivalót is csak nehezen tudta előteremteni." "Mennyit kér érte?" kérdezi Odo, megállva a másik ferengi mellett, akit Quark győzköd. "Épp most akartam elmondani ennek a jóembernek... Három stráf aranyozott latinum, nem több. És akkor ez nekem még ráfizetéses is lesz." A ferengi szó nélkül hagyja ott a pultot, mire Quark utána kiabál: "Na jó, magának legyen kettő!" A potenciális vevő azonban vissza sem néz, mire Quark bosszús arccal fordul Odo felé: "Nagyon köszönöm." "Három stráf...? Egy darab Plekért nem is rossz ár."

"Esetleg érdekli?" "Az emberi halotti szertartások mindig is érdekeltek." "A halotti szertartások?!" "Mindenkinek kell valami hobbi." jelenti ki az alakváltó faarccal, "Vannak fajok, amik elégetik a halottakat, mások jégtömbbe fagyasztják. Olyanok is vannak, akik a halott testét a családnál hagyják. De a ferengik módszere, hogy feldarabolják a halottaikat, és eladják a darabokat... Na ezt különösképp szellemesnek találom." "Sok dolgom van." lép ki Quark a pult mögül, de Odo nem hagyja annyiban, a nyomában marad: "Milyen modern, és hasznot hozó módszer egy jelentős ferengi személyiség tiszteletére. Azt hiszem, én is fel fogom venni ezt a szokást, és majd készíttetek egy vitrint az irodámba, ahol elhelyezhetem a maga egyik darabját, Quark." "Ezt el is hiszem." morogja a ferengi, miközben Odo előrenyújtja a kezét, benne három latinumrúddal, a kisebb fajtából.

Quark egy pillanatig hitetlenkedve bámulja a stráfokat, majd úgy néz Odora, mintha most látná először: "Ezt komolyan gondolja?" "Volt már tanúja olyan esetnek, hogy valamit nem gondoltam komolyan?" kérdez vissza Odo. Quark a szemét egy pillanatra sem levéve róla a bárpulton álló nagyobb dobozoz megy, és kivesz belőle egy kis kerek tárolót, amivel visszasiet az alakváltóhoz. Odanyújtja neki a dobozt, közben pedig már venné is el a latinumot, de Odo elhózza előle a kezét, és így szól: "Csak volna itt még valami: honnan tudhatom, hogy ez tényleg Plek?" "Ide van írva felülre." mutat Quark a címkére. "Nincs valami eredetiséget tanúsító igazolás?" "Itt van rajta a ferengi pecsét, az előírásos szétosztásról. Mit akar még?" "Egy darab Pleket."

"Megkaphatja." pillant Quark a kezében tartott dobozkára. "Ezt kétlem, mivel még él." "Él?" adja Quark az ártatlant, mire Odo olyan hangnemre vált át, mintha egy különösen ostoba valakinek kellene mondjuk asztrofizikát magyaráznia: "Igen..." "Plek?!" "Vígan éli az életét a Kosla II-n. Meséltem neki a maga kis trükkjéről, és nagyon jól szórakozott a dolgon. Én azonban nem." "Odo... Én is csak áldozat vagyok!" jelenti ki Quark, "Ötezer dobozzal vettem belőle... Abban a hiszemben, hogy a nagy Plekból vettem..." "Márpedig ez nem Plek." int az ujjával feddőn Odo. "Akkor ki?" "Ez jó kérdés." "Nyomozást akarok!"

jelenti ki Quark. "Meglesz, ezt megígérem." bólint az alakváltó. A bejárat felől ekkor örömteli kiáltás hallatszik: "Odo...!" Az alakváltó arrafelé fordul, és egy idősebb bajorit lát belépni, akinek hajviselete teljesen megegyezik az övével. "Dr. Mora..." "Odo... Rég nem láttuk már egymást. De jól néz ki." mondja Mora, majd közelebb lépve is szemügyre veszi az alakváltót, "Igen, nagyszerűen néz ki." A bajori ezzel kezet nyújt, amit Odo kissé alázatosan fogad el, és Mora tekintetét kerülve kérdezi: "Miért... Nem jelezték nekem az érkezését?" "Mert hirtelen elhatározás volt." "Aha. Az út Bajortól idáig öt óra." jegyzi meg Odo.

"Hozhatok önnek valamit Dr... Mora, igaz?" dobja be magát Quark. "Igen.

Ha volna deka-teája..." Quark bólint, majd a bárpult felé veszi az irányt, Mora pedig tovább nézegeti Odot. "Úgy látom, a fülekkel nem igazán boldogul..." jegyzi meg, mire Odo bosszúsan felmordul. "Tudom, elég bonyolult. ... Ez ruha, vagy önhöz tartozik? És a cipő...?" "Egy deka-tea, parancsoljon. Forró, és édes..." tér vissza Quark egy bögrével a kezében. "Köszönöm." "Önök... Önök nyilvánvalóan régi barátok..." mondja a ferengi. "Dr. Mora az a tudós, aki felelős volt értem, miután megtaláltak." "Én voltam felelős a fejlődésének figyelemmel kíséréséért a legfontosabb kezdeti években." jelenti ki Mora büszkén. "Tehát tulajdonképpen családi találkozó, milyen kedves, de tényleg... Odo apja mindig szívesen látott vendég Quark bárjában..."

"Mi nem vagyunk apa és fia olyan módon ahogy..." "Odo egyáltalán nem az én..." mondja Odo és Mora egyszerre, majd gyorsan elhallgatnak. "Tudom, hogy ő maga sosem mondaná ezt, de Odo nagyszerű munkát végez itt az állomáson, ha szabad megjegyeznem." "Tényleg?" kérdezi Mora. "Persze.

Akkor épen, amikor ön megérkezett, egy csalási ügyben kezdett nyomozni." "Quark!" néz Odo dühösen a ferengire, majd a kijárat felé kezdi terelni Morát: "Ha megbocsát..." "Persze, persze..." szegődik a nyomukba Quark, "Gondlom, nagyon sok dolgot kell elmesélniük egymásnak.

Ha bármiben a segítségére lehetek, doktor, forduljon csak nyugodtan hozzám." A ferengi szerencsére csak az ajtóig követi a párost, így végre megszabadulnak tőle.

"Erre tényleg nem volt szükség..." jegyzi meg Mora valamivel később a sétányon. "Hah... Maga nem ismeri Quarkot." "Én csak annyit láttam, hogy igyekezett jó fénybe állítani önt, amiből arra lehet következtetni, hogy ön nagy fontossággal bír a számára. Maga pedig erre úgy reagál, hogy..." "Kérem..." "Még mindig gondot jelent a társadalmi beilleszkedés?" "Annyira illeszkedem be, amennyire akarok." morogja Odo. "Magyarázza el, mit jelent ez az 'amennyire akarok'..." "Az amennyire akarok azt jelenti, hogy annyira, amennyire akarok." mondja Odo nyomatékosan, mire Mora bólogatni kezd.

"Quark tolvaj, és csaló..." mondja Odo, mikor megérkeznek az önkiszolgáló étteremhez, "Nem szükséges jobban megismerkedni vele." "Na jó..." von vállat Mora, miközben leülnek egy asztalhoz, "Meséljen valamit a rendőrségi munkájáról. Jól megy?" "Kedvem lelem ebben a munkában, biztonsági főnökként." mondja Odo. "Egy űrállomás biztonsági főnöke." bólogat Mora, "Nem hiányzik magának?" "Mi?" néz rá Odo. "A közös munkánk." "Egyáltalán nem!" jelenti ki Odo. "Ezt nem hiszem.

Ahhoz túl jól ismerem. ... Nagyon boldogtalan volt akkor a laborban, de a munka, Odo... A munka, a kutatás, hogy ki maga, honnan jött. Még mindig foglalkoztatják ezek a gondolatok." "Így van." "Remek. Azért jöttem, mert én tudtam ezt." mondja Mora, mire Odo nagy szemeket mereszt rá.

Jake, mikor meglátja a nappali egyik foteljében stratégiai pozíciót elfoglaló apját, egy pillanatra elbizonytalanodik, végül nekilódul, remélve, hogy egy lendülettel veheti az akadályt: "Szia apa, majd este jövök..." "Hé, hé...! Várj csak, Jake." "Sietnem kell." "Hová?"

"Noghoz." "A házi feladat?" "Kész van." "Áttanulmányoztad a teljes klingon operát a pénteki zenei dolgozatra?" "Jól meg fogom írni a dolgozatot, megígérem." "Nem is a dolgozatról van szó, Jake, hanem a tanulásról. Attól nem fogsz megérteni egy klingon operát, ha egy este gyorsan végighallgatsz egyet." "Ugyan miért kellene pont egy klingon operát ismernem?" "Ahm..." teszi félre a kezében levő jegyzetfüzetet Sisko, majd felállva így szól: "Először is... Nem tudhatod, milyen hivatásnál kötsz ki végül. Még az is előfordulhat, hogy egy napon rájössz, zenész szeretné lenni. ... Vagy valahol, valamikor klingonokkal fogsz együtt dolgozni." "Apa, még ha együtt dolgozok is egyel, nem fogunk operákat énekelni." "De ettől jobban megérted a kultúrájukat." "Apa, te mikor hallgattál utoljára klingon operát?"

érdeklődik Jake kissé szemtelenül. Az apja ezen elgondolkodik, majd így szól: "A te korodban..." "Na látod." jelenti ki Jake diadalmasan.

"Igen, látom..." morogja Ben. "Csak azért mert neked kellett, most nekem is kell?" "De még mennyire." jelenti ki Sisko, ezzel visszaül a fotelbe a jegyzetfüzetek mellé. "Ekkor csengetnek. "Igen, tessék." szól Sisko, mire Odo lép be, miközben Jake tovább tiltakozik: "Apa..."

"Megvan az optimális megoldás. Nog is meg fogja írni azt a dolgozatot.

Mi volna, ha idehívnád, és közösen hallgatnátok meg azt az operát?"

Jake erre bosszús arccal vonul vissza a szobájába, Sisko pedig hellyel kínálja az ajtónál türelmesen várakozó alakváltót: "Kérem, foglaljon helyet." Odo letelepszik Siskoval szemközt, majd kertelés nélkül így szól: "Parancsnok, azért vagyok itt, mert szeretnék elkérni egy siklót." "Nincs akadálya. Mire kellene?" "Egy bizonyos Dr. Mora Pol, a Bajori Tudományos Intézettől, megkért hogy biztosítsak neki egy Föderációs siklót." "És miért ön kereste fel ezzel?" "A fejlődésem első

éveiben Dr. Morát bízták meg a tudományos megfigyelésemmel. Ha a minisztériumon keresztül próbálta volna meg megszerezni az engedélyét, abba hónapok is beleteltek volna. Viszont nagyon szeretne elvégezni egy vizsgálatot a Gamma Kvadránsban. És, ha szabad ezt megjegyeznem, én is." "Mit akarnak megvizsgálni, felügyelő? Vagy ez titok?" "Nem. Csak nem sokat lehet róla mondani... Egy bajori kutatószonda nemrég letapogatott egy, a wormhole Gamma Kvadránsbeli végétől hat fényévnyire levő bolygót. ... Meglehetősen jellegzetes, és ismerős DNS-mintákat fedezett fel ennek során. Olyan mintákat, melyek hasonlítanak az enyémhez, parancsnok. ... Dr. Mora úgy véli, lehet hogy a népem szülőbolygójára bukkantak rá. ... És így az enyémre is." teszi hozzá Odo nagyot sóhajtva. A hír hallatán Sisko a homlokát ráncolva töprengeni kezd.

"Mivel ön is tudós, hadnagy, biztosan megérti a dilemmát, ami elé ez a helyzet állított minket." mondja Mora az egy runabout pilótaülésében ülő Daxnak, kevéssel azután, hogy kiléptek a wormhole-ból a Gamma Kvadránsban. Kettejükön kívül még Odo, és egy fiatalabb bajori van a hajón. "Mikor Odot megtaláltuk, senki sem tudta, mivel, vagy kivel van dolgunk, hadnagy. Csak egy alaktalan tömeg volt, sejtes folyadék.

Először ennyi volt csak a mi Odonk." "Mikor jöttek rá először, hogy értelmes lényről van szó?" kérdezi Dax. "Nem jöttek rá." mondja Odo gúnyosan, "Tőlem kellett megtudniuk." "Ez így van..." ismeri el Mora nevetve, "Ez nagyon is így van. ... Mesélje csak el..." "Számomra is komoly dilemmát jelentett. Én sem láttam addig ilyenfajta lényeket."

morogja Odo. "A látás jelen esetben nem megfelelő kifejezés, mivel még szemei sem voltak..." szúrja közbe Mora. "Csak egyszerű szavakkal akartam kifejezni magam." húzza el a száját Odo. "Tehát, még sosem észlelt hozzánk hasonló lényeket azelőtt." mondja Mora, majd Odora sandít: "Folytassa." "Tehát, valami módot kellett találnom a velük való kommunikációra, ezért átváltoztam egy..." "Figyelemre méltó volt..."

vág Mora megint Odo szavába, "Minden reggel bementem a laborba, és Odo minden reggel ugyanott volt, folyadékállapotban pihent egy méretes petri-csészében. ... Aztán egy reggel belépek, Odo meg sehol. Ám a csésze mellett állt egy teljesen ugyanolyan másik, ami pedig korábban nem volt ott. Egy minden részletre kiterjedően tökéletes másolat. ...

Egészen... Bámulatos volt. ... Ah, nem is ugyanolyan már, az élet, mióta elhagyott minket, Odo. A magával folytatott munka volt a leghálásabb feladat egész pályafutásom alatt." Mora a semmibe bámulva merül el emlékei között, Dax pedig valamivel később így szól: "Közeledünk a bolygóhoz, normál keringési pályára állok. ... A bolygó azonosítója: LS-6." "Megkezdem a letapogatást." mondja a fiatalabb bajori. "Jelentős szeizmikus aktivitást észlelek, valószínűleg vulkanikus eredetű. ... Szinkron pályára állunk át."

A felderítők valamivel később egy település romjai között materializálódnak a felszínen. A három tudós vizsgálóműszereket vesz elő, Odo pedig egyszerűen csak nézelődni kezd. Figyelmét egy lefelé szélesedő kőoszlop vonja magára, kíváncsian kezdi vizsgálgatni a véseteket. "Jelentenek valamit magának ezek a jelek?" kérdezi Mora.

"Nem, nem ismerem a jeleket." "Az obeliszk elhelyezkedése alapján feltételezhető, hogy jelentős szerepet töltött be az itt lakók számára." "Magunkkal kellene vinnünk." lép közelebb Dax is, "Az állomás számítógépe valószínűleg képes lenne megfejteni a jeleket." Mora bólint, majd körülnéz: "Dr. Weld hol van? ... Dr. Weld?" Itt vagyok..."

hallatszik a fiatalabb bajori hangja kicsit messzebbről a romok közül, mire Mora és Odo odasietnek hozzá. Weld épp egy mintavevő berendezés tartáját üríti egy mintatárolóba, és a többiek közeledtére így szól: "Talán megtaláltam, amit keresünk." Odo felveszi a tárolót, aminek tartalmát Weld besugározza valamivel, mire a sötétbarna por mocorogni kezd. "Szénalapú?" kérdez Mora. "Nem. Vegetatív szilíciumstruktúra, és nagyon is élő." állapítja meg Weld. "Talán az ifjabb Odo..." mondja Mora, az alakváltóra pillantva. Weld gondosan elcsomagolja a mintát, Odo pedig szóra sem méltatva Mora megjegyzését, visszatér az obeliszket előkészítő Daxhoz. "Számítógép, felsugározni!" üzeni az épp a hajónak, és az obeliszk néhány másodperc múlva feloldódik a sugárban. Egy pillanattal később remegni kezd a talaj a romváros alatt, a kutatók alig tudnak talpon maradni, miközben igyekszenek minél távolabb kerülni a veszélyesen omladozó falaktól. "Számítógép, felsugárzás a kommunikátorok jelei alapján!" üzeni Dax. "Nyugtázva." Azonban a sugárzás valamiért késlekedik, a tovább erősödő rengések hatására viszont széles hasadékok nyílnak a földben, melyekből fojtogató gézfelhők törnek fel. Odo társai fulladozva rogynak a földre, az alakváltó pedig tehetetlenül áll közöttük. "Sugárzás előkészítve."

érkezik végre a gépi üzenet, mire Odo gyorsan aktiválja kommunikátorát: "Számítógép, energiát!"

"Az állapotuk stabil. Dax egész jól van, de a bajoriak alaposan megkapták..." mondja Bashir Siskonak és Odonak a gyengélkedőben, miután maga is megvizsgálta az ágyakon fekvő áldozatokat, "Talán ők kaptak többet a gázból, vagy a trill fiziológia az oka, nem tudom." "És Odo?"

pillant Sisko az alakváltóra. "Én jól vagyok." jelenti ki az, miközben Bashir felé fordítja az orvosi trikordert. "A kábító hatás azáltal lépett fel, hogy a gáz bejutott a légzőrendszerbe. Mivel Odo nem rendelkezik ilyesmivel, rá nem is volt hatással." "O'Brien mindent kipakolt a siklóból, amit hoztak, és már el is vitték a leleteket a tudományos laborba." mondja Sisko, miközben Odo Mora ágyához megy. "Van pár szerves élőlény is a bolygóról, talán segít megismerni, mi lett velük." folytatja Sisko. "Jó ötlet..." szól Bashir. "Egészséges lesz?"

kérdezi Odo, aggodalmasan szemlélve Morát. "A molekuláris kép nagyon instabil, a hatás valószínűleg csak átmeneti." feleli a doktor, de Odo ettől nem látszik sokkal nyugodtabbnak, miközben átsiet Dax ágyához.

"Megértem, hogy érez, felügyelő." mondja Sisko, csak néhány lépésnyire a gyengélkedő bejáratán kívül. "Érezni? Miért éreznék?" "Az apám sokat betegeskedett, de nem sokat törődött a betegségével. Annyira erős volt, és önálló, mindig úgy gondoltam, nincs, amit meg ne tudna tenni. De végül... Azt kellett látnom, hogy teljesen tehetetlenné vált, és... Én sem tehettem már semmit érte." "Megértem, miért mondja ezt, parancsnok. De Dr. Mora nem az apám." jelenti ki Odo, ezzel sietősebbre fogva lépteit, maga mögött hagyja Siskot.

A laborba megy, ahol O'Brien vallatja ép az egy búra alá zárt barnás színű port, ami szeszélyes mintákba rendeződve mocorog az átlátszó fedél alatt. "A számítógép nem tudja osztályba sorolni ezt az új élőlényt." mondja O'Brien a mellette megálló alakváltónak. "Miért?"

"Mert bármi is ez, folyamatosan változik. A szaporodási folyamat során átalakuláson megy keresztül, szaporodni pedig eszeveszett gyorsan szaporodik. ... Tessék, nézze csak meg." mutat fel O'Brien egy kisebb tárolót is, "A szaporodásuk miatt nagyobba kellett költöztetnem őket.

... Szeretném, ha ma éjszakára ötös fokozatú biztonsági felügyelet alatt lennének... Bár Dax is megnézhetné... Tényleg, hogy van?" "Dr.

Bashir azt mondja, rendbe fog jönni." válaszolja Odo, majd átsétál a valamivel odább álló obeliszk elé, és azt kezdi nézegetni. O'Brien a homlokát ráncolva csatlakozik hozzá: "Tudja, mi ez?" "Remélem, hogy egy kulcs, Mr. O'Brien. A származásom kulcsa." mondja az alakváltó, ezzel elhagyja a labort. O'Brien közelebb lép a kőoszlophoz, és végigsimít a hűvös felületen.

Sisko az interkom hívásjelző hangjára ébred valamikor az éjszaka folyamán. "Kira hívja Siskot." "Mondja, őrnagy..." "Sajnálom, hogy zavarnom kell, de szükségünk van önre a tudományos laborban." "Mindjárt megyek." mondja a parancsnok, lemondó sóhajjal búcsúzva az ágytól.

A laborba érkező Siskot meglehetős felfordulás fogadja, a berendezés összetörve, felborogatva, a nyomokat számosan vizsgálják, Odo és O'Brien épp a központi mintatároló több centiméter vastag fedelét nézegetik, amit valami belülről áttört, megolvasztva az igen ellenálló anyagot. "Behatolásra utaló nyom?" fordul Sisko Kirához. "Nem találtunk semmi ilyesmit, a labor biztonsági zárlata sértetlen volt." "Nem hiszem, hogy bárki is el akarta volna rabolni ezt a valamit." jegyzi meg O'Brien. "Vagyis azt akarja mondani, hogy a lény maga szabadult ki?" lép oda hozzá O'Brien. "Nem tudom, hogyan csinálhatta... Vagy talán hirtelen tornádó kerekedett idebent, és még csak nem is hallotta senki?" néz körül a főmérnök a teljesen felforgatott laborban, "A helyiség zárva volt, az a valami viszont eltűnt. Ez minden, amit egyelőre tudok." "Felügyelő..." fordul Sisko Odo felé, aki időközben megint az obeliszket kezdte nézegetni, "Végezzenek egy hármas fokozatú biztonsági ellenőrzést a teljes állomáson." "A letapogatóink talán nem tudják felfedezni a lényt. Az átalakulásai összezavarják a számítógépet." jegyzi meg O'Brien, "Ezért jobb, ha két-háromszor is ellenőriz mindent." "Sárga készültségi fokozat." rendelkezik Sisko, Kira pedig indul, hogy teljesítse a parancsot. "Őrnagy, sokat segítene, ha ellenőrizni tudná a biztonsági kamerák, valamit a laborban, és a környékén működő hőérzékelők adatait." szól oda neki Odo, mire Kira egy pillanatra megtorpanva bólint, majd tovább siet. "Parancsnok..." mondja ekkor O'Brien, aki az egyik szellőzőnyílást vizsgálja trikorderével, "Itt anyagmaradványokat észlelek. A jelek szerint a lényünk erre távozott." A labor ajtaja ekkor kinyílik, és Dax sétál be. "De Bashir már el is engedte?" kérdezi Sisko. "Nem, nem engedett el, sőt az egyenruhámat is elrejtette, hogy meg ne szökjek. Egy kórházi köpenyben voltam kénytelen visszaosonni a kabinomba ... Ezt meg ki csinálta?" néz körül Dax a laborban. "Nagy valószínűséggel az az ismeretlen életforma, amit magukkal hoztak." "Ezt nem hiszem." jelenti ki Dax. "Akkor halljunk egy jobb elméletet." mondja Sisko, mire a hadnagynő beismerően bólint, majd nézelődni kezd a helyiségben. "Odo, Dr. Mora felébredt, és szeretne beszélni önnel." Az alakváltó, aki eddig az obeliszket nézegette, erre egy fejbólintást követően távozik, Dax pedig a viharvert kőoszlophoz lép, és végigsimítja annak felszínét.

Odo halkan lép be a félhomályos gyengélkedőbe, és Mora ágyához sétál.

"A tudományos laborban történt valami..." mondja a doktor. "Az ismeretlen életforma eltűnt, még nem tudjuk, hogyan, vagy miért." Mora erre döbbent arccal igyekszik felülni: "Segíteni fogok..." "Mi is boldogulunk..." "Én többet tudok az alakváltókról, mint bárki más ebben a szektorban." "De nálam nem többet, és ebben az ügyben én vezetem a nyomozást." jelenti ki Odo, visszanyomva Morát az ágyra, "Ráadásul abban sem vagyunk biztosak, hogy valóban alakváltó lényről van szó."

"Mutatott átalakulásra utaló jeleket?" "Gyorsabban változott, mint hogy a számítógép elemezni tudta volna." bólint Odo. "Intelligenciára utaló jelet lehetett észlelni?" "Nem, hacsak a labor lerombolása nem tekinthető annak." "Elképzelhető... Ezt is szem előtt kell tartanunk, mert ez is egy lehetőség." A beszélgetők figyelmét ekkor a másik bajori állapotát ellenőrző asszisztensnő kézitermináljának hangja vonja magára. "Dr. Weld még mindig eszméletlen. ... Én vagyok felelős mindezért." mondja Mora. "Biztos vagyok benne, hogy Dr. Bashir mindent megtesz." jelenti ki Odo, és csak mikor visszafordul Mora ágya felé, veszi észre, hogy a doktor elszenderedett. Az alakváltó óvatosan lefejti a karjáról a doktor kezét, a mellkasára helyezi, és csendben távozik.

"Ugyanazokat az anyagnyomokat észlelem a szellőzőcsatornában is."

mondja az egyik kezében trikorderrel a még a szervizjáratoknál is szűkebb folyosóban kúszó O'Brien, "Követem a nyomokat, a 2-H folyosó felé vezetnek."

Sisko a biztonsági főnöki iroda egyik terminálján követi nyomon O'Brien haladását, majd a jelentés elhangzása után átmegy Odo asztalához, az alakváltó mellé. "Mutat valamit a letapogatás, főnök?"

kérdezi. "Nem, de még nem is számítok rá. A biztonsági felvételeken lehet látni valamit?" kérdezi O'Brien reménykedve. "A kamerák három óra öt perckor ötvenhárom másodpercre üzemképtelenné váltak." feleli Odo, "Pontosan akkor, amikor megszökött."

O'Brien ennek hallatán aggodalmas arccal kémlel körbe a szellőzőben.

"Szabotázs...? Valaki kikapcsolta őket."

"Valószínűleg az energiaellátásukat szakította meg." véli Sisko, "Ez hatással lehetett az ismeretlen életformát őrző biztonsági mezőre is.

Utánanézünk." "A labor hőérzékelői mutattak valami eltérést abban az időben?" kérdezi O'Brien. "Volt egy hat fokos hőmérséklet-emelkedés a szóban forgó ötvenhárom másodperc során." "És utána visszatért a névleges értékre?" "Így van."

O'Brien eközben kiér egy elosztópontba, és trikorderével betájolva magát, bekúszik egy másik csatornába: "Ehm... Talán valami olyasmivel van dolgunk, ami alacsony RF-sávban nyel el energiát. Lehet, hogy táplálékként használja az energiánkat." "De egy energiaveszteséget a letapogatóink jeleztek volna." mutat rá Odo.

"Igen, ebben megint egyszer igaza van. Talán az a hőmérséklet változás annak az eredménye volt..." O'Brien ekkor elhallgat, mert zajt hall maga elől a csatornában. "Főnök?" kérdezi Sisko aggodalmasan.

"Hallok valamit." "Figyeljük a helyzetét. Lát valamit a közelben?"

"Határozottan hallok valamit a közelből. A kommunikátoron át nem hallatszik?"

Sisko és Odo egy darabig hegyezik a fülüket, majd a parancsnok így szól: "Nem."

"Majdnem úgy hangzik, mintha... Nem is igazán tudom leírni. ...

Közelebb kell mennem, uram. De a feleségemnek meg ne mondják, mit csinálok épp." mondja O'Brien, ezzel elszántan kúszni kezd előre.

"Küldjön erősítést a környező folyosókra." rendelkezik Sisko, mire Odo aktiválja kommunikátorát: "Biztonsági személyzetet a négyes szint 2-H folyosójára!"

"Mikor hazaérek, meg fogja kérdezni, milyen napom volt." üzeni O'Brien, miközben kiér egy újabb elosztóba, "Erre azt fogom válaszolni: nagyon jó, drágám. És neked? ... Néha úgy érzem, inkább nem is akarja tudni az igazságot. Ezért aztán neki is szívességet teszek azzal, mikor..." O'Brien ekkor meglepetten pillant egyre erősebben jelző

trikorderére: "Szerkezeti károsodás...?" A főmérnök felnézve egy eldeformálódott vezetéket vesz észre. Megmozgatja, a cső pedig elpattan, és valamilyen sűrű nyálka folyik ki belőle Miles kezére.

"Nnn... Argh..." méltatlankodik a főgépész a váratlan támadás miatt.

A hangra Odo és Sisko aggodalmasan kapják fel a fejüket. "O'Brien, mi az?!"

"Semmi gond, jól vagyok." mondja Miles, miközben fintorogva igyekszik lerázni a kezéről a barnásszürke nyálkát, ami bőségesen ömlik az eltört csőből, "Megtaláltam az eltűnt élőlényt. De már nem élőlény. Meghalt."

"A Deep Space Nine űrállomás naplója, Sisko parancsnok. CsillagIdő

47391.7. A technikuscsoportok átkutatták az állomás minden zugát, de további esemény nem adódott. Semmi újabb nyomát nem sikerült felfedezni az ismeretlen élőlény esetleges jelenlétének."

"A sejtszerkezete alapján ennek a lénynek sokkal több széndioxidra lett volna szüksége, mint amennyit a mi légkörünk tartalmaz." mondja Bashir az irodájában Daxnak. "Tehát csak a megszokott környezetében tudott létezni." állapítja meg Dax. "Ez a véleményem." bólint a doktor.

"És mindezek ellenére maga szerint a lény lehet felelős a labor lerombolásáért?" Bashir erre tanácstalanul fúj egy nagyot. "Tudja, semmi sem lehetetlen. A nem megfelelő légkör csak később is kifejthette a hatását." "Szívesen hallanám Dr. Mora véleményé is ebben az ügyben."

mondja Dax, a kijárat felé indulva. "Már jobban van, azt hiszem, holnap már beszélhet vele." fordul utána Bashir. "Mit szólna még egy raktah'jinohoz?" "Az én replikátoromból, vagy a magáéból?" célozgat Bashir, mire Dax elmosolyodva így szól: "Én inkább az étteremére gondoltam..." "Ah, tudtam." mondja a doktor lelombozódva, "Na mindegy, azért köszönöm. Azt hiszem, dolgozom még egy kicsit." "Aludjon jól, Julian." mondja Dax mosolyogva, ezzel elvonul. "Élvezi." állapítja meg Bashir bosszankodva, "Mintha egyenesen valami perverz örömöt okozna neki. ... Akkor a jövőben nem futok utána. Majd meglátjuk, akkor mi lesz." Ekkor valami zaj hallatszik a kórterem felől, mire Bashir kilép az irodából, és körülnéz. Mivel nem lát semmi különöset, ha már úgyis ott van, ellenőrzi az alvó Mora és Weld állapotát. Egy pillanat múlva a valamivel mögötte a plafonon levő szellőzőnyílásból egy sötét tömeg kezd lefelé szivárogni, és a doktor nyakát hirtelen egy csáp ragadja meg. A sötét színű nyúlvány nekivágja Bashirt egy műszerkocsinak, majd elengedi, így a doktor a körülötte záporozó orvosi eszközök között a földre zuhan. A zajra Mora felébred, és még éppen láthatja, ahogy Bashir egy megnövelt fókusztávolságú energiapengével meghátrálásra késztetni a szellőzőből alálógó valamit, ami gyorsan visszahúzódik, és egy pillanattal később már nyoma sincs. A doktor remegő kézzel aktiválja kommunikátorát: "Itt Bashir. Riadó! Megint felbukkant..."

"Olyan gyorsan történt az egész... Sajnálom, hogy nem tudok többet mondani." csóválja a fejét Bashir, miközben a gyengélkedőt ellepték O'Brien és Odo emberei, akik mindent alapos vizsgálat alá vetnek, "Mögöttem volt. Valami hatalmas dolog, aztán eltűnt... Ennyi volt az egész." "Komolyan megsebesítette?" kérdezi Sisko. "Nem tudom. Azt sem tudom, megsérült-e egyáltalán. Csak egyszer tudtam megtámadni egy lézerszikével, egy karját, vagy csápját, vagy nem is tudom, mi volt az... Erre gyorsan visszabújt a szellőzőbe, és már nem is volt sehol."

"Olyan érzésem van, hogy a mi lényünk bizony életben maradt, és valami érdekes dologgá fejlődött." mondja az Odo mellett álló Mora. "Észrevett valamit, mikor belépett a helyiségbe, doktor? Megváltozott esetleg valami?" kérdezi Odo, mire Bashir megrázza a fejét. "Nem volt esetleg szokatlanul meleg?" "Most hogy így mondja... Tényleg elég meleg volt."

"Már megint egy hőváltozás." mondja Odo jelentőségteljesen, "A világítást bekapcsolta?" "Nem, én... Nem akartam zavarni a betegeket."

"Parancsnok, javaslom, hogy ellenőrizzük a gyengélkedő

energiaellátását. Talán itt is találunk egy olyan megszakadást, mint a labornál." mondja Odo, mire Sisko egyetértőn bólogat. "Vérnek, vagy hasonló folyadéknak semmi nyoma, ezzel ellentétben találtam pár anyagmaradványt, amit korábban nem tapasztaltunk." lép a többiekhez Dax, "Szerves maradványokat." "Elég egy vizsgálathoz?" kérdezi Sisko reménykedve. "Éppen hogy." bólint Dax. "Sisko hívja a vezérlőt." "Itt a vezérlő." jelentkezik Kira. "A nélkülözhető legénységet küldjék a kabinjaikba. Vörös készültség." "Értettem." "Vigyázzanak Daxra, és a vizsgálati adatokra, talán veszélyben vannak a lény részéről." "Azt javaslom, egyelőre zárjuk le a sétafedélzetet." mondja Odo. "Rendben, intézkedjen, felügyelő." bólint Sisko, ezzel Bashirral a nyomában távozik. "Felügyelő?" kérdezi Mora. "Egy becenév, amit csal nagyon nehezen viselek el." morogja Odo. "Ezzel a munkáját ismerik el. El kellene fogadnia." mondja a doktor, mire az alakváltó csak megcsóválja a fejét, ezzel elsiet. Mora egy pillanat múlva a nyomába szegődik.

"Tudja, ez igazán hatásos bemutató volt." mondja Mora, mikor a gyengélkedő ajtajában utoléri az alakváltót. "Bemutató?" kérdezi Odo, útnak indulva a sétafedélzeten, aminek máris megkezdték a kiürítését.

"Igen. Óvatos volt, és összeszedett." "Ah, csak a munkámat végzem."

"Tudja, azt hiszem, a tudományos, és a rendőrségi módszerekben sok közös elem van." "Én még sosem tekintettem erre ilyen módon." jelenti ki Odo. "A tudósok a nyilvánvaló dolgokat keresik, de egy vékony határvonalon kell egyensúlyozniuk. Ha valami úgy néz ki, hogy akár igaz is lehetne, attól még nem feltétlenül igaz. De ha többet lehet gyanítani a dolog mögött, mint ami első pillantásra nyilvánvaló, akkor gyanússá válik, és lépésenként haladunk tovább." "Ugyanez igaz a bűnesetek felderítésére is." mondja Odo. "Aminek maga szakértője. ...

Rendkívül büszke vagyok magára, Odo, tudja ezt?" "Igen." bólint az alakváltó, megszemlélve a doktort.

A páros hamarosan megérkezik az egyik laborba, ahol Dax dolgozik a támadás helyszínéről származó minta elemzésén. "Van valami új?" pillant rá Odo kérdőn. "A számítógép nehezen boldogul a DNS-lánc visszafejtésével." "És az obeliszk?" kérdezi Mora, megállva a kőoszlop előtt, "Sikerült a számítógépnek megfejtenie ezeket a véseteket?" "Nem, sajnos még az sincs meg. Akár azt is mondhatnám, hogy a számítógépnek nincs szerencséje. Túl kicsi az adatbázisa a Gamma Kvadránsról."

"Felügyelnem kell a sétafedélzet lezárását." mondja Odo, "Értesítsen, ha talált valamit." Az alakváltó ezzel a kijárat felé indulna, de megtorpan, és meglepetten néz körül. "Az az obeliszk... Korábban nem ott állt...?" mutat azzal a hellyel szembe, ahol a kőoszlop most van.

"Útban volt. Ott jobb helye van." von vállat Dax, mire Odo bólint, majd távozik. "Van valami hasonlóság ezen sejtek, és a bolygóról magunkkal hozott élőlény között?" fordul Mora Daxhoz. "Igen, és biztos vagyok benne, hogy nem ugyanarról van szó." "Engem az érdekelne, van-e valami hasonlóság?" "Csinálok önnek egy keresztpróba-analízist. Pár perc alatt meg is van az egész." siet át Dax egy másik munkahelyhez. "Milyen jól is meri ön Odot, hadnagy?" "Sajnos nem túl jól. Ő olyan magányos farkas-típus." "Én is így gondoltam..." mosolyodik el Mora, "Eddig is éreztem, de csak mikor újra megláttam, akkor tudatosult bennem, mennyire hiányzott. ... Annak ellenére, hogy nem éppen barátokként váltunk el." "Hallottam erről." bólint Dax. "Hmm... Ő el akart hagyni minket, pedig még annyi közös munka állt volna előttünk. De ha most ránézek, azon gondolkodom, nem volt-e mégis helyes, hogy akkor elhagyott minket. Hiszen az a fontos, hogy sikerrel járt." "Az itt végzett munkája felbecsülhetetlen." mondja Dax. "Pedig azt hittem, nem fog sikerülni neki beilleszkedni egy társadalomba. Látnia kellett volna korábban. Annyira felkészületlen volt az önálló cselekvésre. ... Biztos voltam benne, hogy vissza fog jönni, ezt meg is mondtam neki, mikor elment. ... És biztos voltam benne annyi hosszú éven át, hogy egy napon megint ott fog majd állni a laborban. ... Hát, úgy látszik, jobb lett volna, ha gyorsan kiverem a fejemből ezt a gondolatot..." A konzol, aminél Dax korábban dolgozott, ekkor jelezni kezd, mire a hadnagynő

felkapja a fejét: "Ah... Megvan az eredmény." "Melyik melyik?" néz Mora a pult kijelzőire. "Ez az új, a gyengélkedőből..." pillant Dax a bal oldali mintára, "A másik pedig a bolygóról. ... De már több átalakuláson esett át." "Nem állhatnak rokonságban..." jelenti ki Mora, szemügyre véve a teljesen különböző sejtszerkezetet, "A nukleotid-láncok teljesen eltérőek." "Metakron-egyezés viszont tapasztalható." "Igen, de csak a legalacsonyabb szinten. Legjobb esetben is csak távoli, mellékági rokonság lehet." A terminál kijelzései ekkor megváltoznak, mire Dax elégedetten állapítja meg: "A számítógép végre visszafejtette az újabb mintából kinyert DNS-láncot.

Most már meg tudom állapítani, rokonságban áll-e ez a lény valamilyen ismert fajjal." "És ez meddig tartana?" kérdezi Mora. "Hmm... Szerintem két-három óráig." "Akkor csinálja." bólint a doktor, ezzel magára hagyja a munkához látó Daxot.

Irodája ajtajának kinyílását hallva Odo arrafelé fordul a hátsó terminálok felől, és mikor Morát látja meg, így szól: "Dr. Weld visszanyerte az öntudatát. Elég jól átvészelte a dolgokat." "Ezt örömmel hallom." "Azt hiszem, tulajdonképpen nem igazán." állapítja meg Odo, mire Mora szemügyre veszi, majd így szól: "És ezt azáltal állapítja meg, hogy alaposan megfigyel. A hanghordozásom, a tekintetem, a testtartásom..." "Igen...?" "Ön tényleg egy figyelemre méltó életforma, Odo. ... De sok dolog van magában, amit nem értek." "Mire akar kilyukadni, doktor?" kérdezi Odo kissé türelmetlenül. "A számítógép visszafejtette a DNS-láncot, ami a gyengélkedőben talált szerves maradványokból származik. Dax hadnagynak néhány órán belül a kezében lesz egy összehasonlító vizsgálat eredményem, de én már most is tudom, mi az. Mert láttam már korábban. ... Azok a szerves maradványok magától származnak, Odo." jelenti ki Mora, mire az alakváltó hitetlenkedve bámul rá egy darabig.

"A tudományos labor feldúlása pontosan három óra öt perckor zajlott le." mondja Mora Odo irodájában járkálva, "A Bashir elleni támadás pedig tizenkilenc óra harmincötkor, körülbelül tizenhat órával később.

Tehát... A pihenési periódusa még mindig tizenhat óra?" pillant Mora az asztala mögött ülő Odora. "De... Én a vödrömben voltam, mikor mindez történt." "Tényleg ott volt?" kérdezi Mora közelebb hajolva, "Szerintem nem. Azt hiszem, Odo, az a paradox helyzet állt elő, hogy a bűnöző akit keres, az saját maga." "Ez... De lehetetlen!" mondja Odo kétségbeesve.

"Történt valami ilyesmi korábban?" "Természetesen nem!" "Biztos benne?"

"Igen, biztos! Felkeltette volna a figyelmet." "Hány megmagyarázatlan bűnügye van jelenleg?" "Néhány ügyet sosem lehet felderíteni." csóválja a fejét Odo. "Tehát fennáll ez a lehetőség." állapítja meg Mora, mire Odo felpattan: "Nem áll fenn! Én nem követnék el bűnt, az a természetem ellen való volna!" "Tényleg?" "A gáz..." döbben rá Odo, "Talán az a gáz okozta, a bolygón. Magukra is hatással volt, rám miért ne lett volna?

Biztosan az a bűnös..." "Legalábbis ebben az irányban kell kutatnunk."

ért egyet Mora. "Dr. Bashir..." indul Odo kétségbeesetten a kijárat felé, "Ő majd..." "Dr. Bashir nem fogja ezt megérteni, senki sem fogja az itteniek közül!" állja el az útját Mora, "Azon kívül persze, hogy maga valami irányíthatatlan dologgá válva megpróbálta megölni őt. ...

Mit gondol, mit csinálnának magával? Nem tudnák, mihez kezdjenek, bezárnák egy magas biztonságú börtönbe, vagy kitennék egy kopár aszteroidán a Gamma Kvadránsban... Vagy állatkertbe dugnák!" A régi felvigyázója jelenléte a jelek szerint rossz hatással van Odo ítélőképességére, az alakváltó ugyanis minden eddigi tapasztalata ellenére hinni látszik Morának, miközben kétségbeesetten rogy le a székébe. "Nem, ezt... Nem hiszem. Nem tennének ilyet..." "Bízhat egyetlen humanoidban rajtam kívül?" "Honnan veszi, hogy magában megbízom?" kérdezi Odo dühösen. "Maga megsért engem..." mondja Mora halkan, "Hát ezt érdemeltem? Az az idő már semmit sem számít, amit magára fordítottam?! Az a figyelem, amivel képeztem? Az én irányításom nélkül nem volna ma ezen a poszton! Többet adtam magának, mint bárki az életben! ... Maga volt az életem! Aztán elhagyott. És most már nem is bízik bennem többé. ... Na jó. Adja csak ki nekik magát. Úgyis mindig a nehezebb utat választva tanulta meg a leckét." mondja Mora, miközben Odo mintha kezdené elveszteni az uralmat emberi formája fölött. "Én...

Nem megyek vissza magával... Soha!" "Miért nem? Közösen derítenénk fel ezt a problémát, és közösen oldanánk meg, ugyanúgy, ahogy régen tettük." "Nem...!" kiáltja Odo dühösen az asztalra csapva, aminek beépített termináljából energia kezd belé áramlani, és alakját immár végleg elveszítve változni kezd valamivé, aminek láttán Mora rémülten botladozik ki az irodából.

"Energia-kiesés a biztonsági irodában." jelenti O'Brien a vezérlőben.

"Sisko hívja Odot." szól a parancsnok, de nem kap választ, így megismétli: "Sisko hívja Odot!" Kira a biztonságiakat hívja: "Biztonsági személyzetet a biztonsági irodába. Lehetséges behatoló."

"Követem. ... Energia-kiesés a biztonsági iroda létfenntartó rendszerének tápvezetékénél." jelenti O'Brien, miközben Sisko felsiet mellé a mérnöki munkahelyre, "Ha tényleg az energiánkra van szüksége, talán lelassíthatjuk a mozgását azzal, ha kikapcsoljuk a környék energiaellátó vezetékeit." A főmérnök neki is lát, miközben egy biztonsági tiszt jelentkezik be, és Mora érkezik a vezérlőbe.

"Biztonságiak a vezérlőnek." ""Mondja." szól Kira. "A biztonsági irodában nincs senki." "Odonak sincs semmi jele?" "Nincs, őrnagy."

"Ebben a dologban segíthetek, őrnagy." szól Mora a liftből, "A lény, akit el akarnak kapni, maga Odo. Valamilyen átalakulási folyamat zajlik benne amiatt agáz miatt, aminek mi négyen ki voltunk téve." "Meg tudjuk vele értetni magunkat valahogyan?" kérdezi Sisko. "Nem tudom. Ez nem a valódi Odo. Elszakadt tőle, teljesen független attól a személytől, akit mi ismerünk. De velem valamilyen kapcsolatban áll." "Ezt meg miből gondolja?" kérdezi Kira. "A tudományos labor elpusztításából. Azt hiszem, meg akarta menteni a lényt, amit én elzárva vizsgáltam. ... A második próbálkozás a gyengélkedőben volt, mikor aludtam. A harmadik pedig csak néhány perce, miután a biztonsági irodában eléggé... Heves beszélgetést folytattunk. ... Azt hiszem, a felügyelő a rendelkezésre álló adatok alapján ugyanazt a következtetést vonná le, mint én. Az a lény valamilyen ösztönös szinten... Ismer engem." "És az eddigiekből azt a következtetést lehet levonni, hogy... Ellenségének tartja." mutat rá Sisko. "Én magam is így gondolom." "Az elsődleges energiahálózat kikapcsolva." jelenti O'Brien, "Odo, vagy bármi legyen is az, nem mozog." "Főnök, maga ismeri a lény mozgását a legjobban. Hogyan tudnánk becsalni valahová, és erőtérbe zárni?" "Megváltoztathatjuk az energiamezők polaritását... Megérné megpróbálni." "Készítse elő a sétafedélzeten. Szükségem, van egy ottani műveleti központra. Őrnagy, állítsa fel a biztonságiakat a terület határán." "És mire gondol, mivel lehet előcsalni?" pillant Kira Odora. "Egy sorozat RF-energiaimpulzusnak talán nem tud ellenállni." véli a főmérnök. "Csak egy módja van annak... Hogy csapdába csaljuk azt a lényt." mondja Mora elszántan, "Ha én vagyok az áldozata."

A sétafedélzet egy pontján valamivel később nagy mozgás támad, a félhomályos sétányon biztonságiak húzódnak fedezékbe mind a földszinten, mind a galérián, náluk a fegyvereken kívül különféle egyéb berendezések is vannak. Nagyjából egyenletesen elosztva közöttük néhány orvos-asszisztens is behúzódik egy-egy árnyékfoltba. Mora, Kira és Sisko sétálnak be az elrejtőzött biztonságiak közé, a parancsnok aktiválja kommunikátorát: "Mr. O'Brien?" "A tervünk működőképesnek látszik, parancsnok. Követi az RF-impulzusokat, egyenesen maguk felé."

"A jelzésemre kapcsolja be az itteni vezetéket, és engedje ide."

"Értettem, uram." "Nem tudjuk, melyik szellőzőn fog kijönni..." fordul Sisko Mora felé, "De reméljük hogy a legelsőn, ami az útjába akad, azon ott." mutatja a parancsnok a legközelebbi szellőzőrácsot, "Ha mégsem, van még tizenhét másik, amiből választhat. ... A tisztek egyike sem lesz a közelében, nem akarjuk elijeszteni." "Értem." "Maga csak elviszi az erőtérig, a többi ami dolgunk." Sisko bátorítón veregeti meg az idős tudós vállát, majd Kirával együtt útnak indul: "Szóljon az embereknek, hogy a fegyvereket állítsák kábító fokozatra. Ha Dr. Morát veszély fenyegeti, tüzet nyitok, akkor a többiek is lőhetnek. Ha a kábítás nem hatásos... Állítsák halálos fokozatra a fézereket." "Parancsnok..."

"Tudom, őrnagy. De így rendelkezem." Kira végül bólint, majd maga is behúzódik az árnyékba. "Mr. O'Brien, készen állunk." "Vezeték nyitva, uram." "Dr. Mora, ön is hallotta?" pillant Sisko a bajorira a biztonság kedvéért. "Készen állok." bólint az. Erre Sisko is behúzódik egy félreeső zugba, és megkezdődik a várakozás. Hosszú ideig semmi sem történik, végül Mora így szól: "Mire várhat még? ... Itt vagyok. És nem megyek el innen." Néhány pillanattal később a Mora mögötti szellőzőből egy alaktalan tömeg folyik a földre, ahol szélesen elterülve fodrozódik egy darabig, majd négy 'lábat' növesztve változni kezd valami meghatározhatatlan dologgá. A négylábú alakzat felső része robbanásszerű gyorsasággal nyúlik ki Mora felé, de szétterül a sárgán felvillanó biztonsági erőtér felületén. A jelenlevők döbbenten figyelik, ahogy az Odoból lett lény hátborzongató, sikolyszerű hangokat adva küzd az erőtérrel, a borostyánszín massza szétterülve vonaglik az erőtér sárgán izzó falán, két 'hátsó lábára' támaszkodva. "Megint megtettem, ugye, Odo? ... Ismét fogoly..." mondja Mora, fájdalmas arccal nézve az erőteret rohamozó lényt, "Nagy ég, mit tettem?!" Az alakváltó lassan gyengülni látszik, mire Sisko így szól: "Mr. O'Brien, kapcsolja ki az erőteret." "Igenis, uram." Amint az erőtér megszűnik, az alakváltó lassan elkezdi visszanyerni humanoid alakját, és néhány pillanat múlva már Odoként hull térdre egy jó méterrel Mora előtt. A két doktor, a bajori és Bashir, azonnal mellette teremnek. "Alaposan el kell beszélgetnünk egymással..." mondja Mora, kissé felemelve a földről az egyelőre még magatehetetlen, de öntudatánál levő Odo fejét, aki bizonytalanul bólint.

Bashir egy darabig boldogtalan ábrázattal nézegeti az egyik diagnosztikai konzolt a gyengélkedőben, majd a mellette levő ágyon fekvő Odora pillant: "Meg sem próbálom elmagyarázni, mi történt magával... Mert a leghalványabb fogalmam sincs róla. ... Csak annyit mondhatok biztosan, hogy Dr. Mora segítségével..." Bashir itt a közelben álló bajori mellé lép, "El tudtuk távolítani a sejtszerkezetéből a bolygó gázainak molekuláit. Egyelőre nyugalmat rendelek el... Ez az egyetlen olyan dolog, amivel egy orvos nem követhet el hibát. Ezen kívül mást azonban sajnos nem tehetek önért."

"Nagyon köszönöm, doktor." mondja az alakváltó, mire Bashir csendben távozik. Mora közelebb lép az ágyhoz, majd Odora lenézve így szól: "Éljen boldogan..." "Dr. Mora... Tényleg nagyon szeretném... Ha megértené. Én nem tudtam..." "Egy olyan hangon kellett beszélnie hozzám, ami elég erős ahhoz, hogy meghalljam." bólogat Mora. "Nagyon...

Nagyon sajnálom." "Bánom, hogy szükség volt erre." csóválja meg a fejét Mora, "Szeretnék... Csak egy kis mértékben, de... Újra az élete részévé válni. Az itteni élete részévé, az állomáson. ... Néhanapján elbeszélgethetnénk majd dolgokról, amelyek fontosak magának... Nekünk."

"Igen. Örömmel." bólint Odo, mire Mora megveregeti az alakváltó mellkasán nyugvó bal kezét, Odo pedig Mora jobbjára teszi a sajátját, és hálásan pillant egykori nevelőjére.

[Dr. Mora Pol - James Sloyan, Dr. Weld Ram - Matt MacKenzie. Írta: Bill Dial]

33. Pokoli játszma (Armageddon Game) 

"A Deep Space Nine űrállomás naplója, Dr. Bashir. Kiegészítés.

O'Brien főnök és én egy t'lani cirkáló fedélzetén vagyunk, azért, hogy segítsünk nekik és a kelleruniknak az 'aratók' megsemmisítésében. Az 'aratók' halálos, biokémiai módszerekkel előállított génrombolók, amelyeket mindkét oldal az évszázadok óta tartó háborújukhoz fejlesztett ki."

"Dr. Nydrom, hol áll a müon-töltöttség?" kérdezi Bashir valamelyik faj egyik tagját, miközben elgondolkodva szemléli a helyiség közepén álló hengeres berendezést. "Majdnem a felső határnál." válaszolja a kérdezett, egy hegyes fülű humanoid férfi, mielőtt átsietne egy másik berendezéshez. Bashir erre egy nőhöz fordul, aki a helyiségben magát képviseltető másik csoportba tartozik, ami csak abban tér el Nydromtól és társaitól, hogy más a hajviseletük, és másfajta ruhát viselnek: "A következőt." Az egy narancsvörös anyaggal teli átlátszó falú hengert vesz át egy társától, és elhelyezi az analizátorban, Sisko pedig így szól: "Számítógép, ez a háromszázhetvenötös arató-minta." "A müongenerátor elérte a maximális teljesítményt." mondja ekkor Nydrom.

"Akkor eresszük rá. Remélem, működik, mert már kezdek kifogyni az ötletekből." "Mi tíz évig tökéletesítettük, ön viszont még csak alig egy hete próbálja ártalmatlanná tenni." jegyzi meg Nydrom. "Csak egy hete? Egy teljes hónapnak tűnt... Nem volt még dolgom olyan nano-biogenetikai fegyverrel, ami ellenáll a szélessávú sugárzásnak is.

... De csak meg kell találnunk a megfelelő müonfrekvencia-kombinációt.

Egyszerűnek tűnik, de mégsem az." O'Brien, aki a helyiség egyik falánál, egy ablak előtt ül, amin át nagyszerű kilátás nyílik egy kék-fehér légkörű bolygóra, most megszólal: "Doktor... Lássunk inkább neki, vagy rámegy még egy hónapunk..." "Rendben, főnök..." morogja Bashir, majd visszasiet a központi berendezés vezérlőpultjához, és munkához lát: "Bejuttatom az aratókat a genetikai fürdőbe. ...

Müonbesugárzás kezdődik..." A folyamat egy jó fél perc múltán véget ér, és mindenki kíváncsian hajol előbbre, hogy minél előbb láthassa a berendezésből előkerülő hengert. Annak tartalma a korábbi vöröses szín helyett zöldes-feketében játszik. "Doktor..." pillant Bashir Nydromra, "Ellenőrizze a génrombolási képesség mértékét." Az lefuttat egy gyors tesztet, és örömmel állapítja meg: "A minta genetikai integritása megfelelő. Génrombolási hajlam nem mutatható ki." "Biztos? Ellenőrizze még egyszer." szól Bashir. Nydrom újra lefuttatja a tesztet. "Az eredmény ugyanaz, mint korában." "Mi...?" áll fel O'Brien hitetlenkedve, "Hát működik végre? ... Hé, nem volna kedve valamelyiküknek megszólalni?!" "Működik, de még mennyire." pillant rá Bashir diadalmasan. "Az aratók többé nem léteznek." néz végig Nydrom fajtársain, mire általános gratulálgatás kezdődik. Néhány pillanattal később egy, nem Nydrom csoportjához tartozó férfi lép be a helyiségbe, és körülnézve így szól: "Talán jó híreik vannak?" "Sharat nagykövet, örömmel jelenthetem be, hogy megtaláltuk a módját az aratók ártalmatlanná tételének." fordul felé Nydrom. "Nagyszerű. Igazán remek.

Reméltem, hogy népeink ezentúl nem háborúznak, hanem együtt dolgoznak a problémák megoldásán, mint amilyen ennek a borzalmas fegyvernek a semlegesítése. Ez annak az új jövőnek a jelképe, ami most érkezett el a számunkra." "Azonban nem feledkezhetünk meg róla, hogy a sikert Föderációs barátaink segítségével sikerült elérnünk." mutat rá Nydrom, miközben ő és a nagykövet megállnak Bashir és O'Brien előtt. "Először nem lelkesedtünk túlságosan Dr. Nydrom azon ötletéért, hogy önöktől kérjünk segítséget..." mondja a nagykövet, miközben kezet fog a Csillagflotta-tisztekkel, "De nyilvánvaló, hogy helyes lépés volt.

Hálásak vagyunk a támogatásukért." "Igazán nagy örömmel tettük." mondja Bashir. "Az aratók megsemmisítése azonban még csak az érem egyik oldala. Arról is gondoskodunk kell, hogy a rájuk vonatkozó tudományos adatok se legyenek hozzáférhetők soha többé. "Minden, ezen vonatkozású adatot töröltem mind a t'lani, mind a kelleruni adatbázisokból. Ha valaki esetleg megint ilyesmivel akar próbálkozni, nulláról kell újrakezdenie." mondja O'Brien. "Tehát tényleg vége." állapítja meg Nydrom. "Nem egészen." pillant rá Sharat, "Nem nyugodhatunk addig, míg az összes, a kelleruni és a t'lani hadseregnél megtalálható arató el nem pusztult." "Azonnal hozzákezdünk." bólint Bashir.

"Parancsnok, Dr. Bashir keresi szubtéri csatornán." szólal meg Kira hangja az interkomból Sisko irodájában. "Rendben, adja." fordul Sisko az asztali terminál felé. "Parancsok, jó híreink vannak." kezdi Bashir.

"Már hallottam róla." "Tényleg?" "Igen, a t'lani és kelleruni nagykövetek értesítettek, hogy sikerült kidolgozniuk az aratók megsemmisítésének módszerét. Gratulálok, uraim." "Köszönjük, uram, bár az érdem nagyja Dr. Bashirt illeti." mondja O'Brien. "Inkább csapatmunka volt..." "A doktoré a nagyobb érdem, neki jutott eszébe a müonbesugárzás." "Ehm... Csak szerencsém volt." von vállat Bashir, nem akarván megint visszadobni a labdát a főmérnöknek, mert akkor még biztosan eludvariaskodnának egy darabig. "Mikor jönnek haza?" kérdezi Sisko. "Amilyen gyorsan csak lehet." jelenti ki O'Brien. "A nagykövetek nekem említettek valami ünnepséget T'lan Prime-on." jegyzi meg Sisko.

"Igen, ma este rendezik meg, de a főnök a lehető leggyorsabban vissza akar térni az állomásra." mondja Bashir. "Hát... Azért nehéz hét áll mögöttünk." "Na jó, de felőlem maradhatnak még egy napig, ünnepelni."

"Remek. Ööö... Persze ha maga is úgy akarja, főnök." pillant Bashir O'Brienre. "Még egy napba csak nem fogok tán belehalni..." von vállat Miles vidáman. "Akkor megegyeztünk." állapítja meg Bashir. "Akkor holnapután várjuk magukat." bólint Sisko. "Igen, uram." "Jó szórakozást, uraim. Megdolgoztak érte." búcsúzik Sisko, majd a kapcsolatot bontva elégedetten dől háta a székében.

"Az utolsó tartály..." áll meg Nydrom Bashir előtt, kezében a narancsvörös anyagot tartalmazó hengerek közül az utolsóval, "Azt hiszem, önt illeti a megtiszteltetés." Bashir átveszi a hengert, és elhelyezi a semlegesítő berendezésben: "Örömmel." "Milyen ironikus... A háború itt ér véget a T'lani III fölött, aminek a lakosságát épp az aratók tizedelték meg. Remélem, a béke hosszan tartó lesz." mondja Nydrom. Ami ezután következik, az azonban épp az ellenkezőjére utal: két fegyveres lép be a helyiségbe, Sharathoz hasonló öltözéket viselve.

"Ez meg mit jelentsen? Ide nem szabad fegyvert hozni..." méltatlankodik Nydrom, de a két fegyveres szó nélkül tüzet nyit, az első találatoknak épp a doktor esik áldozatul. A többiek menekülni próbálnak, Bashir és O'Brien pedig, jobb híján, egyelőre fedezékbe húzódik. A fegyvereseket eléggé lefoglalja a civil személyzet levadászása, így O'Briennek sikerül lerohannia, és lefegyvereznie az egyiket. A másik megpróbál rálőni, de őt Bashir veszi kezelésbe. A lövés így célt téveszt, és az aratók megsemmisítésére használt berendezést találja el, aminek tövében keresett fedezéket O'Brien. A berendezés felrobban, szikrák, kisebb fémdarabok repülnek szerteszét. És még valami. A főmérnök karján egy piros folyadékcsepp landol, és egy pillanat alatt beszívódik O'Brien bőrébe, anélkül, hogy az egyáltalán észrevenné, mi történt. Miután a két fegyverest semlegesítették, O'Brien gyorsan lezárja a helyiségbe vezető ajtót, Bashir pedig megvizsgálja az áldozatokat. "Mind halottak." "Mi is azok leszünk, ha nem tűnünk el innen, de gyorsan."

jeleni ki a főmérnök, majd aktiválja kommunikátorát: "O'Brien hívja a Ganges-t! ... Számítógép, átsugárzási eljárás indul. ... O'Brien hívja a Ganges-t!" "Úgy látszik, zavarják a kommunikációt." állapítja meg Bashir. Az ajtón túlról ekkor eves lövöldözés zaja hallatszik, mire O'Brien az egyik konzolhoz siet: "Nem maradhatunk itt tovább.

Lesugárzunk a felszínre." "De követni fognak..." jegyzi meg Bashir, az ajtóval szemben foglalva állást a zsákmányolt fegyverrel. "Úgy állítom be a rendszert , hogy harminc másodperccel a sugárzás kezdete után terhelje túl magát. ... Indulás!"

"Akkor... Lesz egy tányér alteriai leves, uteveri rák, és..." adja le Sisko a rendelést az egyik ferengi pincérnek Quark bárjában, ám Kira üzenete vág a szavába: "Kira hívja Siskot!" "Hallgatom, parancsnok." "A t'lani és a kelleruni nagykövetek megérkeztek az állomásra, és szeretnének beszélni önnel." "O'Brien és Dr. Bashir is velük vannak?"

"Nem. És a nagykövetek kizárólag magával akarnak beszélni." "Várjanak az irodámban, azonnal ott vagyok." mondja Sisko, majd bosszús pillantást vet a pincérre, "Rendelés törölve."

"Azt mondják, mindkét tisztem halott?!" mered Sisko a két nagykövetre az íróasztala mögül. "Csakúgy, mint a mi legjobb tudósaink." "Nagyon sajnáljuk a szerencsétlenség során önöket ért veszteséget." jelenti ki Sharat. "Mi történt?" kérdezi Sisko. "A helyzet az..." kezdené a másik nagykövet, egy nő, de Sharat megelőzi: "Szörnyű baleset történt. Az egyik tisztjük, azt hiszem, O'Brien főnök, véletlenül beindított egy biztonsági rendszert, és az ennek következtében keletkezett különlegesen erős sugárzás mindenkit megölt a helyiségben." A nő

zavartan pillant a másik nagykövetre, majd így szól: "Sharat csak néhány perccel a katasztrófa előtt hagyta el a hajót." "Ez a biztonsági rendszer..." kezdené Sisko, de a nő nem hagyja végigmondani: "Az indítókód valószínűleg régről maradhatott a labor számítógépében, nem is tudtuk, hogy ott van." "Ha senki sem maradt életben, honnan tudják, hogy O'Brien főnök okozta a balesetet?" kérdezi Sisko. "A baleset után azonnal visszahívtak a hajóra, elsőként a belső biztonsági szenzorok adatait néztem meg. Mindent rögzítettek. Gondolom... Önök is szeretnék látni." mondja Sharat, átadva egy adatmodult Siskonak. "Köszönöm."

veszi át a parancsnok komoran a modult, majd a kezében forgatva azt, az ablak felé fordul vele. "Parancsnok... Szeretném még elmondani, hogy nem okoljuk O'Brien főnököt mindazért, ami történt." jelenti ki a nő.

"Épp ellenkezőleg. Ő, és Dr. Bashir a kellerunik és a t'lanik nemzeti hőse lett, mert a segítségük nélkül nem sikerült volna megsemmisíteni az aratókat." mondja Sharat. "Kérem, adja át családjaiknak együttérzésünket." "Úgy lesz." mondja Sisko, mire a két nagykövet csendben távozik.

O'Brien és Bashir a jelek szerint egy, a háború alatt lerombolt, és azóta elnéptelenedett városba érkeztek a T'lani III-on. Legalábbis a doktor épp egy viszonylag épen maradt ház alsó szintjét kutatja át, O'Brient azonban nem látni. Bashir, miután megállapította, hogy nincs senki a házban, szemügyre veszi az egyik fal mellett heverő ládákat, majd nem túl hangosan kiszól a helyiségből: "Főnök... Főnök! Jöjjön csak ide." Bashir ezzel letérdel a ládák mellé, és nekikészül, hogy kinyissa az egyiket. "Állj! Hozzá ne nyúljon!" érkezik O'Brien sietve.

"Miért? Csak élelmiszer." mutat Bashir a ládán levő feliratra. "Igen, de lehet, hogy ez lenne az utolsó vacsora. A cardassiaiak minden készletbe, amit hátra kellett hagyniuk, nyomás-érzékeny tölteteket helyeztek el." mondja O'Brien, miközben gépésztrikorderével alaposan megvizsgálja a ládákat, "Számos katonának ment el tőlük örökre az étvágya." "Talált valamit?" kérdezi Bashir. "Legalábbis semmi gyanúsat..." von vállat O'Brien, ezzel elrakja a trikordert, és egy lőrésszerű ablakhoz megy, hogy körülnézzen odakint. "Remek." mondja Bashir, ezzel felnyitja az egyik méretes ládát. Abban több tucatnyi fejadag lehet, lehegesztett fedelű vizespalackok, és különböző méretű

csomagok formájában. "Éhezni nem fogunk." állapítja meg Bashir elégedetten, és máris kivesz két kisebb csomagot a ládából, majd az egyiket odanyújtja O'Briennek: "Tessék." "Nem..." rázza meg a fejét a főmérnök, szemügyre véve a csomagot. "Miért nem? Úgy tudtam, szereti a harci fejadagokat." "Igen, a Föderációs fejadagot. ... Egy hétig enni ezeket a t'lani kajákat... Egy életre elegem van belőlük." morogja a főmérnök. Bashir erre vállat von, és a szétdobált holmik között kezd keresgélni. Mikor talál egy hordozható méretű hengeres tárolót, abba kezd dobálni néhány napra valót a láda tartalmából. "Fontos, hogy megőrizzük az erőnket. És valahogyan figyelmeztetnünk kell a t'lanikat, hogy a kellerunik valamiért megszegték a megállapodást." "Nem is értem ezt az egészet." fordul el O'Brien az ablaktól, "Miért vártak vele a kellerunik addig, míg meg nem semmisítettük az utolsó adag aratót is?"

"Talán nem is adták át megsemmisítésre az összes aratójukat." véli Bashir. "Vagy abban reménykednek, hogy hagyományos fegyverekkel győzik le a t'lanikat." "Lehet. De akkor ez a háború el fog tartani még pár száz évig. ... Na mindegy, a lényeg, hogy mi kijussunk innen." jelenti ki Bashir, miután megtöltötte a mobil élelmiszerraktárt, ezzel a kijárat felé indul. "Állj! Figyeljen, Julian, a kellerunik most azt várják, mi lesz a következő lépésünk. Ha elindulunk, pár méter után bemérnek. De ha nyugton maradunk, talán eltelik egy kis idő, míg megtalálnak. ... Mert szerintem csak egy esélyünk van arra, hogy élve jussunk ki innen: ha kitartunk addig, amíg Sisko parancson ide nem jön, hogy megkeressen minket." "De az még több napba is beletelhet..." "Én csak azt mondtam, hogy ez egy lehetőség. Nem azt, hogy kéjutazás."

mutat rá O'Brien. Bashir erre egyelőre letesz az azonnali távozásról, O'Brien pedig alaposabban körülnéz az egymásba nyíló helyiségekben. "Na lám csak..." mondja, mikor egy nagyobb, fémburkolatú berendezésre lesz figyelmes, "Ez úgy néz ki, mint valami kommunikációs rendszer. Talán kapcsolatba léphetünk vele a t'lanikkal." "Működhet még?" kérdezi Bashir, bizalmatlanul méregetve a viharvert szerkezetet, miközben O'Brien a kezébe nyomja a nála levő fegyvert. "Ki kell nyitnom.

Reméljük van valamilyen saját tartalék energiaforrása..." O'Brien hamarosan talál egy levehető fedelet, és az alóla előkerülő

alkatrészeket kezdi tanulmányozni. "Doktor, miért nem telepszik le valahová...?" "Esetleg... Szüksége lehet segítségre. Vettem pár gépészeti tanfolyamot az Akadémián." "Gépészeti tanfolyam...?" ráncolja a homlokát O'Brien. "Nagyon... Informatívnak találtam őket."

"Julian..." pillant O'Brien kényszeredett vigyorral a doktorra. "Igen?"

"Segíteni akar? Akkor ne zavarjon tovább." "Persze... Ööö... Addig összeszedem, mink van." "Remek. Csinálja." bólint O'Brien szórakozottan, ezzel teljesen belemélyed az idegen berendezés rejtelmeibe.

Sisko, Dax, Kira és Odo a parancsnoki iroda egyik monitorán nézik a Sharattól kapott adatmodul tartalmát, ami azonban, bár ezt ők nem tudják, nem igazán fedi a valóságot. "Az utolsó tartály. Azt hiszem, önt illeti a megtiszteltetés." mondja Nydrom, átadva a piros anyagot tartalmazó hengert Bashirnak, aki elhelyezi azt a semlegesítőben.

"Örömmel." A semlegesítési folyamat gyorsan lezajlik, és mikor a zöldes-feketére színeződött tartalmú hengerek előbukkannak a szerkezetből, Nydrom elégedetten néz a többiekre: "Az aratók többé nem léteznek. Gratulálok mindenkinek. ... Arról is gondoskodnunk kell, hogy a rájuk vonatkozó tudományos adatok se legyenek hozzáférhetők." mondja Nydrom, mire O'Brien szólal meg, aki mindeddig egy oldalsó konzolnál dolgozott. "Minden, ezen vonatkozású adatot töröltem mind a t'lani, mind a kelleruni adatbázisokból. Ha valaki esetleg megint ilyesmivel akar próbálkozni, nulláról kell újrakezdenie." "Tehát tényleg vége."

állapítja meg Nydrom, visszatérve a semlegesítőhöz, amiből eközben elkezdték kipakolni az utolsó hat ártalmatlanná tett hengert. "Hé... Ez meg mi?" mered O'Brien a konzolra, ami különféle hangokat kezd hallatni. "Főnök...?" lép közelebb Bashir. "Nem tudom, mi ez. A legutolsó adatcsomaghoz mintha valami biztonsági modult kapcsoltak volna. Úgy néz ki, mint az eredeti operációs rendszer egy szubrutinja, nem tudom leállítani. ... Maga esetleg tud róla valamit?" pillant O'Brien a melléjük lépő Nydromra. "Nem. Szakítsa meg az energiaellátást." "Nem lehet megszüntetni..." állapítja meg O'Brien. A helyiségben a következő pillanatban liláskék fények villannak, és az ott tartózkodók egy pillanat alatt teljesen megsemmisülnek. Sisko komoran csóválja meg a fejét, Odo pedig így szól: "Hallottam már ilyenfajta biztonsági rendszerről... Egy erős sugárimpulzus atomizál mindenkit, aki nem adja meg a semlegesítő kódot." "Azt a főnök megtalálta volna." jelenti ki Kira. "Talán túl mélyen beágyazták a rendszerbe." véli Dax. "Legelőször is beszélni akarok annak a hajónak a biztonsági főnökével." jelenti ki Kira. "Én nem kevésbé." bólogat Odo jelentőségtejesen. "Kérem, ne feledjék, hogy nekik is voltak veszteségeik." jegyzi egy Sisko. "A t'lanik teljes felelősséget vállaltak O'Brien és Bashir biztonságáért. Tudniuk kellett volna erről a rendszerről, és idejében kikapcsolni!" "Elég legyen, őrnagy." fordul a többiek felé Sisko, "Lépjen kapcsolatba a bajori orvosi szervezettel.

Küldeniük kell egy orvost, amíg a Csillagflotta nem küld helyettest Dr.

Bashir helyett. ... Dax, tájékoztassa a Csillagflottát az áldozatokról.

Üzenje meg, hogy szükségünk van egy új főorvosra... És főmérnökre."

"Kívánja, hogy önnel tartsak, mikor felkeresi Mrs. O'Brient?" kérdezi Dax halkan. "Nem. Egyedül akarok túl lenni rajta. Addig lépjen kapcsolatba Julian családjával. ... Őrnagy, értesítse a legénységet, hogy holnap este tizennyolc órakor kerül sor a gyászszertartásra."

"Igenis, uram." "Munkára. ... Tudom, hogy az előttünk álló napok nehezen telnek majd. De tennünk kell a dolgunkat. Végeztem."

Bashir tétován járkál az épület helyiségeiben, kezében a zsákmányolt fegyverrel, végül a kommunikációs rendszert vallató O'Brien mellett köt ki: "Na, lesz belőle valami?" "Talán, ha nem kérdezgeti ezt folyton."

"Sajnálom, de azért van, mert csak téblábolok itt. Maga legalább valami konstruktív dolgot csinál." "Figyelhetné, nem bukkannak-e fel a közelben kellerunik." javasolja O'Brien. "Ne aggódjon, ügyelni fogok."

bólint Bashir nem túl lelkesen, ezzel kisétál az épület bejáratához, és szemlélődni kezd." "Ah... Ezt az összevisszaságot, ami ebben van."

mordul fel O'Brien valamivel később, dühösen meredve a berendezés belsejébe. "Nem foghat ki magán, főnök. Maga az ilyen kihívásokért él."

szól be Bashir, "Pedig már kezdtem örülni annak az ünnepségnek a T'lani Prime-on. ... Feltűnt magának, hogy a t'lani nők milyen vonzóak?" "Vak azért nem vagyok..." jegyzi meg erre a főmérnök. "Az nem. Csak házas."

"Az, hogy valaki házas, még nem azt jelenti, hogy többé nem nézhet meg egy csinos nőt..." jelenti ki O'Brien. "Feltéve, ha a felesége nincs a közelben." mondja Bashir vigyorogva, "Nekem egy ilyen ünnepség kaland volna, de a legtöbb, amit maga remélhet tőle, egy finom vacsora."

"Nők... Magának máson se jár az esze, mi?" "Ez azért nem igaz. Bár tényleg elég sokat járnak a fejemben..." "Egy nap majd... Alaposan beleszeret valakibe." "Már megtörtént." "És, nem jött össze?" "Nem egészen. ... Majdnem... Ah, nem is tudom. Valahogy azt hiszem, nem volna tisztességes." "Tisztességes?" pillant O'Brien meglepetten a doktorra. "Tisztességes. Szerintem. Nézzen csak meg minket: folyton veszélyben az életünk. Aggódunk így is épp eleget, hát még ha a feleségért és a gyerekért is aggódnánk, aki otthon épp értünk aggódik."

O'Brien erre nagyot sóhajt, mire Bashir így folytatja: "Sajnálom, főnök... Én így gondolom, és más, karriert építő tisztek is." "Akkor ők nem értenek hozzá." "Tényleg? ... Előfordulhat. De ha magát, és Mrs.

O'Brient nézem..." "Miért mi van velem, és... Mrs. O'Briennel?"

"Semmi." jelenti ki gyorsan Bashir. "Na, mi az?" ráncolja a homlokát O'Brien. "Semmi. Tényleg semmit. ... Ehm, mindenki látja, hogy az idehelyezése erre az állomásra... Nem volt éppen a leghasznosabb a házasassága szempontjából." "Ezt ismételje meg!" "Ööö... Felejtsük el."

"Na ez volt az első értelmes mondata, mióta itt vagyunk." morogja O'Brien, ezzel visszafordul a kommunikációs berendezéshez. Hamarosan azonban megborzong, és bosszankodva néz körül, majd mikor észrevesz egy darab ponyvát, amivel az élelmiszeres ládákat takarták le, felkapja, és a vállára teríti. Bashir aggodalmas arccal figyeli a jelenetet, majd közelebb lép: "Fázik?" "Igen. Maga nem?" "Nem. Elég meleg van itt. ...

Ki van pirulva." "Semmi bajom." morogja O'Brien, de Bashirban beindult az 'orvosi program', máris trikorderrel vizsgálja a főmérnököt.

"Alacsony a vérnyomása, és láza is van. Le kellene ülnie egy kicsit."

"Nem akarok leülni, dolgom van." "Lássam a karját..." néz fel Bashir a trikorderről. "Miért?" "Kérem, mutassa meg a karját." O'Brien kelletlenül húzza fel a ruhája ujját a jobb karján, így egy félig begyógyult sebhez hasonló dolog válik láthatóvá az alkarján. A semlegesítő mögött volt, mikor belelőttek..." mondja Bashir. "Nem fogalmazna kicsit egyértelműbben, doktor?" "Arató-fertőzést kapott."

Keiko O'Brien épp hobbivá minősült eredeti foglalkozását gyakorolja a kabinjukban, botanikuskodik egy kicsit. "Igen, tessék." szól ki a csengő hangjára, majd mikor megpillantja a belépő parancsnokot, vidám mosollyal áll fel a munkaasztal mellől: "Sisko parancsnok..." Azonban mikor alaposabban szemügyre veszi az előtte megálló Sisko komor arcát, talán már kezdi sejteni, hogy valami baj történt. "Keiko..." "Milest érte valami..." "Baleset történt. A férje, és Dr. Bashir a helyszínen voltak." "Meghalt..." mondja Keiko, Sisko arcát figyelve. "Sajnálom."

"Mi történt vele?" "A t'lani hajó biztonsági rendszere rögzítette az esetet." "Látni szeretném..." mondja Keiko, útnak indulva a szobában, maga sem tudja hová. "Sort kerítünk majd rá. ... Miles nagyszerű tiszt volt. És remek ember. ... Hiányozni fog." "Köszönöm, parancsnok. ...

Kérem, hagyjon magamra." "Ha tehetek valamit önért, csak szóljon."

mondja Sisko halkan, majd csendesen távozik.

Mikor O'Brien halkan felnyögve támaszkodik a falnak, és a szemét kezdi dörzsölgetni, Bashir valami hatodik érzéktől vezérelve azonnal előkerül: "Főnök...?" "Csak a szemem... Hullámzik előttem minden."

"Most már tényleg le kellene pihennie. Majd én folytatom." "Miből gondolja, hogy meg tudja csinálni?" "Mert maga fogja mondani, hogy mit kell tennem. Úgyhogy most leülni." "De csak egy kicsit... Egy percre..." mondja a főmérnök, majd keresve egy viszonylag kényelmes helyet, megkönnyebbült sóhajjal rogy le, "Legfeljebb kettőre..."

"Lássuk..." néz bele Bashir a berendezés nyílásába, "Hol hagyta abba?"

"Látja azt a sötétkék tekercset a jobb felső sarokban?" "Nem." ráncolja a homlokát a doktor. "Egy nagyobb zöld henger mellett van.

Közvetlenül... Közvetlenül mellette." Bashir más szögből kukucskál be a nyíláson, és elégedett arcot vágva így szól: "Igen, megvan." A szabályzó bázisát össze kell kötnie... Az alsó érzékelővel."

"Tudja, még mindig nálam van Julian naplója, amit az egyetemi évei alatt vezetett." mondja Dax Kirának a bárban. "Megengedte, hogy elolvassa?" kérdezi az őrnagy meglepetten. "Úgy gondolta, ettől jobban megértem majd." "Hogy olvas azokról a lányokról, akikkel akkoriban járt?" kérdezi Kira vidáman. "Erről nincs benne szó. Mikor ideadta nekem, azt mondta, ebben vannak a legtitkosabb gondolatai. Hogy mindenből a legjobb akart lenni. Az álmai, hogy szép karriert fut majd be a Csillagflottánál. A félelmei, hogy valamiben kudarcot vall..."

"Tényleg? ... És most... Már jobban megérti őt?" kérdezi Kira. "Soha nem olvastam el a naplót." ismeri be Dax, "Azt hiszem, el kellene juttatnom a szüleihez." "Meg is tarthatná..." jegyzi meg Kira. "Úgy gondolja?" "Biztosan örülne neki. ... Nagyon kedvelte magát, Dax."

"Tudom. ... Én is kedveltem őt." Ekkor Quark áll meg az asztaluk mellett, kezében egy tálcán három pohárral. Zavartan toporog egy darabig, majd kiböki: "Ezt... A ház fizeti." "Hogyhogy?" bámulja meg Kira a ferengit. "Gondoltam, igyunk egyet O'Brien főnök, és Dr. Bashir emlékére..." mondja Quark komolyan. "Nagyon figyelmes gesztus, Quark."

mondja Dax, Kira azonban még mindig kissé gyanakodva méregeti a ferengit, aki így szól: "Emeljük poharunkat... Elesett bajtársainkra.

... Gyakran összekülönböztünk, de egyet el kell árulnom: nagyra becsültem őket. ... Jó kuncsaftok voltak, mindig azonnal fizettek..."

"Ez minden?" mordul fel Kira a nem túl magasztos fordulat hallatán.

"Mindjárt befejezem. ... Ilyen alkalmakkor a Tulajdonszerzés ötvenhetedik szabálya jut az eszembe: A jó vevő olyan ritka, mint a latinum. Őrizd, mint a kincset." Quark ezzel belekortyol italába, majd a tálcát magához véve csendben távozik. Kira és Odo is megemelik poharaikat, a halottnak vélt barátok emlékére.

Kira futólag pillant a vezérlőbe érkező lift felé, de mikor meglátja, ki jött vele, mindent otthagyva indul meg az emelvény felé: "Mrs.

O'Brien..." "Beszélnem kell Sisko parancsnokkal. Nagyon fontos."

"Szólok neki, hogy itt van. ... Szeretném ha tudná, mennyire sajnálom... Mindannyian sajnáljuk." pillant körbe Kira a vezérlőben, majd sietősen Sisko irodája felé veszi az irányt. "Köszönöm." mondja Keiko, az őrnagy után eredve.

Mrs. O'Brien valamivel később már Sisko, Kira és Dax kíséretében a t'lani hajón készült felvételt nézik. "Figyeljék csak Milest..." mondja Keiko. A képen látható O'Brien felveszi a pult szélén álló kávésbögrét, és nagyot kortyol belőle. "Számítógép, állj." szól Keiko, "Látják?"

"Úgy látom, a főnök kávét iszik." állapítja meg Sisko. "Igen. De nézzék meg az időjelzőt." mutat Keiko a bal alsó sarokban látható időkijelzőre, ami 15:28:33-at mutat. "Három óra múlt." mondja Kira.

"Igen. Tehát délután van. De Miles ilyen későn már nem iszik kávét, különben egész éjszaka csak forgolódna az ágyban." "Az ember néha kivételt tesz az elhúzódó munka, vagy a feszültség miatt..." jegyzi meg Sisko. "Ismerem a férjem. Tudom, hogy semmiképp nem inna kávét délután." jelenti ki Mrs. O'Brien. "Talán nem is kávét iszik, hanem például teát..." véli Kira. "Ellenőriztem a kísérő adatokat, spektroszkópiás analízissel is. A Miles bögréjében levő folyadékban jellegzetes növényi olajok, és koffein van. Az ott kávé, nekem elhiheti." "Tehát azt akarja mondani, hogy valaki belepiszkált ebbe a felvételbe?" kérdezi Sisko. "Igen, azt hiszem. És szeretném megtudni ennek az okát." "Hadnagy..." pillant Sisko Daxra, "Mikor hoznák vissza a Ganges-t a T'lani III-tól?" "Holnap." "Miért várjunk olyan sokáig?"

"Azonnal indulok." "Helyes. Én is megyek. ... Mrs. O'Brien, ha ez a felvétel hamisítvány, kiderítjük, miért készítették." jelenti ki Sisko, ezzel sietősen útnak indul Daxal együtt.

"Igaza volt, főnök. Ennek az alprocesszornak tényleg korrodáltak az érintkezői." mondja Bashir, megállva a látszólag szunyókáló O'Brien mellett, odamutatva neki az alkatrészt. A főmérnök lassan kinyitja a szemét, megnézi az alkatrészt, majd így szól: "Igen... Meg kell tisztítania..." "Ööö... Van pár steril párna az orvosi készletben..."

fordul Bashir a nem messze levő ládához, amiben a fejadagok mellett elsősegélycsomagok is vannak. Keresgél benne egy darabig, majd megtalálva egy megfelelő csomagocskát, feltépi, és nekiáll megpucolni az alkatrész érintkezőit: "Na... Akkor lássuk." O'Brien eközben visszaejtette a fejét a mögötte levő dobozokra, és becsukja a szemét.

"Ne hagyjon itt, főnök, maga nélkül nem megy." szól rá Bashir, mire Miles résnyire nyitva a szemeit, ránéz. "Ne aggódjon... Nem megyek én sehova. ... Ki volt az?" "Kicsoda?" kérdezi Bashir tanácstalanul. "A 'nem egészen, majdnem'." Bashir erre elmosolyodik, és így szól: "Palice... Palice Daelon. Táncosnő volt, balerina. Nem csoda, hogy olyan csodás lábai voltak..." O'Brien erre felkuncog, mire Bashir így folytatja: "De tényleg. Ez a táncosnőknél alapkövetelmény. Nagyszerű

volt. Nem, inkább ragyogó. Mikor táncolni látta az ember, azon kezdett töprengeni, hogy szárnyalhat valaki ilyen könnyedén." "Úgy látom, bolondult érte..." "Nem csak én érte, egymásért. Mondtam is magamnak: Julian, te szerencsés flótás, megtaláltad a tökéletes nőt. Egyformán gondolkodtunk... Kész." mutatja oda a doktor a megtisztított alkatrészt O'Briennek, "Mit szól hozzá?" "Jó... Jó lesz. Szerelje vissza." A doktor visszamegy a berendezéshez, és erősen koncentrálva visszahelyezi az alkatrészt a foglalatába. A szerkezetben valami felbúg, és életre kelnek az elején levő jelzőfények. "Van energia, működni látszik a dolog." szól vissza Bashir a másik helyiségben pihenő O'Briennek, "De az adórészt nem tudom meghajtani." "Próbálja meg az RF-oszcillátor finomhangolását." javasolja a főmérnök, "És, hogy folytatódott a dolog maga, és Palice között?" "Letettem a vizsgáimat..." mondja Bashir munka közben, "Az apja egy orvosi központ vezetői csoportjának tagja volt Párizsban. Kaptam tőle egy ajánlatot. Öt éven belül a vezető sebészükké kellett volna válnom." "Viszont akkor lőttek volna a Csillagflotta-karriernek..." mondja O'Brien. "El sem hiszi, mennyire közel voltam, hogy igent mondjak. De lám... Most itt vagyok." "Hozott egy döntést." "Igen... Néha felébredek az éjszaka közepén, és azt kérdem magamtól: találok-e valaha is még egy olyan csodálatos nőt? ...

Az oszcillátor működik, de a frekvenciája erősen változik."

"Megnézem..." próbál felállni O'Brien, de nem sikerül neki. "Mi az?"

lép közelebb Bashir. "Nem érzek semmit. Nem érzem a lábaimat." feleli O'Brien kétségbeesetten.

"Megérkeztünk a T'lani III-hoz, szinkron orbitális pályára állok a Ganges mellett." mondja Dax a runabout pilótafülkéjébe visszatérő

Siskonak. "Nyisson csatornát a t'lani cirkálóhoz." kéri a parancsnok, miután leült a másodpilóta székébe, majd Dax bólintására az oldalsó monitorok felé fordul. "Sisko parancsnok, micsoda meglepetés..."

jelentkezik be az a nő, a t'lani nagykövet, aki korábban a Deep Space Nine-on járt, "Gondolom, a siklójukért jöttek." "Így van." "Mi éppen a T'lani Prime-on megrendezett gyászszertartása tartunk. Ha megkérhetem önöket, tartsanak velünk." "Természetesen ott leszünk. De előbb szeretnék körülnézni a baleset helyszínén." "Semmi akadálya." bólint a nő, majd bontja a kapcsolatot. "Míg maga a hajójukon van, én átmegyek a Ganges-re, és ott nézek szét." mondja Dax. "Jó ötlet." adja áldását Sisko a tervre.

Bashir kitartóan fárasztja az adóberendezést, aminek végül meg is lesz az eredménye: a fő konzol is életre kel, és az adó teljesen üzemképessé válik. "Főnök... Sikerült, üzemel az adó, csak a jel nagyon gyenge." "Emeljen a vivőfrekvencián, és futtassa meg az automata keresőt." "Valamivel jobb lett. ... Automatikus vészjelzésre kapcsolok, két perces időközökkel. Remélem, a t'lanik hamarabb veszik észre, mint a kellerunik." "Legalább már itt volna valaki..." mondja O'Brien kimerülten. Bashir, miután végzett az adó beállításával, odasiet hozzá, és megvizsgálja az orvosi trikorderrel. "Ne aggódjon, főnök, hazaviszem innen." "Hullazsákban, úgy értette..." "Hülyeség. Csak ne hagyja el magát." "Nem hagyom... Csak meghalok. ... Figyeljen... Figyeljen, Julian, meg kell mondania Keikonak, és Mollynak..." "Majd megmondja maga." "Nagyon fura elképzelései vannak a házasságról..." "Ha maga mondja, főnök." mondja Bashir, miközben a t'lani elsősegélycsomagban keresgél, hátha talál valamit, ami legalább ideiglenesen segíthet O'Brienen. "Hallgasson ide, Julian... Maga folyton csak a kalandokról beszél. Kalandok... Házas embernek lenni a legnagyobb kaland. Vannak jó, és rossz időszakok, komoly hibák... De az a lényeg, hogy az ember mindkettejükért teszi. Tudom, hogy Keiko boldogtalan az állomáson. Néha vitatkozunk is emiatt. De így van rendjén. ... Mert minden nap végén rájövünk, hogy akkor is szeretjük egymást..." "Főnök..." "És csak ez számít." "Főnök, most már pihennie kellene." mondja Bashir, mire O'Brien elcsendesedik. A doktor megigazgatja rajta a takaróvá átminősített ponyvát, majd a zsákmányolt fegyvert az ölébe véve körülnéz: "A t'lanik most már hamarosan itt lesznek."

"Még mindig észlelek itt maradéksugárzást." mondja a trikorderrel a kezében a semlegesítő-berendezés körül járkáló Sisko a t'lani nagykövetnek. "Az impulzus erőssége miatt ez nem is meglepő, de az érték a veszélyességi határ alatt van." mondja az. "Mondja csak, kérem, ki tudtak már deríteni valamit a balesetet okozó biztonsági rendszerről?" "Még semmit, parancsnok, de dolgozunk rajta." "Azt az adatmodult Sharat nagykövet adta önnek." "Így van." "Gondolom, az érkezése után azonnal lejátszotta önnek a tartalmát." "Így volt." "Nem lehetséges, hogy előtte változtattak valamit a modul tartalmán?"

kérdezi Sisko, mire a nő töpreng egy pillanatig, mielőtt egy kérdéssel válaszolna: "Miért változtatta volna meg Sharat nagykövet a modul tartalmát?" "Fogalmam sincs." "Dax hívja Siskot." szólal meg a parancsnok kommunikátora. "Itt Sisko." "Parancsnok, át tudnak jönni a Ganges-re, ha végzett?" "Igen. Pár perc, és ott vagyok." "Parancsnok, a t'lanik és a kellerunik békét kötöttek." mondja a nagykövet, "És a béke csak akkor fenntartható, ha mindkét oldal megbízik a másikban." Sisko ennek hallatán beszédes pillantást vet a nőre.

"Dax, mit talált?" kérdezi Sisko, miután materializálódott a Ganges transzporterében. "A Ganges rendszernaplójából töröltek öt másodpercnyi bejegyzést." "Hadd lássam." lép Sisko Jadzia mellé. "Először azt hittem, valami energiaellátásbeli zavar miatt veszett el, de miután megvizsgáltam a tárolómagot, transzporter-parancsokat találtam." "Volt sugárzási eseményre utaló jel ugyanabban az időszakban?" "Nem." "És azt mondja, valaki később törölte az egészet." "És nézze csak meg a sugárzáskérés beérkezésének idejét..." "Tizenöt óra harmincnégy... Az majdnem öt perccel van a t'lani hajón történt baleset után." "És mivel csak vagy O'Brien főnök, vagy Julian küldhette azt a parancsot..." "Még életben voltak a biztonsági rendszer bekapcsolása után!" jelenti ki Sisko, "Szép munka volt, hadnagy."

Az épület lőrésszerű ablakán a narancsvörös naplementébe bámuló Bashir száraz köhögést hall maga mögül, mire gyorsan visszasiet az oldalára dőlve heverő O'Brienhez: "Főnök, itt ne hagyjon...!" Gyorsan felülteti Milest, és egy ampullát töltve a t'lani orvosi készletben talált oltópisztolyba, bead valamit O'Briennek. "Így már jobb..."

"Mondja csak, Julian... Látta utána valaha is a balerináját?" "Nem, azóta, hogy elhagytam a Földet." "Talán... Fel kellene keresnie."

"Lehet, hogy egy napon meg is teszem majd..." Bashir ekkor mintha zajt hallana odakintről, így mozdulatlanná dermed, és O'Brient is csendre inti. Néhány pillanattal később már határozottan hallatszanak a kinti óvatos léptek, így Bashir gyorsan felkapja a mindig a közelében levő

fegyvert, és fedezékbe húzódik. A romos épület ajtaján a t'lani nagykövet óvakodik be, kinek láttán Bashir gyorsan előbújik. "E'tyshra nagykövet... Örülök, hogy látom. Mikor a kellerunik megtámadták a hajójukat, O'Brien főnök megfertőződött aratókkal. Az összes tudóst megölték, és..." "Nem az összest." hangzik fel ekkor Sharat hangja a bejárat felől, és a kelleruni néhány fegyveres t'lani kíséretében belép az épületbe. "Elkésett, Sharat!" mondja Bashir, mit sem sejtve. Ám ekkor E'tyshra kikapja a kezéből a fegyvert, és a mellkasának szegezi: "Téved, doktor. Épp időben érkezett." "Miért ölték meg Nydromot és a többieket?" "Hogy a békeszerződés hosszú életű legyen." "De miután megsemmisítettük az összes aratót, semmi okuk nem volt megölni őket.

Hacsak..." "Nem elég, hogy az aratók megsemmisítésre kerültek. Arról is gondoskodnunk kell, hogy soha senki ne hozhassa létre őket újra."

mondja Sharat. "És erre az egyetlen kielégítő módszer az, ha mindenkit kiiktatunk, aki komolyabb tudással rendelkezik róluk." szól E'tyshra, miközben a fegyvert rászegezve beljebb tereli Bashirt a helyiségbe, "És maguk ketten is ezek közé számítanak." "De mi nem használunk ilyen fegyvereket." mondja Bashir. "Amíg létezik a tudás, újra felhasználható. És nem élhetünk ezzel a kockázattal." jelenti ki Sharat. "Nagyon sajnálom, doktor. De legalább tudja, hogy a halála népeink javát szolgálja." mondja E'tyshra, ezzel hátrább lép, helyet adva a kivégzőosztagnak. A nő már majdnem parancsot ad a tüzelésre, mikor O'Brien szólal meg: "Várjanak..." "Mi az?" kérdezi E'tyshra, türelemre intve embereit. "Segítsen..." pillant O'Brien Bashirra, "Segítsen fel." Bashir feltámogatja a tántorogva megálló O'Brient, aki így szól: "Tisztességgel akarok meghalni." "Sajnálom, hogy nem tudtam hazavinni..." mondja Bashir. "Megpróbálta... Megtiszteltetés volt együtt szolgálni önnel." "Köszönöm, főnök. Ez sokat jelent nekem."

mondja Bashir, és a következő pillanatban elragadja őket egy-egy kékesfehér szállítósugár, a meglepett nagykövetek és embereik orra elől.

Néhány másodperccel később már valamelyik runabout fedélzetén vannak.

"Parancsnok... Örülök, hogy látom." mondja Bashir Siskonak, aki közben elkapja az összeroskadó O'Brient, és a doktorral közösen egy székbe ültetik. "O'Brien főnök órákon belül meghal, ha nem visszük vissza az állomásra!" mondja Bashir, miközben előkap egy orvosi készletet az egyik konzol alól. "Mi történt?" "Aratókkal fertőződött meg... Ez egy időre még stabilizálja..." feleli a doktor, miközben bead valamit a főmérnöknek. "Nekünk azt mondták, meghaltak." jegyzi meg Dax a pilótaülésből. "Meg is haltunk volna, ha a t'lanikon meg a kellerunikon múlik. Megöltek mindenki mást, aki részt vett az arató-projektben." "A t'lani hajó felénk indult." jelenti Dax, "Hív minket." "Többé érdektelenek a számunkra. Küldjön általános vészjelzést minden Föderációs csatornán!" "Blokkolják az összes szubtéri csatornát, szélessávú inverzióval. ... Megint hívnak minket." "Az inverziós mező

hatással van a szenzorokra is?" kérdezi Sisko, a pilóta-konzol adataira pillantva. "A rövidtávú szenzorok használhatatlanok." csóválja a fejét Dax. "Eszembe jutott valami... Akkor az ő szenzoraik sem működhetnek."

A t'lani cirkáló mellett lebegő két runabout egyike hamarosan útnak indul, a másik azonban orbitális pályán marad.

"Nagykövet..." szól a t'lani hajó kormányosa, "Sisko parancsnok menekülni próbál, követjük őket." Sharat és E'tyshra megállnak mögötte, majd a kelleruni nagykövet szólal meg: "Utol tudjuk érni őket?" "Ennek a hajónak nem ellenfelek." jelenti ki E'tyshra, "Adjanak le figyelmeztető lövést." "Megtörtént. ... Sisko parancsnok hív minket."

"Gondoltam, hogy így lesz." jelenti ki E'tyshra fölényesen. "A siklónkra leadott lövés a Föderáció elleni harci cselekményként értékelhető." mondja Sisko mogorván. "Parancsnok, nem ellenséges a szándékunk magával, vagy a Föderációval szemben. Csak Dr. Bashir és O'Brien főnök kiadatását követeljük." "Hogy meggyilkolhassák őket?"

"Nagyon sajnálatos, de már csak a maguk két tisztje rendelkezik ismeretekkel az aratókról." mondja Sharat. "Mi nem fogunk hasznot húzni ebből a tudásból. A szavamat adom." "Ez nekünk mit sem ér. Az viszont tény, hogy amíg létezik a tudás, létezik a fenyegetés is."

"Parancsnok..." veszi át a szót E'tyshra, "Tudom, hogy ez fájdalmas az ön számára, nekünk sem volt könnyű parancsba adni a saját embereink megölését. De szükséges volt." "És ha megtagadom a kiadásukat?"

"Elmenekülni nem tudnak, a harcot pedig elvesztenék. Másodpercek alatt meg tudjuk semmisíteni a siklót." "Dax hadnagy és én semmit sem tudunk az aratókról. Akkor is megölnek minket is?" "Meg kell tennünk, amit a biztonságunk megkövetel." jelenti ki Sharat. "Parancsnok, meg kell hoznia a döntését. Egy perce van Dr. Bashir és O'Brien főnök kiadására." mondja E'tyshra. "Megtagadom. Úgyhogy mindannyiunkat meg kell ölniük." jelenti ki Sisko, ezzel bontja a kapcsolatot. "Nem hagy más választást..." mondja Sharat. "A sikló felénk fordul." jelenti a kormányos. "Azonnal állj." szól E'tyshra. "Előkészítette a fegyverzetét." "Védőpajzsokat." "Üzemi helyzetben." "Lássam a siklót."

szól E'tyshra. A runabout épp ekkor fordul támadó pozícióba. "Tudniuk kell, hogy ehhez a fézereik nem elegek..." mondja Sharat, ám a runabout ekkor tüzet nyit rájuk. "Ütközőpályára álltak." jelenti a kormányos. Ez az ember őrült." mondja Sharat. "Fézerekkel tűz." adja ki a parancsot E'tyshra, mire a cirkáló nagyteljesítményű fegyverei gyakorlatilag kettészelik a runaboutot. "Vége van." mondja Sharat, a szétrepülő

roncsokra pillantva. "Irány a T'lani III, készüljenek fel a másik sikló vonósugárra vételéhez." mondja E'tyshra. A kormányos beállítja az új irányt, ám szeme néhány pillanattal később elkerekedik. "Nagykövet, a szenzorok nem találják a másik siklót a bolygó körül." "Akkor hol van?"

"Nem tudom. Nincs ott." "Nem tűnhetett el csak úgy!" mondja Sharat.

"Egy görbületi mintát észlelek." jelenti a kormányos. "Sisko... Lehet, hogy nem is voltak abban a siklóban, mikor felrobbant." morogja E'tyshra. "Azt hiszem, akkor sugározhattak át a másikra, míg a szenzoraink üzemképtelenek voltak." bólint a kormányos. "És távirányítással vezették a másik hajót." mondja E'tyshra. "Láttuk őket meghalni." mondja Sharat nyomatékosan, amin a t'lani nagykövet elgondolkodik: "Igen, valóban..."

"Mi ez?" forgat O'Brien a gyengélkedőben egy fehér bögrét, amin színes virágok díszelegnek. "Ajándék Mollytól. A virágokat maga festette rá." mondja Keiko. "Ah, tényleg szép. Van hozzá tehetsége..."

"Hogy van a betegem?" kérdezi az irodája felől érkező Bashir. "Jobban.

Mikor mehetek el végre?" "Legyen még türelemmel holnapig." áll meg Bashir az ágy mellett, "Csak azt szerettem volna elmondani, hogy örülök annak, amit a T'lani III-on mondott nekem." "Miért, mit mondtam?" "Hogy megtiszteltetésnek érzi velem együtt szolgálni." "Ah... Tényleg..."

bólogat O'Brien megkönnyebbülve, majd a feleségére pillant. "Szeretném, viszonozni, ha megengedi. Számomra is megtiszteltetés önnel dolgozni, főnök. ... Tudja, Mrs. O'Brien, ha két ember együtt néz szembe a halállal, eltéphetetlen kötelék alakul ki kettejük között. Én magam ugyan sosem hittem volna, de..." "Julian..." szól O'Brien, mire a doktor kérdőn mered rá. A főmérnök jelentőségteljes pillantást vet Bashirra, míg annak végül le nem esik a dolog: "Ah... Persze, szeretnének kettesben lenni. Megértem..." A doktor ezzel elsiet, O'Brien pedig előbb Keikora pillant, majd megkönnyebbült sóhajjal hanyatlik vissza a párnájára. "Miles, hiszen tudod, hogy megmentette az életedet." jegyzi meg Keiko. "Ühüm... És nem is fogja hagyni, hogy valaha is elfelejtsem." "Na és mondd csak... Milyen volt kettesben vele annyi ideig?" "Ah... Maga a pokol." jelenti ki O'Brien, mire Keiko szélesen mosolyogni kezd, "Te is láthattad, hogy ez az alak egy pillanatra sem tudja befogni a száját. ... Hm... Most pedig jöhet a délutáni kávé." mutatja fel a főmérnök a bögrét, mire Keiko döbbenten mered rá: "Miles... Te délután már nem szoktál kávézni..." "Dehogynem."

jelenti ki O'Brien meglepetten. "Mi?! Komolyan mondod...?" mered rá a felesége hitetlenkedve, és O'Brien még csak nem is sejti, mibe került volna neki és Bashirnak, ha Keiko egy kicsit jobban ismeri újonnan kialakult szokásait.

[Keiko - Rosalind Chao, E'tyshra - Darleen Carr, Sharat - Peter White, Nydrom - Larry Cedar, Jakin - Bill Mondy. Írta: Morgan Gendel]

34. Balsejtelem (Whispers)

SD 47569.4 - SD 47581.2, 2370 július 26-31.

"Számítógép, irány: 42.23." utasítja O'Brien a vezérlést egy runabout fedélzetén. "Irány beállítva." "Maximális görbületi meghajtást." Erre csak egy nyugtázó trilla a válasz. "Repülési idő a Parada rendszerig?"

Egy óra negyven perc." O'Brien ennek hallatán eltűnődve néz körül a pilótafülkében, majd így szól: "Számítógép, új adatállomány-nyitás.

Személyes napló, CsillagIdő 47581.2. ... Megpróbálom az elmúlt huszonöt óra eseményeit nagyon pontosan összefoglalni. Nem tudom, ki fogja hallani ezt a bejegyzést, sem azt, hogy akkor én magam életben leszek-e még." mondja O'Brien, felállva a pilótaülésből, és járkálni kezd a fülkében. "Ha megtalálják egyáltalán ezt a naplót. ... Azt hiszem, követni fognak. Ha igazam van... És ebből indulok ki, akkor nem akarják, hogy elérjem a Paradát." O'Brien ekkor a transzportert határoló egyik falba épített replikátorhoz fordul: "Kávét, jamaikai babból, duplán, sok cukorral. ... Bár meg tudnám mondani, kik ők. Ez a rejtvény egyik olyan darabja, amit még nem tudtam megfejteni. Még hogy a rejtvény darabja..." morogja O'Brien, miközben magához véve a kávésbögrét, visszaül a pilótaülésbe. "Megőrülök ettől az egésztől, sehogy sem akar értelmet nyerni. ... Megpróbálok visszaemlékezni, pontosan mikor is siklottak ki a dolgok. Azt hiszem akkor... Igen. A DS9-ra történt visszatérésem utáni reggelen kezdődött..."

O'Brien félálomban forgolódik az ágyon, és kinyújtja a kezét, hogy megérintse a mellette fekvő feleségét. Az ágy másik fele azonban üres, Keikonak semmi nyoma. O'Brien meglepetten néz körül, majd felkel.

Hamarosan hálóköntösben lép ki a nappaliba, ahol Keiko és Molly reggeliznek. "Hogyhogy ilyen korán felkeltetek?" "Ööö... Hát, tudod, kicsit le vagyok maradva az iskolai anyagaimmal, úgyhogy ma korábban kezdek." magyarázza Keiko. "De... Hajnal fél hatkor?" ráncolja a homlokát O'Brien, miközben a replikátorhoz botorkál. "Kávét, jamaikai babból, duplán, sok cukorral." "Még át kell néznem több tucat dolgozatot." von vállat Keiko. "Mi szépet álmodtál, kicsim?" fordul O'Brien Molly felé, de az elhúzódik tőle: "Hagyjál, apu..." "Még 'jó reggelt' puszit se kapok?" "Nem." jelenti ki a kislány, és durcásan bevonul a szobájába. "Mi az, tán csináltam valamit?" néz utána O'Brien.

"Csak ilyen korszaka van, Miles. Nem gondolja komolyan. Ne izgasd magad emiatt." "O'Brien kissé zavartan bámul a feleségére, majd miközben az elkezdi leszedni az asztalt, megkérdi: "Mikor feküdtél le tegnap este?"

"Nem tudom, elég későn. Nem akartalak felébreszteni." "Eléggé kikészültem. Az út nagyon kifárasztott..." "Mit akartak tőled egyáltalán?" "A paradaiak? Biztonsági intézkedéseket. Erőltetett menetben hajtottak át egy alapkiképzésen, a béketárgyalás miatt. ...

Odonak biztos tetszett volna, jobb is lett volna, ha ő megy." "Most már mennem kell." indul az ajtó felé Keiko. "Ha akarod, elviszem a kicsit a pótmamához." "Nem kell, majd én magammal viszem. ... Molly!" "Az iskolába?" kérdezi O'Brien meglepetten, "Mikor úgyis annyi dolgod van?

Csak tehermentesíteni akartalak..." "Igen, de... Mutatni szeretnék neki valamit., Van egy vulcani program, ami az alapvető problémamegoldó képességet méri fel." mondja Keiko, felvéve a szobájából kiszaladó Mollyt. "De hát öt óra harminc van, drágám..." "Szeretném, ha most csinálná, mikor még kipihent." "Hmm... Ha így látod jónak..." von vállat O'Brien. "Akkor, viszlát..." siet ki Keiko Mollyval a karján a kabinból, O'Brien pedig a homlokát ráncolva kortyolgatja tovább reggeli kávéját.

O'Brien, mikor belép, meglepetten pillant az Odo irodájában egy szétszedett fali terminálon dolgozó technikusra. "Maga meg mit csinál itt?" "Külön feladatot kaptam, főnök." "Tényleg? Olyan érzésem van, mintha ma mindenki külön feladatot kapott volna." morogja O'Brien, "DeCurtis, nagyra értékelem az efféle elhivatottságot, és gyermeki naivitást, de azt akartam, hogy ezt Odo intézze el, miután visszatért Bajorról. Az egész biztonsági hálózatot át kell szerveznünk a békekonferenciára, és azt hiszem, ebbe a felügyelőnek is van beleszólása." "Sisko parancsnok nem tartotta szükségesnek, hogy megvárjuk ezzel Odot." mondja DeCurtis." "Sisko adott erre felhatalmazást, anélkül, hogy előtte a véleményemet kérte volna? Ezt nem hiszem el." jelenti ki O'Brien. "Ezt vele kell tisztáznia, én csak a kapott parancsot teljesítem." O'Brien erre elhúzza a száját, majd a kijárat felé indulva így szól: "Erre azonnal sort is kerítek." "Mr.

O'Brien..." szól utána a technikus, majd kérdő pillantást vet a szétszedett terminálra. "Folytassa." mordul rá dühösen a főmérnök.

A sétafedélzeten átvágó O'Brien egyszer csak döbbenten torpan meg.

Úgy tíz méterrel odébb ugyanis Siskot látja Keikoval beszélgetni az iskola előtt. Gyorsan takarásba húzódik, a parancsnok pedig valamivel később elbúcsúzik Keikotól, és besiet egy liftbe.

"Számítógép, mennyi még a Parada rendszerig?" kérdezi O'Brien a runabout számítógépét. "Ötvenhárom perc." "Remek. A szenzorokat kérem a wormhole térségére állítani, és az irányt tartva letapogatást kérek görbületi mintázatok után." "Egy görbületi mintázat észlelhető."

jelenti a számítógép kisvártatva. "Képernyőre. ... Lehetséges az azonosítása?" "Azonosítás pozitív, a Mekong Csillagflotta-siklóról van szó." "Na lám, jól kigondolták. Megvárják, míg kilépek görbületből, aztán... Majd foglalkozunk vele, mikor eljön az ideje." "Kérem, fogalmazza újra a közlést." "Ja, ez csak... Figyelmen kívül hagyni, számítógép. ... A magánnaplóba, kiegészítés. Na jó... Szóval, mindez fölöttébb különös volt. Akkor senki még csak bele sem gondolt. Az ahogyan viselkedtek... Mintha egy meglepetés-bulit készítettek volna elő, amit ki nem állhatok. Csakhogy a születésnapom majd csak szeptemberben lesz, egyébként pedig, nekem elhihetik, nem sok okunk volt az ünneplésre."

"Ah, megjött végre..." hagyja ott Bashir a mérnöki emelvény egyik konzoljánál ülő Daxot és Kirát, mikor O'Brien megérkezik, "Már vártam magát, főnök." "Miért, mi van?" "Lejárt a kifogások ideje." mondja Bashir vidáman. "Kifogások? Milyen kifogások?" "Egy óra múlva várom az irodámban." mondja a doktor ellentmondást nem tűrő hangon. "Minek?" "Az időszakos orvosi vizsgáltat miatt. Tovább már nem tudja halogatni..."

"Ma sajnos nagyon nem jó..." csóválja a fejét O'Brien. "Ma éppen tökéletes lesz. Sisko parancsnok gondoskodott arról, legyen helyettesítője mára." "Ezzel a parancsnokhoz ment?! Elmondaná, mégis mit jelentsen mindez?" kérdezi O'Brien dühösen. "Csak azért, mert...

Tudom, mit gondol erről, de..." "Felejtse el. Dolgom van." "Sajnálom, de ragaszkodnom kell hozzá. És ha ehhez az kell, hogy magasabb rangú tisztként parancsba kell adnom, ám legyen." "Talán valami gond van?"

kérdezi Sisko a hátuk mögül. "Mr. O'Brien épp azt mondta az imént, hogy nem elérhető az orvosi vizsgálathoz." mondja Bashir. "Főnök, alá fogja vetni magát annak a vizsgálatnak." "Parancsnok, én..." "Dr. Bashirnak a jövő héten le kell adnia az éves jelentését a tisztikar egészségi állapotáról. Mindannyian át kellett esnünk rajta." "Hát jó..." húzza el a száját O'Brien, majd mivel Bashir és Sisko még mindig várakozón figyelik, hozzáteszi: "Rendben, egy óra múlva ott vagyok." Bashir erre elsiet, Sisko pedig elégedett bólintással indul az irodája felé.

"Ööö... Parancsnok, beszélhetnék önnel?" Sisko erre visszafordul, és odabólint a főmérnöknek.

"DeCurtis említette, hogy egy kicsit megharagudott rá." mondja Sisko, miután beléptek az irodába. "Hogy megharagudtam, az azért egy kicsit..." "Nem, semmi gond, meg is van rá az oka. Sajnálom, hogy nem értesítettem. Azt hiszem, nem épp a legkorrektebben jártam el ebben az ügyben." "Azt hiszem, csak azon kaptam fel egy kicsit a vizet, hogy átnyúltak fölöttem..." von vállat O'Brien. "Átnéztem a paradaiakról készített jelentését. Úgy látom, nagyon foglalkoztatják őket a biztonsági ügyek." "Kicsit üldözési mániásnak tűnnek..." mondja O'Brien, miközben Sisko beül az asztala mögé, "De azt hiszem, mi is így lennénk vele, tizenkét évnyi polgárháború után." "Van még valami, amit érdemes tudni róluk? ... Egyedi szokások, amire oda kell figyelnünk?"

"Nem, semmi különös. A jelentésben minden benne van, amiről érdemes tudni." "Remek. Most pedig szeretném hallani, mi az, ami nem fért a jelentésbe..." dől hátra Sisko. O'Brien homlokráncolva pillant rá: "Uram...?" "Hiszen tudja... Olyan dolgok, amiket az ember nem ír bele egy hivatalos jelentésbe, de egyébként hasznosak lehetnek."

"Gondolkodni fogok rajta." bólint O'Brien, "Ah, igen, valami azért eszembe jutott, uram. Nem tudom, van-e valami nagyobb jelentősége..."

ül le O'Brien az íróasztal előtti székek egyikére, "De a paradaiaknak elég erőteljes szaguk van. A szag a hangulatuk függvényében változik, és ha dühösek lesznek, egész elviselhetetlenné tud válni." "Ahm...

Akkor jobb lesz, ha igyekszem jó kedvükben tartani őket." "Jó ötlet."

bólint O'Brien. "A vezetőjük többször felvette velünk a kapcsolatot, és biztosítottam, hogy kínosan ügyelni fogunk a biztonsági előírásaik betartására." "Ebben biztos lehet." jelenti ki a főmérnök. "Helyes.

Persze szeretném, ha mindent ellenőrizne, mielőtt megérkeznek. A tömegmunkát majd elvégzik a munkacsoportok, magának nagyobb gondjai is vannak." "Nagyobbak?" "A három felső kar már megint üzemképtelen." "Az lehetetlen." jelenti ki O'Brien, "A visszatérésem után az volt az első, hogy megnéztem a munkálatokat. A nyomás-zárak teljes hatékonysággal működtek..." "A legjobb, ha utánanéz a dolognak. Egy boliai teherhajót így is át kellett vontatnunk az egyik alsó dokkhoz, és ott félreállítani." "Ennyire rossz nem lehet a helyzet. Magam újítottam fel az egész alrendszert. Azonnal utánanézek." indul a kijárat felé O'Brien. "De... Csak az orvosi vizsgálat után." emlékezteti gyorsan Sisko. "Igen, uram..." mondja O'Brien kényszeredett mosollyal, "Ah, igen. Láttam ma reggel önt és Keikot az iskola előtt beszélgetni. Talán valami baj van?" "Hát, Jake-nek mostanában vannak gondok a jegyeivel..." "Ezt szomorúan hallom, uram. Keiko tényleg kedveli a fiút. Biztosan sikerül elérnie, hogy javuljon a teljesítménye."

"Persze, hogy sikerül..." bólint Sisko, mire O'Brien távozik.

"Remélem, most már hamarosan végez..." morgolódik O'Brien, miközben Bashir épp a fejét vizsgálja egy orvosi műszerrel, "Kezd olyan érzésem támadni, hogy már minden nyílást ismer rajtam. Úgyhogy meddig akar még gyötörni?" "Érez mostanában álmatlanságot, fáradékonyságot, vagy éppenséggel túlzott eufóriát?" "Persze, időnként mindegyiket. De eufóriát főleg! El sem tudja hinni, milyen boldog vagyok. ... Addig akar itt tartani, míg nem sikerül találnia valamit? ... Most meg hová lett?!" mondja O'Brien arra az oldalra nézve, ahol Bashir az előbb még ügyködött, de a doktor időközben megkerülte a főmérnököt, és egy másik eszközt vett kézbe, "Fejfájás, látás-vagy hallásproblémák?" "Mi volt az első? Fejfájás? Igen, most éppen erősen fáj." "Nyugtalan, könnyen provokálható, gyorsan elveszti a türelmét." mondja Bashir, egy nagyobb jegyzetfüzetet véve kézbe, "Mint amilyen általában." "Úgy látom, ez örömmel tölti el." füstölög O'Brien. "Jó, tudom, mit gondol az orvosokról..." "Nem, nem az orvosok miatt van. Csak..." "Maga miatt, Julian." mondja Bashir O'Briennel együtt, "Na jó, a humorérzékével biztos nincs baj." "Nekem nincs humorérzékem." jelenti ki O'Brien.

"Köhögjön." mondja Bashir, "Szexuálisan kiegyensúlyozott?" "Nincs humorérzékem." morogja erre O'Brien. "Köhögjön. ... Azzal a jelentéssel minden rendben volt?" "Ahhoz a jelentéshez magának semmi köze." "Hmm...

Apja, anyja jól van?" "Na ne, Julian. Tudja, hogy anyám két éve meghalt." méltatlankodik O'Brien. "Tényleg?" mered rá Bashir. "Persze.

Arról meg külön mesélnem kellett, hogy az apám tavaly tavasszal megint megházasodott. Kicsit fel is húztam magam rajta, mert akkor először láttam csak az új feleségét." "Ja, persze.... Most már emlékszem."

tűnődik el Bashir. "Na mi van, elkészül már?!" "Még nem egészen. Kell még egy-két vizsgálat." "Ez őrület!" pattan fel a kórházi köpenyt viselő O'Brien a vizsgálóasztalról, "Szerintem legutóbb akkor vizsgáltak meg ilyen alaposan, mikor megszülettem! Azt hiszem, ha nem vagyok halálos beteg, vagy valami ilyesmi..." O'Brien ekkor döbbenten elhallgat, ahogy hirtelen mintha a helyükre kerülnének a részletek, "Na várjunk csak... Ugye nem így van? Úgy értem... Valami nincs rendben velem? Ezért viselkedik mindenki olyan furcsán..." "Ne izgassa fel magát, főnök. Egészséges..." mutatja oda neki Bashir a zárójelentést, "Nincs oka izgulni. Felöltözhet." Mikor azonban O'Brien távozik, a doktor összevont szemöldökkel veszi szemügyre újra a vizsgálati eredményeket.

"Hahó, főnök..." szól O'Brien után Jake a sétafedélzeten, mire a főmérnök visszafordul. "Hello, Jake." "Elkelne a segítsége..."

"Örömmel." "Szóval, egy szubtéri adóvevőt építek az iskolának. De akárhogy állítom is be, az adókristályt nem tudom működésre bírni."

"Nekem is kellett valami ilyesmit készítenem annak idején, és hogy őszinte legyek, fogalmam sem volt róla, hogyan működhet. ... De megoldjuk a problémát." "Nem lesz ebből érdekkonfliktus? Hiszen ön a tanárnő férje..." "El kell mondanunk Keikonak, de biztosan nem lesz ellenére. És így legalább javíthatunk egy kicsit a jegyeiden is." "Ah, a jegyeim rendben vannak. Csak azt szeretném, hogy így is maradjon."

mondja Jake, ezzel sietősebbre fogva lépteit otthagyja a meglepetten megtorpanó O'Brient.

"Egy dologban Sisko parancsnok igazat mondott. A felső karok valóban üzemképtelenek voltak, de a dolognak valahogy nem volt értelme. Ugyanis az új nyomás-zárak amiket beszereltem, rendesen működtek. De végül találtam egy egészen más problémát, ami sajnos elég hosszan lefoglalt.

És közben nem tudtam megszabadulni attól az érzéstől, hogy míg én ezzel töltöm az időt, addig a paradaiak fogadására életbe léptetendő

biztonsági előkészületek nem megfelelő irányban haladnak."

"Hogy halad, DeCurtis?" áll meg O'Brien a lakószint egyik folyosóján a technikus mellett, aki egy kisebb szerviznyílásban matat. "Főnök...

Azt hittem, dokkoló-karok feladták magának a leckét." "Még azokon dolgozom, csak gondoltam, míg pihenőt tartok, megnézem, hogy boldogulnak." "Minden a terv szerint halad. Épp azokat a kabinokat ellenőrizzük, amelyekben a paradaiakat fogjuk elszállásolni." "Remek.

Nyissa ki, szeretnék körülnézni odabent." mutat O'Brien az ajtóra.