"Ööö... Azt nem tehetem, főnök." "Ez parancs!" "Uram, az ajtó biztonsági zárját aktiváltuk, miután elhagytuk a kabint, Csak Kira őrnagy ismeri a kódot." O'Brien erre aktiválja kommunikátorát: "O'Brien hívja Kirát." "Mondja, főnök." "Szeretném megkapni a paradaiak kabinjainak hozzáférési kódját." "Főnök, mit keres maga odalent?"

szólal meg Kira helyett Sisko. "Parancsnok... Az utóbbi hetet azzal töltöttem, hogy eleget tehessünk a paradaiak biztonsági előírásainak.

Szerintem ez..." "Azt szeretném, ha a felső karok mielőbb működnének, főnök. Ennek elsődleges prioritása van. Megértett?" "Igen, uram."

mondja O'Brien bosszús arccal, majd DeCurtisre sandítva elsiet. A zászlós kivár néhány pillanatot, majd az ajtó nyitópaneljéhez fordul, és bebillentyűzi a kódot, mire az ajtó feltárul. O'Brien, aki valójában a közeli sarok mögött állva kukucskált vissza a maga mögött hagyott folyosószakaszra, értetlenül figyeli a DeCurtis mögött bezáródó ajtót.

Jake egy pakled mellett üldögél a sétafedélzet egyik padján, és egy kis szerkezetet forgat a kezében, ami a jelek szerint a pakled érdeklődését is felkeltette, mert az is azt figyeli a szeme sarkából.

Mikor O'Brien halad el a közelben, Jake felpattan, és a főmérnök után siet: "Főnök... Ez az inverter jó a szubtéri adóvevőhöz?" mutatja oda neki az alkatrészt. O'Brien meglepetten veszi szemügyre a szerkezetet: "Heh... Hát ezt meg hol szerezted? Fiatal koromban láttam ilyesmit..."

"Replikáltam. A terveit egy nagyon régi adatállományban találtam a könyvtári programban." "Egy nagyon régi állományban..." mondja O'Brien elmosolyodva. "Ööö... Nem úgy értettem..." mondja gyorsan Jake. "Semmi baj, tudom, hogy értetted. Miért nem nézel be hozzám vacsora után, talán összegyűjthetjük a többi hiányzó alkatrészt." ajánlja O'Brien.

"Remek volna." "Jake... Történt itt esetleg valami szokatlan, míg én a Gamma Kvadránsban voltam?" "Hát..." kezdené a fiú, de ekkor Kira hangja hallatszik az egyik közeli függőhídról: "Jake...! Az apád már mindenütt keres, azt hiszem most éppen a kabinotokban van. ... Fontosnak tűnt a dolog." "Akkor később találkozunk." pillant Jake a főmérnökre, ezzel elsiet. "Minden rendben, főnök?" szól le Kira O'Briennek. "Persze, minden rendben, őrnagy." Kira erre helyeslően bólint, majd eltűnik a hídról.

"A nap nagyobb részében a karok vezérlésén dolgoztam. Annak a bizonyos tűnek a keresése a szénakazalban semmi lett volna ehhez a munkához képest. És mikor végül megtaláltam a repedést az RF-energiavezetéken, kételkedni kezdtem. Hogyan keletkezhetett hiba pontosan ott? Vagy esetleg szándékosan idézték elő?"

"Fárasztó napod volt?" kérdezi a vacsorához terítő Keiko, mikor Miles belép a kabinjukba. "Igen..." rogy le O'Brien fáradtan a kanapéra, "Volt benne részem." "Akkor lefekszel egy kicsit vacsora előtt?" "Nem, Jake hamarosan benéz, megbeszélünk pár dolgot a tudományos projektjével kapcsolatban." "Ööö... Sisko parancsnok szólt, hogy Jake ma nem tud jönni, rosszul érezte magát." "Tényleg? Pár órája még nagyon is jól volt..." "Tudod milyenek a gyerekek. Lehet hogy iskola után teletömte magát édességgel a sétafedélzeten." "Molly hol van?" néz körül O'Brien, mivel a kislány mindeddig nem jelentkezett. "Ma este Frederickséknél alszik." O'Brien ezen elgondolkodik, majd a feleségéhez sétál, és átöleli a derekát: "Vagyis kettesben vagyunk..." "Jobb, ha eszünk, amíg még meleg a vacsora." bontakozik ki Keiko gyorsan az ölelésből. "A replikátor majd melegen tartja... Én pedig téged tartalak melegen."

mondja erre Miles, és megint átölelve Keikot, megcsókolja. Ő azonban eléggé feszültnek tűnik, amire O'Brien is felfigyel: "Mi a baj?"

"Semmi, csak... Nincs kedvem. Nekem is fárasztó napom volt." "Na jó...

Akkor eszünk." húzza el a száját O'Brien. Keiko kivesz egy teli tálat a replikátorból, és az asztalra teszi, miközben a férje leül. "Mi ez"

pillant Miles homlokráncolva a tálba. "Frikandó ragu." "De hát te nem is szereted..." mondja O'Brien meglepetten. "De te igen." "Ez igaz, de..." "Gondoltam, most igazán örülnél valamelyik kedvencednek. Tudom, hogy ha utazol, nem sokat szoktál enni. Van hozzá endiviai saláta, és desszertnek egy finom puding." "Ah... Milyen figyelmes vagy." Keiko elmosolyodva lát neki saját vacsorájának, amit külön tányéron vett ki a replikátorból. "Te nem eszel belőle?" kérdezi O'Brien ennek láttán.

"Nem, valahogy nincs igazán étvágyam." "Egyáltalán nem vagy éhes?" "Nem igazán. Talán túl későn ebédeltem..." O'Brien végül nekifog a vacsorának, illetve mégsem, inkább csak piszkálgatja az ételt. "Hogy ízlik?" kérdezi Keiko kissé aggodalmasan. O'Brien lassan a szájához emel egy falatot, ám azt látva, hogy felesége szinte feszült figyelemmel várja, hogy bekapja végre, lassan visszaereszti a villát a tányérra, és így szól: "Azt hiszem, mégis ledőlök egy kicsit." "Még egy falatot sem ettél." "Tudod... Valahogy nekem sincs étvágyam."

"Hogy végül is volt-e valami a raguval, vagy sem, nem tudtam kideríteni. Mikor később meg akartam vizsgálni, már eltüntette minden nyomát. És mikor ránéztem, csak egy dolog járt a fejemben: ez nem Keiko, a feleségem."

"Számítógép..." mondja O'Brien, letelepedve a runabout pilótaülésébe, "Megnyitni O'Brien főnök naplóját. ... Az utolsó mondatot visszajátszani." "És mikor ránéztem, csak egy dolog járt a fejemben: ez nem Keiko, a feleségem." hallatszik a főmérnök hangja. "Igazad van."

bólogat Miles, "Tényleg nem ő volt. ... Kiegészítés. ... Nem sokat aludtam aznap éjjel. Arra vártam, hogy Keiko, vagy bárki legyen is ő, lefeküdjön, utána keresgélni kezdtem, bár nem tudtam, mit is keresek tulajdonképpen. Talán valami különös, szokatlan dolgot. Valami magyarázatot arra, mi folyik körülöttem."

"Letapogatási ciklus befejezve. Nincsenek ismeretlen mikroorganizmusok." mondja a nappali asztalán álló mobil asztali terminál. "Rendben. Akkor folytassuk a bioaktív tulajdonságokkal rendelkező vegyi anyagokkal." "Nincsenek bioaktív tulajdonságokkal rendelkező vegyi anyagok." "Valamilyen ismeretlen vegyi anyag?"

"Negatív." "Csatlakozást az elektromágneses szenzorrendszerhez."

"Csatlakozás kész." "Szubharmonikus adásokat keresni." "Keresés lezárult. Szubharmonikus adások nem észlelhetők." "Szokatlan neurális mintázatok?" "Negatív." "Bármilyen telepatikus tevékenység a fedélzeten?" "Negatív." "Ahm... Számítógép, kérem a CsillagIdő 47550 és 47571 között beérkezett hajók adatait." A lista hamarosan megjelenik a monitoron. O'Brien átfutja, és meglepetten állapítja meg: "A Gamma Kvadránsból senki?" "A megadott időtartományban egyetlen hajó sem érkezett a Gamma Kvadránsból." erősíti meg a számítógép, mire O'Brien tanácstalanul dől hátra a kanapén, majd járkálni kezd a nappaliban.

Végül a replikátornál köt ki: "Kávét, jamaikai babból, duplán, sok cukorral." A csésze hamarosan megjelenik, Miles kiveszi, és mielőtt belekortyolna a tartalmába, így szól magához: "Azt hiszem, túl sokat iszol belőle, O'Brien... Viszont megvan az az előnye, hogy nem hagy elaludni." O'Brien visszaül a terminál elé, és így szól: "Akkor hát, számítógép... Kérem a naplóbejegyzéseket időrendi sorrendben, 47550-től kezdve." "Pontosítsa, melyik napló érdekli." "Mindegyik." "Szóban, vagy írásban?" "Szóban." Egy pillanat múlva Sisko hangja szólal meg: "A Deep Space Nine űrállomás naplója, Sisko parancsnok. CsillagIdő 47552.9.

Gupta tábornok megérkezett, hogy személyesen tájékozódjon a határ menti cardassiai csapatmozdulatokról..." kezdődik a napló, mire O'Brien kényelmesen hátradől.

"...,Mialatt egy mindeddig ismeretlen fajra bukkantunk." hallatszik Dax hangja az asztali terminálból, O'Brien laposakat pislogva hallgatja a bejegyzést, lábát az asztal szélén nyugtatva, "Ideiglenesen a 'protozooikus lény' elnevezést adtuk neki..."

"...Ami valahol a Bajor VII harmadik holdja környékén tűnt el. Két hajóval kezdtük meg a..." hallatszik Sisko hangja, miközben O'Brien a díványon hever, és fejét a kezére támasztva hallgatja a bejegyzést.

"...A Miniszterek Kamarájának javaslatát, amit én teljes mértékben nevetségesnek találok. Tényleg komolyan gondolják, hogy kezdjünk neki mindent leellenőrizni, ami..." méltatlankodik épp Kira, amit O'Brien a kanapé szélén ülve, térdeire könyökölve hallgat.

"Jelenleg tizenöt óra van, és az újabb ellenőrzések nem jeleztek hibát." hallatszik DeCurtis hangja, "Az elsődleges diagnózis tehát..."

"Az admirális elégedettnek tűnik amiatt, hogy a cardassiaiak nem sértik meg az egyezményben lefektetetteket..." mondja Sisko.

"Hozzáférés megtagadva." jelenti be a számítógép, mire a kanapén fekvő O'Brien egy pillanat alatt felül. "Megtagadva? Szeretném tudni, miért!" "A CsillagIdő 47569.4 után készült naplóbejegyzések zárolva vannak." "Az a nap, mikor visszajöttem... Milyen jellegű a zárlat?"

"Hozzáférés csak egyes szintű biztonsági besorolással rendelkezők számára." "De nekem is egyes szintű a besorolásom, számítógép!" "Kérem, adja meg a biztonsági azonosítót." O'Brien bepötyögi a jelsorozatot a kis billentyűzeten, de a válasz ugyanaz, mint korábban: "Hozzáférés megtagadva."

O'Brien termináltól terminálig járkál a vezérlőben, mintha csak rutinellenőrzéseket végezne, így nem is igen figyelnek rá. Végül megérkezik a számítógépmag aknájához, ahová leereszkedik, és a takarópanelt levéve a mélyedés egyik faláról, dolgozni kezd a mögötte levő áramkörökön. Néhány pillanat múlva DeCurtis áll meg az akna szélénél: "Segíthetek valamiben, főnök?" "Nem kell. Még mindig a felső

karokon dolgozom, hogy rendesen működjenek végre." "Maga jó példát mutat mindannyiunknak." jelenti ki a technikus, ezzel odébbáll, O'Brien pedig visszatér az áramkörökhöz.

"Néhány csapdát építettek a szubrutinokba, valószínűleg azokkal akarták ellenőrizni, hogy megpróbálok-e hozzáférni a védett adatokhoz.

Nehézség nélkül ki tudtam játszani őket, és utána már hozzáférhettem az adatokhoz. ... Amit a zárolt naplóbejegyzésekben találtam, ugyan nem adott magyarázatot az összes kérdésemre, de megerősítette azt, amitől tartottam. .. Újra meg újra kiértékelték azt, amit a paradai biztonsági előírásokról írtam a jelentésemben. Még a magánnaplóm bejegyzéseihez is hozzáfértek, valószínűleg ott próbáltak találni valamit. Remélem, jól szórakoztak a feleségemnek írt erotikus leveleimen. ... Több bejegyzést találtam Siskotól, a Parada rendszerből érkezett kódolt üzenetekkel kapcsolatban. Kódolt üzenetek... Nagyon érdekes. Talán attól tartottak, hogy a biztonsági zárlat ellenére mégis hozzájutok az adatokhoz. Okos fickók..."

A dokkológyűrű számos zsilipjének egyike kinyílik, hogy az állomásra engedje a nemrég érkezett személyszállító utasait, akik között Odo is ott van. Az alakváltó, kilépve a zsilipből, O'Brient pillantja meg az ajtó mellett. "Főnök..." "Odo, van egy problémánk. Beszélnem kell önnel." "Ühüm, én is örülök, hogy újra látom." bólogat az alakváltó rosszallással a hangjában, de persze az útnak induló O'Brien nyomába szegődik.

"Jake-en kívül egyikük sem... Hogy is fogalmazzak... Mintha nem lettek volna valóságosak." mondja O'Brien Odonak egy csendes folyosószakaszon, "Azt hiszem, jelen pillanatban egy lélekben sem bízhatunk itt." "Tudja valaki, hogy gyanút fogott?" "Biztosan. Sokat kérdezősködtem, és a kutakodásommal felhívtam magamra a figyelmet.

Éreztem is hogy, figyelnek. ... Értesíteném a Csillagflottát, de mit mondjak nekik? Hogy a feleségem nem úgy viselkedik, mintha a feleségem volna, Sisko pedig biztonsági intézkedéseket hogy anélkül, hogy nekem szólna?" "Még az is lehet, hogy Sisko parancsnok mellé állnának, és maga után kezdenének kérdezősködni." véli Odo. "Én is ettől tartok." "A paradaiak mikor érkeznek." "Harmincnyolc óra múlva." "Aha... Nem közelíthetik meg ezt a helyet, amíg ki nem derítettük, mi folyik itt."

"Egyetértek." bólint O'Brien. "Folytassa a munkáját, és ne tegyen olyasmit, amivel felhívja magára a figyelmüket. Én közben nyomozni kezdek, és amint van valami bizonyíték, amivel alátámaszthatjuk a gyanúját, kapcsolatba lépünk a Csillagflottával, és a bajori hatóságokkal." "Örülök, hogy visszatért." mondja O'Brien. "Utánajárunk ennek a dolognak." nyugtatja meg az alakváltó, ezzel mindketten útnak indulnak a folyosón.

"Ezután olyan jól éreztem magam, mint ahogy már hosszú idő óta nem.

Volt egy szövetségesem. ... És most csak egyet tehettem: vártam. ...

Nem túlzok, ha azt mondom, sok dologban jó vagyok. De a várakozás nem tartozik közéjük. Meg kellett erősítenem a helyzetemet, és felkészülni minden eshetőségre. És ami azt illeti, volt is raktáron néhány trükköm."

O'Brien, a kabinjába visszatérve a széles, ovális ablak előtt álló munkaasztalához megy, és az ott levő szerszámkészlete, és néhány pótalkatrész segítségével készíteni kezd valamit.

"Nem sok esélye van, O'Brien." mondja a bár emeleti részén ülő

főmérnök mellett megálló Quark. "Maga meg miről beszél?" "Ne játssza itt nekem a tudatlant. Nem néz ki túl jól, mintha nem aludt volna az utóbbi időben." "Elég volt!" csattan fel O'Brien, és a gallérjánál megragadva közelebb húzza a ferengit, "Tudni akarom, miről beszél!"

"Rocketballról. A jövő heti visszavágó Bashir ellen. Nem fejezték be azt a meccset, ha még emlékszik..." O'Brien erre gyorsan elengedi a ferengit, aki a ruháját megigazgatva így szól: "Hűha... Mi az ördög van magával, főnök?" "Inkább váltsunk témát." morogja O'Brien a vele szemben leülő ferenginek. "Kérem... Ha ezt akarja. Akkor meséljen... A paradaiakról. Mikorra is lesznek itt? Holnap?" "Miért akar bármit is tudni a paradaiakról?" "Mindig jó tudni az új vevőkről már akkor, mielőtt belépnének az ajtón." mondja Quark vigyorogva, mire O'Brien így szól: "Aha... Ez melyik is a maguk szabályai közül?" "Azt hiszem, ez már valahol a nagy számok között van. Talán a százkilencvennégyes..."

"Ah, na ne mondja... Akkor próbáljon valaki mást megkörnyékezni. Én nem mondok semmit." jelenti ki O'Brien, ezzel feláll. "Odo hívja O'Brient."

"Mondja." "Kérem, jöjjön az irodámba." "Mindjárt ott vagyok."

"Most már tudom, mire gondolt." mondja Odo az irodájába lépő

O'Briennek. "Talált valamit?" kérdezi a főmérnök reménykedve. "Üljön csak le." O'Brien leereszkedik egy székbe, az alakváltó pedig így folytatja: "Mit tud a paradai lázadókról?" "Remélem, most nem kell bevezetnem a paradai belpolitika rejtelmeibe... De annyit mondhatok, hogy már tizenkét éve harcolnak a kormánycsapatok ellen. Miért?" "Én csak megpróbálom kideríteni, kik lehetnek benne ebben a játékban."

"Odo, Sisko naplóbejegyzéseiből az derült ki, hogy kódolt üzenetváltások történtek a Parada rendszerrel. Lehet, hogy a lázadókkal beszéltek?" "Jól ráérzett. Igen." "De hát ez a paradai kormánnyal kötött biztonsági megállapodás megsértése!" pattan fel O'Brien, "És elég ok ahhoz, hogy azonnal lemondjuk a béketárgyalásokat." "Azt mondanám... Ez még egy kissé korai volna." "De hát minden összeállt.

Megvan a bizony..." O'Brien döbbenten hallgat el, ahogy alaposabban szemügyre veszi Odo kifejezéstelen arcát, majd így szól: "Maga is közéjük való." "Kérem, ne tegye nevetségessé magát. Én csak megpróbálok..." "Nem, tudom, hogy maga is közéjük tartozik!" Hogy valóban így van, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egy pillanat múlva a felfegyverzett Sisko, Kira és Bashir sietnek be az irodába: "Rendben, most beszélgetni fogunk." "Megtudhatnám, kik maguk?!" néz rájuk O'Brien. "Nem akarjuk bántani magát." jelenti ki Kira, a főmérnökre szegezett fézer mögül. "Ez majd megnyugtatja..." vesz elő

Bashir egy oltópisztolyt, miközben O'Brien a felhajtott ruhaujjához nyúl, és kivesz onnan valamit, amit a földre hajít, mikor Bashir közelebb lépne. A helyiséget néhány pillanatra vakító ragyogás árasztja el, amit kihasználva O'Brien elszedi Kira fegyverét, és kiront az irodából. Odakint két biztonsági várja, akiket sikerül idejekorán lelőnie, majd a legközelebbi zsilipen át futásnak ered.

Hamarosan már a lakógyűrűben van, ahol egy folyosó közepén megtorpanva aktiválja kommunikátorát: "Számítógép, ráállni a kommunikátoromra! Azonnalis sugárzást kérek a Rio Grande-ra." "Parancs nem végrehajtható. Vegye fel a kapcsolatot a biztonsági tiszttel."

O'Brien erre lekapja, és messzire hajítja a kommunikátorát, majd tovább siet a folyosón. Valamivel odébb, egy erőtér villan fel néhány lépésre előtte, mire a főmérnök bosszúsan megtorpan, visszamegy a legközelebbi kereszteződésben levő fali terminálhoz, és lekéri a biztonsági erőterek állapotát a területen. "Nem könnyítik meg a dolgomat." állapítja meg, mikor látja, hogy a környék összes erőtér-zárát aktiválták, "Majd én megmutatom nekik. Erőtereket akarnak? Megkapják az erőtereiket..." A közelben levő erőterek egymás után kikapcsolnak, a monitoron pedig látható, ahogy az állomás többi részén, a folyosókba és a kereszteződésekbe épített biztonsági emitterek üzemelni kezdenek, néhány máteres szakaszokra szabdalva az állomás összes folyosóját. "Na jó... Ha utánam akarnak jönni, ki kell kapcsolniuk mindegyiket."

O'Brien tovább siet a lakógyűrűben, és egyszer csak egy ajtó nyílik ki mögötte váratlanul. A főmérnök megfordul, így Jake-et pillanthatja meg kilépni a kabinjukból. "Jake... Minden rendben?" "Igen." "Jó...

Figyelj rám, valami nincs rendben itt. Az apád és a többiek nem úgy viselkednek, mint szoktak. Te és én... Mi vagyunk az egyedüliek, akik segíthetünk rajtuk." Jake a legközelebbi fali terminálhoz lép, és megérint egy szenzort: "Jake Sisko hívja a biztonságiakat: itt van.

H-2-es folyosó, ötös szektor. ... Ne aggódjon, nem lesz semmi baja, ha megadja magát." mondja Jake O'Briennek, ezzel elsiet. A főmérnök egy pillanatig hitetlenkedve áll a folyosón, majd egy darabon visszamegy arra, amerről jött, és levéve egy szervizfolyosó takarófedelét, bekúszik a nyíláson. Néhány másodperccel később egy biztonsági osztag halad el a nyílás előtt, Odo felügyelete alatt. O'Brien rövid ideig figyeli a mozgásukat, majd útnak indul a folyosóban, ami hamarosan egy függőleges aknába torkollik, amiben a főmérnök fölfelé indul. Úgy egy emeletnyit haladhat fölfelé a létrán, mikor a fézer kicsúszik a kezéből és fémes koppanásokkal zuhan alá a végeérhetetlennek tűnő akna alja felé. A főmérnök néhány pillanatig lefelé bámul utána, két szint között lógva a létrafokokon, majd folytatja útját felfelé.

Valamivel később megérkezik egy raktérbe, a helyiség mennyezetéhez közeli szellőzőnyíláson át. Szerencsére a raktár meglehetősen tele van, így O'Brien a nyílásig feltornyozott ládákon lemászva könnyen lejut a padlóra, és a raktár tehertranszporteréhez siet. Beállítja a célt, és néhány másodperc múlva már nincs a helyiségben.

A szállítósugár az egyik runabout transzporteremelvényére teszi ki a főmérnököt, aki kissé megnyugodva néz körül. O'Brien az ajtóhoz sietve az ottani zárópanelen kioldatja a hajót az állomáshoz rögzítő

dokkoló-horgokat, majd a pilótaülésbe veti magát, és életre kelti a runabout rendszereit. "Kapcsolja ki a hajtóművet!" jelenik meg Sisko az oldalsó, kommunikációs monitoron. "Sajnálom, parancsnok, nem tehetem meg ezt a szívességet." "Nem indulhat el, főnök. Ismétlem: állítsa le a hajtóművet!" "Ha alaposabban utánanéz, parancsnok, sajnálattal fogja megállapítani, hogy a dokkoló-horgokat kioldottam, a vonósugár pedig üzemképtelen. O'Brien kilép." A főmérnök bontja a kapcsolatot és visszafordul a kormányospult felé. "Pajzsokat feltölteni!"

O'Briennek mindenre azért mégsem lehetett ideje, az állomás fegyverpilonjai tüzet nyitnak a távolodó hajóra, és sikerül is eltalálniuk. "Számítógép, kitart a pajzs?" kérdezi O'Brien. "A pajzs töltöttsége hetvenegy százalék." Majd a következő találat után: "Figyelem: a pajzs töltöttsége negyvenkilenc százalék." "A tartalékenergiát átirányítani a pajzsgenerátorokba!" rendelkezik O'Brien. "Átirányítás megtörtént." "Pajzs státusz?" "A pajzs töltöttsége kilencvenhárom százalék." "Teljes impulzusmeghajtást.

Irány: 41.330." "Nyugtázva." "Számítógép, szubtéri kapcsolatot a 401-es csillagbázishoz! Egyes sürgősség, Roeman admirálist kérem." "Álljon készenlétben." A kommunikációs monitor néhány pillanat múlva életre kel, és egy ősz hajú földi nő jelenik meg rajta. "Admirális, Miles O'Brien vagyok, a Deep Space Nine főmérnöke." "Tudom, ki maga."

"Admirális, az állomáson fellépett vészhelyzetről kell tájékoztatnom. A jelek szerint összeesküvés zajlik az állomáson, aminek valami köze van a paradai békekonferenciához." "Figyeljen rám, vissza fog térni a Deep Space Nine-ra, mégpedig azonnal." "Admirális, nem érti? Sisko parancsnok és a többi főtiszt valamilyen külső befolyás hatása alatt állnak, és..." "Fordítsa meg a hajót, és térjen vissza! Senki sem fog ártani magának." O'Brien erre bontja a kapcsolatot.

"Ez az egész esemény hihetetlennek tűnik. Valaki, vagy valami elkezdte az egész Csillagflottát az uralma alá hajtani?"

"Számítógép, új irány: 180.31, a wormhole-hoz!" rendelkezik O'Brien, és a hajó valamivel később belép az engedelmesen megnyíló jelenség bejáratán.

"Kávét, jamaikai babból, duplán, sok cukorral." szól oda O'Brien a pilótafülkében levő replikátornak, ki tudja már hányadszor az út során, "Idő a Parada rendszerig, számítógép?" "Egy perc húsz másodperc."

O'Brien kiveszi a kávét a replikátorból, és mielőtt belekortyolna, így szól: "Mekkora a távolságunk a Mekong-tól?" "A jelenlegi sebességgel hét perc négy másodperc." "Össze fog menni, amint kilépek görbületből... Na jó, ideje kiválasztani a megtámadásom helyét." fordul O'Brien a monitorok felé, "Számítógép, megkeresni a Parada rendszer legnagyobb bolygóját." "Parada IV." "Irányt módosítani a Parada IV

felé." "Nyugtázva." "Hmm... Hány holdja van a Parada IV-nek?" "Hét."

"Szerencsés szám. Lássuk a pályaadataikat." "Figyelem: közeledünk a Parada rendszerhez." Impulzussebességre!" szól O'Brien, visszaülve a pilótaülésbe, "A Mekong helyzete?" "A Mekong kilépett görbületből, hozzánk igazította a repülési adatait." "Nagyszerű. Mennyi előnyünk van még?" "A jelenlegi sebességgel a Mekong két perc egy másodpercre van mögöttünk." "Sebességet csökkenteni addig, hogy a távolság mondjuk...

Harminc másodpercre csökkenjen." "Sebesség nulla egész négy impulzusra csökkentve." "Na, hol vagytok? Várlak benneteket..." figyeli O'Brien a Mekong helyzetét mutató monitort. "Figyelem. Beléptünk a poláris mágneses zónába. A szenzorok huszonhét másodpercre üzemképtelenek lesznek. Felkészülni kézi navigációra." "Kész, átkapcsolni."

"Számítógép, teljes impulzusmeghajtást! Végrehajtani!" "Nyugtázva. Kézi navigáció bekapcsol." O'Brien elégedetten mosolyodik el, ahogy a számítógépes kiegyenlítés nélkül végrehajtott manőver gyorsulása néhány pillanatra belepréseli az ülésbe. "Hajtóművet ki! Fő energiarendszert ki. Csendesüzem-állapotot fenntartani." Az egyik monitoron a runabout szerkezeti képe jelenik meg, ahogy sorra kihunynak benne a takaréküzemre kapcsolódó fedélzeti rendszerek. "Na, most hová bújtam?

... Itt vagyok, és még sem vagyok sehol. Na, most mi lesz, fiúk?

Bújócskázunk egyet?" mondja O'Brien idegesen, a Mekongra állított szenzorok monitorát figyelve. A másik hajó hamarosan kibukkan a Parada IV takarásából, majd a mérések tanúsága szerint éles fordulóba kezd.

"Nincs idő játszadozni, mi? ... Számítógép, bemérni a Mekong új pályáját!" "41.201" "A kivetített cél?" "Parada II." "A Parada II? Mi van a Parada II-n?" "Kérem, részletezze." "Számítógép, figyelje a Mekong transzporter-aktivitását." "A Mekong transzportereit feltöltötték energiával." "Valakit lesugároztak?" "Megerősítve." "Hány személyt?" "Három személyt." "Maradt még valaki a fedélzeten?"

"Negatív." "Irány a Parada II, szinkronpályára készülj a felszín egy pontja fölött."

O'Brien valahol egy szürkésfehér falú sziklabarlangban materializálódik a Parada II felszíne alatt. Egyik kezében fézert tartva trikordert vesz elő, és vizsgálódni kezd, majd egy gyors letapogatás után le is rakja a műszert, és elindul egy fémajtó felé. A rajta levő szenzor segítségével kinyitja, és fegyverét az odabent az ajtó felé forduló Siskora, Kirára, és két paradaira fogja: "Úgy látom, kis terven kívüli megbeszélést tartunk a lázadókkal, mi?" "Maga ezt nem értheti." mondja Sisko, "De ha leengedi a fegyverét, elmagyarázzuk."

"Nem. Jobb ötletem van, előbb maguk teszik le a fegyvereiket." Sisko erre előbb csak a fejét rázza. "Na gyerünk, mi lesz már?!" csattan fel O'Brien, mire a parancsnok Kirára pillant, és végül a földre dobják a fegyvereket. "Maguk is!" pillant O'Brien a paradaiakra, akik szintén engedelmeskednek. "Minden, amit meg kell értenie, e mögött az ajtó mögött van." mutat az egyik paradai egy ajtóra maga mögött. "Na persze.

Gondolom egy rakás lázadó, mi?" "Nem. Ha megengedné, hogy..." fordul félig az ajtó felé a paradai, de O'Brien hangja megállítja: "El ne mozduljon a helyéről!" "Hallgasson rá, ő nem az ellensége. Egyikünk sem az!" mondja Kira. "Nem?!" "Kérem, ez mindent meg fog magyarázni..."

fordul a paradai az ajtó felé. "Nem akarom megsebesíteni!" szól rá O'Brien, ám erre nem is lenne alkalma. A másik paradai kezében ugyanis egy ki tudja hol rejtegetett kis fegyver jelenik meg, amivel lelövi O'Brient. A másik paradai kinyitja az ajtót, ami mögött egy kis helyiség válik láthatóvá, az egyik falat eltakaró berendezésekkel, előttük pedig az egy Csillagflotta-egyenruhát viselő alakkal foglalkozó Bashirral. "Doktor, gyorsan...!" szól rá Sisko, mire Bashir a kint heverő O'Brien felé indul. A helyiségben levő másik alak felül a vizsgálóasztalon, és a néhány véraláfutással díszített arcú O'Brien kipillant a sziklahelyiségben heverő alteregójára. Az odakint csak egy pillanatra vesztette el az öntudatát, és bár mozogni a jelek szerint nem igazán tud, döbbenten bámulja a lassan feléje induló másik O'Brient. "Mit jelentsen ez az egész?" pillant az Siskoékra, miközben leguggol hasonmása előtt, "Pont úgy néz ki, mint én!" "Talán meg is volt győződve arról, hogy ő maga." jegyzi meg erre Kira. "Talán azt gondolta, így meggyőzőbb lehet." mondja az egyik paradai, "Úgy gondoljuk, van benne valamiféle kioldó, ami a béketárgyalások megkezdődte után léptette volna életbe az eredeti tervét. A kormányunk tudósai már régóta tudják, hogy az ilyen replikánsokkal sok dolgot meg lehet tenni." "De miért akarták bevetni?" kérdezi a valódi O'Brien.

"Nem tudjuk, csak azt gyanítjuk, hogy valakit meg akartak öletni vele a béketárgyalások során. Még az is lehet, hogy a teljes küldöttségünket."

"Egy besúgó figyelmeztette a kormányukat." mondja Sisko O'Briennek, a paradaiakra pillantva, "Olyan híresztelések keringtek, hogy magát elrabolták, és kicserélték egy replikánsra." "Ezért aztán figyeltettük." mondja a paradai. "De nem tudtuk bebizonyítani, hogy ő

nem maga." pillant Bashir O'Brienre a hasonmás mellől, "Megvizsgáltuk, de nem találtunk semmit. És nagyon jól kiismerte magát az állomáson."

"Bedrótozták a fejem minden szabad felületét..." mondja az igazi O'Brien, "Most már tudom, miért." "Mindent megtettünk, hogy sakkban tartsuk az állomáson, míg magát keressük. Ő meg biztosan azon tűnődött, mi az ördög lehet velünk." néz Kira a másolatra. "Mikor tudomást szereztek a szökéséről, ő is eltűnt, és útnak indult ide.' szól Bashir.

"Csak azt nem tusom, miért jött vissza." mondja a paradai. "Hmm... Én a helyében figyelmeztetni igyekeztem volna valakit, hogy valami nincs rendben az állomáson." mondja a valódi O'Brien. "Talán valamilyen furcsa módon akart hőst játszani." véli Sisko. A másolat ekkor megmozdul, és kinyúl O'Brien felé: "Keiko..." "Mi van vele?" kérdezi O'Brien, miközben alteregója a vállára teszi a kezét. "Mondd meg neki... Hogy szeretem..." A replikáns feje ezzel félrebillen, keze lecsúszik O'Brien válláról, a főmérnök pedig fájdalommal vegyes döbbenettel néz fel a komoran álló Siskora és Kirára.

[Keiko - Rosalind Chao, DeCurtis - Todd Waring, Admirális - Susan Bay, Coutu - Philip LeStrange, Molly - Hana Hatae. Írta: Paul Robert Coyle]

35. Hamis éden (Paradise)

SD 47573.1, 2370 július 28.

"A Deep Space Nine űrállomás naplója, Sisko parancsnok. CsillagIdő

47573.1. O'Brien főnök és én úton vagyunk, hogy megvizsgáljuk a wormhole közelében levő naprendszerek bolygóinak esetleges betelepíthetőségét."

"De ha gondot okoz, akkor..." mondja Sisko egy runabout pilótaülésében. "Nem, egyáltalán." nyugtatja meg a pilótafülke hátsó részéből visszatérő O'Brien. "Biztos?" "Persze, parancsnok. Jake remek fiú, szeretek vele dolgozni." "Nem szeretném, hogy kímélje, főnök.

Tudja csak meg, milyen kemény dolog a Csillagflottánál." "Könyékig fog turkálni a tórium-csapadékban." nyugtatja meg a főmérnök Siskot. "Nem lesz valami könnyű dolga, nem produkál túl jó eredményt a mechanikai tudományokban." "Akkor ő is úgy van vele, mint én voltam." állapítja meg O'Brien. "Hogy maga? Na ne mondja..." "Pedig így volt. ... Csak a cardassiai fronton fedeztem fel magamban addig nem tapasztalt tehetséget." "A háború alatt?" "Tíz perc alatt kellett megjavítanom az egységünk mobil transzporterét, hogy elkerüljük a hadifogságot.

Akkoriban alig tudtam megkülönböztetni egy transzportert egy turbólifttől. ... De aztán valahogy úgy kilenc perc múlva a szerkezet működni kezdett. Tizenhárom embert juttattam vele biztonságba a Setlic III-on. Akkor neveztek ki a Ruthledge taktikai tisztjévé, és kaptam aranyszínű egyenruhát." "Tudja, Jake-nek is kellene már egy új ruha.

Nem is tudom, de szerintem hetente legalább egy centit nő. Legutóbb nyert ellene baseballban. Akkor először." "Tényleg nagyon gyorsan nőnek, igaz?" "Igen..." bólogat Sisko. "Na, meg is van az első..."

pillant O'Brien az egyik konzolra, "Számítógép, új irány: 41.301."

"Nyugtázva." "Egy 'M' osztályú bolygó..." veszi szemügyre Sisko az adatokat, "Százhatvan millió kilométerre az Orelius Minortól. Tökéletes bolygó a betelepítésre." "Erre úgy látszik, más is gondolt már előttünk." állapítja meg O'Brien. "Életjeleket észlel?" "Földi életjeleket." pontosít O'Brien. "Nincs feljegyzés az adatbázisban az Orelius rendszerben levő kolóniáról..." csóválja a fejét Sisko. "Hívom őket." szól O'Brien. "Szinkron pályára álltunk." jelenti Sisko. "Nincs válasz. De van egy gyenge duonikus energiamező a bolygó körül, talán az blokkolja az adásunkat." "Akkor tegyünk egy látogatást odalent."

határoz Sisko.

A szállítósugarak egy erdőben teszik ki a felderítőket. Sisko és O'Brien előveszik trikordereiket, de azok nem mutatnak életjelet, mikor szétnyitva bekapcsolják őket. "A magáé is?" pillant Sisko meglepetten a főmérnökre. "Teljesen döglött." ráncolja a homlokát O'Brien, majd visszateszi a műszert a szerszámövére. Sisko aktiválja kommunikátorát: "Sisko hívja a Rio Grande-t. ... Számítógép, válaszoljon!" Válasz azonban nem érkezik, O'Brien pedig, aki időközben leellenőrizte a fézerét is, így szól: "Semmiféle elektromágneses aktivitás nem észlelhető." "Miért?" kérdezi Sisko aggodalmasan. "Nem tudom. Talán az az energiamező az oka, amit a szenzorok észleltek." mondja O'Brien, miközben útnak indulnak az erdőben. "Remélem, talál még magában pár ismeretlen képességet, különben komoly bajban leszünk, mikor..."

"Megállni!" hallatszik egy kiáltás a hátuk mögül, mire Sisko és O'Brien mozdulatlanná dermednek, "Emeljék fel a kezüket! ... És most megfordulni, szép lassan!" A felderítők egy fiatalabb, és egy idősebb férfit pillanatnak meg úgy tíz lépésre maguk mögött, a fiatalabb egy felhúzott íjat szegez rájuk. "Maguk a Csillagflottától vannak."

állapítja meg az idősebb férfi. "Így van." bólint Sisko, "Leengedhetnénk a kezünket?" Az idősebb férfi odaint a társának, mire az leereszti az íjat. "Ah... Vagy az egyenruha változott meg, vagy csak én felejtettem már el, hogy néz ki. ... Joseph a nevem, az íjas fickót itt meg Vinodnak hívják." nyújt kezet az idősebb férfi Siskonak, majd O'Briennek. "Benjamin Sisko parancsnok vagyok, ő pedig Miles O'Brien."

"Hogy kerültek ide?" kérdezi Vinod. "Ezt mi is kérdezhetnénk maguktól."

mondja O'Brien. "Lakható bolygókat kerestünk, és földi életjeleket észleltünk. De a feljegyzéseinkben nem szerepel itteni település." "A csoportunk tíz éve indult útnak, a Gaemolon V-ön akartunk letelepedni.

De a hajónknak technikai gondjai támadtak, így leszálltunk itt, hogy megjavíthassuk." magyarázza Joseph. "De a leszállás után az összes rendszer leállt, semmit sem tudtunk újra beindítani." teszi hozzá Vinod. "Pont mint a mi eszközeink..." mutatja fel O'Brien a trikorderét. "Azóta itt vagyunk. ... És azt hiszem, most már maguk is."

mondja Joseph. "Van egy hajónk orbitális pályán, az embereink hamarosan ránk bukkannak." mondja Sisko. "És ha akarják, magukat is magunkkal visszük." ajánlja O'Brien. "Tíz év után ez a hely az otthonunkká vált."

mondja erre Joseph. "De hiszen épp maga mondta az imént, hogy itt semmi sem működik." mutat rá O'Brien. "De mi magunk igen. ... Jöjjenek, megmutatjuk. Vinod, siess előre, és mondd meg anyádnak, hogy...

Vendégeink jöttek." A fiatal férfi sietve útnak indul, Joseph pedig a nyomába szegődik, Siskoékat maga után híva: "Na jöjjenek..."

Sisko és O'Brien egy kis, mesterségesen kialakított tisztásra lépnek ki Joseph mögött. A tisztás szélén, félig a buja növényzet által benőve egy piros felfestésekkel rendelkező, vajszínű hajótest bújik meg. "Egy Erewhon osztályú személyszállító..." ismeri fel Sisko a hajót. "Hajdan Santa Maria volt a neve, de most csak 'kabin'-nak nevezzük." bólint Joseph vidáman, miközben kisietnek a tisztásra, ahol érkezésükre gyülekezni kezdenek a lakók. "Vendégek, ilyen hosszú idő után...?" siet elő egy vörösesbarna hajú, Joseph-el nagyjából egykorú nő a hajóból.

"Alixus... Ők Ben és Miles." mutatja be a vendégeket Joseph. "Üdvözlöm önöket a közösségünkben. Ben... Miles..." ráz kezet a nő

mindkettejükkel, "Vannak még mások is?" "Csak egy üres runabout bolygókörüli pályán." feleli Sisko, "Remélhetőleg fel fogja magára hívni valaki figyelmét." "Runabout?" kérdezi Joseph érdeklődve, "Erről a típusról még nem hallottam. Talán valami új Csillagflotta-hajó?"

"Igen, az osztály csak úgy két éve van szolgálatban. Rövidtávú csillagközi hajók, körülbelül negyedakkorák mint a maguk 'kabinja'."

magyarázza O'Brien. "Én voltam a fedélzeti mérnök a Santa Maria-n."

jelenti ki Joseph büszkén. "Ben és Miles még sokat mesélhetnek majd nekünk, Joseph. Gondolom, mindenkinek sok kérdése lesz hozzájuk." néz végig Alixus a körülöttük összegyűlt néhány tucatnyi különböző korú férfin és nőn. "Ki lett a football-világbajnok?" kérdezi gyorsan Vinod, "DeLonga játszik még?" "Nem, mióta volt az a csúnya térdsérülése.

Kicserélték ugyan bio-implantra az izületet, de utána már nem volt az igazi." feleli Sisko, majd O'Brienre pillant: "Ki is nyerte a múlt évben a bajnokságot? Sosem tudom megjegyezni a nevüket..." O'Brien homlokráncolva töprengeni kezd, miközben máris újabb kérdés érkezik egy fiatalabb nőtől: "Milyen mostanában a női divat?" "Hogy milyen...

Főnök, magának van felesége, úgyhogy..." "Keiko, a feleségem az utóbbi években főleg hosszabb ruhákat hordott." "Jaj ne..." mondja a nő

megdöbbenést színlelve, "Akkor alakíthatom át az összes ruhámat..."

Ezen mindenki jót nevet, majd O'Brien megjegyzi: "De ebben a bajori ruhák is szerepet játszhatnak, amit a Deep Space Nine-on hordanak."

"Deep Space Nine?" kérdezi Joseph érdeklődve, de Alixus, látva, hogy így itt fognak álldogálni egész nap a tisztás közepén, így szól: "Biztos vagyok benne, hogy Ben és Miles mindent elmondanak, amire kíváncsiak vagyunk. De erre később is lesz idő." "Először is szeretném életre kelteni a berendezéseinket." bólogat O'Brien. "Ah... Mi már évekkel ezelőtt feladtuk a reményt." csóválja meg a fejét a nő.

"Észrevettünk egy gyenge duonikus mezőt a bolygó körül, mielőtt lesugároztunk." mondja Sisko. "Igen, leszállás előtt a mi szenzoraink is jelezték. De amint földet értünk itt, az összes berendezésünk üzemképtelenné vált." "És mivel a trikorderek sem működtek, az okát sem tudtuk kideríteni a dolognak." teszi hozzá Joseph. "De annyira sikerült rájönnünk, hogy a környező mocsarakban nagy mennyiségben találhatók aztatine-telepek, és ez az egyetlen lehetséges magyarázat, amit találtunk. ... És ami azt illeti, egész jól boldogultunk a trikorderek, rádiók, inverterek, és interkomok nélkül is. Elvégre a testünk is egy nagyon jól használható szerszám. Vetünk, és aratunk... Falat húzunk a természet erői ellen, ruhát készítünk, ami melegen tart télen. ... Újra felfedeztük, mi mindenre képes az emberi lény a fejlett technológia nélkül. ... Persze, nem volt könnyű. Volt pár nagyon nehéz telünk. És elvesztettünk néhány barátot. De nagyon büszkék vagyunk arra, amit elértünk." "Minden okuk meg is van rá." jelenti ki Sisko. "Mindannyian elmegyünk, mikor megjönnek a vendégeinkért?" kérdezi a fiatal nő, aki a divatról kérdezett. Alixus ezen elgondolkodik, majd így szól: "Erről mindenkinek magának kell döntenie, Cassandra." Egy időre csend támad, csak a természet neszeit lehet hallani, majd Cassandra megkérdi: "És te? Te elmész, Alixus?" "Erre a kérdésre az én válaszom nem. Én nem fogok elmenni, mert nem akarom, hogy a közösségben, amit együtt építettünk fel, valami megváltozzon. Túl sokat jelent már nekem. ... De amíg itt vannak..." fordul Alixus Siskoék felé, "Megosztunk önökkel mindent, amit ez a közösség nyújtani tud. Csak annyit kérünk cserébe, hogy segítsenek nekünk. Mindannyiunk megdolgozik az ennivalóért. Majd meglátják, mennyivel finomabb, ha a saját munkájuk gyümölcsét fogyasztják." "Örömmel veszünk részt a munkában." pillant Sisko O'Brienre. "Joseph, keress kettejüknek alvóhelyet." pillant Alixus a férfira, aki bevezeti Siskoékat a hajóba. "Két újabb erős, egészséges férfi, Vinod." pillant Alixus a fiatal férfira, "Sokkal fogják gazdagítani a közösséget."

"Ismeri Mitzuya admirálist?" pillant Kira Daxra a vezérlőben. "A flotta legjobb pókerjátékosa. Utánam." jelenti ki Dax. "Holnap be akar állítani ide a cirkálójával, és beszélgetni egy kicsit a cardassiai külpolitikáról." "Ez csak kifogás, hogy pókerezhessen egyet Benjaminnal. ... A legjobb, ha értesíti a Rio Grande-t, hogy időben visszajöhessenek." Kira erre hívni kezdi a runaboutot, miközben Dax lejön hozzá a központi konzol mellé a mérnöki emelvényről: "Már hosszú ideje tanítom javítgatom Benjamin játékát. De nem tudja megtanulni, hogy kell jól blöffölni." "Érdekes..." mondja Kira a központi konzolt vallatva. "Persze, tudom. Elég fura, hogy egy olyan ember, mint Benjamin..." "Nem. A Rio Grande... Nem válaszol a hívásra."

"Parancsnok...?" kukkant be O'Brien a Santa Maria egyik kabinjába, amit a két magas, keskeny ablakon át besütő napfény világít be.

"Mindjárt megyek, főnök." pillant fel Sisko a kezében tartott, kézzel írott és könyvvé fűzött lapokból, "Csak éppen a szállásadónőnk egyik könyvét olvasgatom. Alixus nagyon termékeny író." "Igen... Az én szobámban is van pár könyve." lép a kabinban levő kis asztalhoz O'Brien, ahol pár további könyv mellett Sisko hasznavehetetlen fézere és trikordere hever, "De még nem volt alkalmam beléjük nézni. Miről ír?" "Azt mondanám... Tulajdonképpen mindenről. Üzleti elemzések, politikai kommentárok, irodalomkritika. ... Azt is írta, hogy egész életében foglalkozott az emberi természet elemzésével." "És, mik az előrejelzései?" "Nem túl jók. Azt mondja, ostobák vagyunk, kövérek, és betegesek." O'Brien ezen az asztal szélére telepedve eltöpreng, majd faarccal így szól: "Érdekes... A múlt héten a feleségem is pont valami ilyesmit mondott nekem..." "Azt állítani, hogy az emberi faj világnézete fejlődött az utóbbi évszázadokban, ostobaság." idézi Sisko a könyvből, "Mert az állítólagos nyereségek az egyéniség rovására mentek, és az ember manapság már alig áll kapcsolatban valódi tulajdonságaival. ... Hát..." Sisko letéve a könyvet a kijárat felé indul, a nyomába szegődő O'Brien pedig így szól: "Úgy tűnik, ennek a kényszerleszállásnak köszönhetően rábukkant az elképzelései szerinti Paradicsomra."

"Talált valamit a régi hajóban, ami segíthetne kapcsolatba lépni a siklónkkal?" kérdezi Sisko O'Brient, miközben a településnek otthont adó tisztáson sétálgatnak. "Abban már nem sok minden van. Ami technikai berendezés volt is abban a hajóban, mostanra már nyoma sincs. Mintha ferengik fosztották volna ki a hajót." "Hová tették a berendezéseket?"

szól fel Sisko Josephnek, aki egy sziklafal pár méter magasan levő

bemélyedésében dolgozik valamin. "Eldobtuk őket. Mivel úgyis használhatatlanok voltak, a helyüket másra használtuk fel." "Alixus erről azt mondta, a technika jelenléte magát folyton a hivatására emlékeztette." "Teljesen feladtuk a technológiai függőségünket. És hogy megszabadultunk a berendezésektől, nagyon megkönnyítette ezt." mondja Joseph, miközben egy létrán lemászik a sziklamélyedésből. "Gondolom gépészként ezt elég problémásnak érezte." jegyzi meg O'Brien. "Hát...

Én voltam az utolsók egyike. De lassan rájöttem, hogy Alixusnak igaza van. Az ő segítségével dolgoztuk ki az együttélés új filozófiáját. Ami szükséges volt ahhoz... Hogy életben maradjunk. És én mondom maguknak, ettől mindenkinek csak jobb lett. Közelebb kerültünk egymáshoz, és egy kicsit mindannyian részesei vagyunk egymás életének. ... Itt olyan közösségi érzésben van részünk... Amit az ember már évszázadok óta nem ismer." "Joseph..." áll meg nem messze tőlük Cassandra, "Meg láza tovább nőtt..."

Joseph, Sisko és O'Brien hamarosan belépnek a hajó egyik helyiségébe, ahol egy fiatal lány fekszik egy ágyon, Alixus a jobb karjára kötözött leveleket nézegeti. Joseph is szemügyre veszi őket: "Hmm... Ezek a levelek ezen egyáltalán nem segítenek..." "Megnézhetem?" kérdezi Sisko.

"Persze." áll félre Joseph. Sisko az ágy mellé lép, és megnézi a levelekkel takart kart. "Van itt egy rovarok által terjesztett betegség, amire nem találtunk ellenszert. Már hármunkat vesztettük el emiatt." mondja Alixus. "Nem találtak esetleg valami lázcsökkentő

hatású gombát?" kérdezi Sisko. "Sem gombát, sem gyökeret, ami segített volna ezen a fertőzésen." válaszolja Joseph. Sisko megérinti a lány homlokát, majd így szól: "Ha rosszabbodik a helyzet, meghal, mielőtt ránk találnak..." "Csak a siklóban levő gyógyszerekkel tudnánk esetleg segíteni rajta." mondja O'Brien. "Akkor módot kell találnunk arra, hogy kapcsolatba lépjünk a siklóval!" jelenti ki a parancsnok. "Azzal csak az idejüket vesztegetnék." szól Alixus. "Ez a duonikus mező... Eltéríti az energiaáramlatokat. De maga a mező is az energia egy fajtája. Talán használhatnánk ezt az energiát a kommunikátoraink üzemeltetésére." véli O'Brien. "Gondolja, hogy meg tudnák oldani?" kérdezi Joseph reménykedve. "Nem." jelenti ki Alixus, "Ha tényleg segíteni akarnak, inkább próbáljanak keresni valami hatásos szert az erdőben." "Ez csak kuruzslás, nem várhatja el, hogy..." tiltakozna Sisko, de a nő

letorkolja: "Ben! Beszélni akarok magával, odakint."

"Nem túl konstruktív dolog így beszélni." jelenti ki a nő, miután kiléptek a hajóból. "Én csak azt akarom, hogy az egyik társuk életben maradjon." "Még nem érti a helyzetet. Ők nem engem követnek, hanem a saját szívüket." "Nekem a szívem azt mondja, hogy térjek vissza a hajómra." jelenti ki O'Brien, miközben útnak indulnak valahová.

"Elhiszem. De ha mi is így gondolkodtunk volna az elmúlt tíz évben, soha nem maradtunk volna életben. Ha nem keresünk gyógyhatású növényeket, gyökereket, gombákat... Tizenhét betegséget győztünk le! És a legnagyobb kincs, amivel rendelkezünk, az intelligencia." "Érdekes filozófia. És amíg mi itt vitatkozunk róla, az a nő meghal." mutat rá Sisko. "Megteszünk érte mindent, amit tudunk." Dehogy teszünk!" "Nem akarom most tönkretenni mindazt, amiért ez a közösség hosszú időn át dolgozott, Ben." "Nem áll szándékomban tovább itt maradni, mint amennyit szükséges." "Ez egy másik dolog. Maga még mindig bízik abban, hogy a Csillagflotta megmenti. De amíg ideérnek... Ha ideérnek... Addig a mi módszerünkkel intézzük a dolgokat. ... Erősen javaslom, hogy vessék le ezt az egyenruhát. Délután nagyon meleg van kint a földeken."

mondja Alixus, mielőtt távozna, Sisko pedig hitetlenkedve néz utána egy darabig.

"Megtalálták a Rio Grande-t." jelenti Dax a vezérlőben. "Hol?" fordul felé Kira azonnal. "A Csillagflotta most közli a részleteket. ... A Gasgo nevű romulan hajó tett jelentést egy elhagyott siklóról, a regisztrációs száma NCC-72452." "Tényleg a mi hajónk." sóhajt nagyot Kira. "A hajó kettes görbülettel halad a 401-es szektor felé."

"Görbületi sebességgel?! Mikor nincs a fedélzeten senki?!" ráncolja a homlokát Kira, mire Jadzia bólint: "A Főparancsnokság érdeklődik, ki tudjuk-e vizsgálni az ügyet." "Üzenje meg, hogy átvesszük az ügyet."

mondja Kira, felsietve a lifthez. Dax néhány másodperc múlva csatlakozik hozzá: Nyugtázták az üzenetet." "'C' siklóplatform!" adja meg a célt Kira.

"Úgy látom, van hozzá tehetsége, Ben." szól oda Vinod a kukoricatáblában mellette dolgozó Siskonak. "Az apám szakács volt, és magunk termeltük a zöldségféléket. A testvérem, és én sokat dolgoztunk a kertünkben." "A legtöbbünk csak a replikált ételt ismerte, mielőtt idejöttünk." mondja Vinod, "És annak az íze, amit itt termelünk, újra meg újra meglepte őket." "Magát nem?" "Anyám sosem adott volna nekem replikált ennivalót."

Valamivel odébb O'Brien, és mellette Joseph dolgozik. Az itteni férfi felfigyel a főmérnök töprengő arcára, és megkérdi: "Mi az?" "Azon gondolkodom, mit szólna hozzá a feleségem, ha látná, mit csinálok itt.

Bár a barátaim egyébként is úgy ismernek, mint akinek mindig tiszta kosz a keze. Ezen a téren nagyon otthon vagyok. ... És persze az sem hátrány, hogy történetesen egy botanikust vettem feleségül." "Egy botanikust?" "Igen. A legszebb arborétum, amit ő készített, az Enterprise-on van. ... Ott szerettünk egymásba. Igen, azt hiszem, ő

szívesen volna most itt." "Esetleg megpróbálhatná elhozni ide..." "El sem akarna menni többé." mondja O'Brien aggodalmasan. "Nem is volna olyan nagy baj." Sisko figyelmét ekkor a táblát kettéválasztó szélesebb ösvényen kezdődő mozgolódás vonja magára. Ketten egy fémláda kinyitásán fáradoznak, amiből egy alélt fiatalembert húznak elő óvatosan. Joseph is odasiet hozzájuk, és segít eltámogatni valamerre a fiatal férfi: "Vigyük az árnyékba." Sisko és O'Brien is kilépnek a kukoricásból, és hitetlenkedve veszik szemügyre a napon áttüzesedett fémládát, majd a menet után indulnak.

"Miért büntették meg?" kérdezi O'Brien, mikor beérik Josephet, aki éppen enni ad valamit a néhány nagyobb láda árnyékában leültetett férfinak. "Ellopott egy gyertyát." "Egy gyertya miatt?!" "Mióta volt bent?" kérdezi Sisko élesen. "Tegnap óta." "Abban a ládában?!" mondja O'Brien döbbenten. "Ez is a maga 'életfilozófiája' része?!" pillant Sisko vádlón a közben megérkező Alixusra. "Maga a Csillagflotta parancsnoka. Gondolom, magának is voltak már fegyelmezési gondjai." "A fegyelmezés egy dolog. A kínzás pedig egy egész másik." mutat rá Sisko.

"Ez a közösség az elsők között fogadta el a követendő magatartási szabályokat. És mindannyiunk, Stephant is beleértve, megfelelőnek, és tisztességesnek tartja a büntetés ezen formáját. ... Hogy van, Stephan?" fordul Alixus a férfi felé. Azon először köhögőroham vesz erőt, mielőtt végül válaszolni tudna: "Jól... Jól vagyok... Sajnálom, Alixus, hogy ekkora csalódást okoztam." "A dolog ezzel el van intézve.

Most menj be, és pihenj." A férfit elvezetik, Alixus pedig visszafordul Sisko felé: "Stephan többé semmit sem fog lopni, mint ahogy azok sem, akik látták most, parancsnok. Azt ugye maga is megérti, hogy ez a leghatékonyabb módja a rend és fegyelem fenntartásának a társadalmunkban." A nő ezzel távozik, O'Brien és Sisko pedig homlokráncolva néz utána. "Úgy látom, azzal számol, hogy egy darabig még itt leszünk." fordul a főmérnök Siskohoz. "Ha van valami módja, hogy a duonikus mező segítségével visszajussunk a siklónkra... Találja meg, főnök!" "Igenis, uram."

Sisko az este leszálltával a többiekhez hasonlóan visszavonul a kabinjába, aminek azonban, mint ahogy egyetlen másiknak sem, nincs ajtaja. Egyszer csak azt veszi észre, hogy egy női alak áll meg az ajtóban, és mivel ahhoz már túl sötét van, hogy az arca látható legyen, csak a hang alapján jön rá, hogy valószínűleg Cassandra lehet az.

"Szüksége van még valamire?" "Nincs, köszönöm." "Bocsássa meg Alixus viselkedését... Mi már hozzászoktunk." mondja a nő beljebb lépve, a Kabint megvilágító gyertya halvány fénykörébe, "És maguk is hozzá fognak." "Remélem, nem maradok itt elég sokáig ahhoz, hogy hozzászokhassak." "Nem örömmel vannak itt, igaz?" "Szokatlan a számomra." "Alixus azt mondja, emlékeznünk kell azokra a nehéz időkre a földet érés után. És hogy legyünk türelmesek magukkal." "Valóban...?"

"Gondolom, a szokatlan munkától sajognak az izmai. Ebben itt..." mondja a nő, a magával hozott tálkát felmutatva, amiben valamilyen fehér paszta van, "Xuptaolaj-kivonatot tartalmaz, sokat segít..." "Köszönöm.

Majd kipróbálom." "Örömmel megmasszírozom vele..." "Köszönöm, nem szükséges." próbálja Sisko elkerülni a nyilvánvaló közeledési próbálkozást, de nem jár sikerrel. "Jobban fogja érezni magát utána.

Megmutatom..." A nő egy kis kenőcsöt véve a kezére közelebb lép a parancsnokhoz, de az megfogja a kezét, és a szemébe néz: "Ő küldte ide magát? ... Alixus küldte ide, hogy lefeküdjön velem?" Cassandra nem válaszol, de tekintete e nélkül is elég beszédes.

Sisko, mint korábban az ő szobája ajtajában Cassandra, most egy csendes árnyékként bukkan fel Alixus kabinja előtt. "Ah, Ben..." néz fel az előtte levő ív papírról a nő, amire épen írt valamit, "Jöjjön csak be. Épp magáról és Milesról írok a naplómba. ... Egyébként azt hallottam, jól főz..." Sisko szótlanul beljebb lép, kihúzza Alixus tolla alól a könyvvé fűzött lapokat, és éles csattanással összecsukja.

"Ez az első alap-viselkedésminta, amit az ittléte óta látok magánál."

jegyzi meg a nő. "Alap-viselkedésminta?" hajol előre Sisko, megtámaszkodva az asztal szélén, "Ez a fejezet a szexuális kapcsolat előtt, vagy után következik?!" "Gondolom, Cassandráról beszél." "Maga küldte hozzám. Ezt eléggé visszataszítónak találom." "Érdekes.

Visszataszító. ... Nézze meg a mi szemszögünkből, csak egy pillanatra."

"Cassandra felkeresett, aggódott. Olyan érzése volt, hogy maga boldogtalan itt." "Ebben teljesen igaza is van." "Azt akarta, hogy ne csak a munkát, és az egyszerűséget lássa ebben a helyben, hanem az örömet is. Semmi többet." "Azért küldte hozzám, hogy ezzel megnyerjen a maguk ügyének." állapítja meg Sisko. "Csak azt a vágyat igyekeztem megerősíteni önben, hogy a közösségünk tagja legyen. A végső döntést ő

hozta. Cassandra valóban kedveli magát, Ben." "Aha..." bólint Sisko jelentőségteljesen, majd a szobában levő könyvespolchoz sétál, "Szerencsre a könyvei megírásához nem volt szüksége arra a technikára, amit magukkal hoztak." "Mind a saját kezem munkája." "Ez nem lep meg.

Vinod pedig azt mondta nekem, hogy soha életében nem evett replikált élelmiszert." "Nem... Nem látom az összefüggést." "Magának a jelek szerint soha... Nem volt semmiféle kapcsolata a technológiával, nem igaz? ... Hát nem érdekes, hogy pont egy olyan bolygóra bukkant, ami annyira illik az életfilozófiájához, mint ez itt?" "Valóban, és éppen a tapasztalatainkról írok egy könyvet. Azon töprengtem, hogy az emberiség régi vallásaiban nem találni-e válaszokat... Például arra a kérdésre, hogy a sors miért pont oda juttat el minket, ahol lenni szeretnénk."

"Maga talán azt hiheti, hogy Isten áldást osztó jobbját érzi a vállán."

"Magát egy milliméterre sem lehet kimozdítani, igaz? Még mindig... Ezt az egyenruhát hordja. Mindenképpen vissza akar jutni az űrállomására, a mesterséges gravitációba, a steril levegőbe, a gépek közé. Annyira eltávolodott az alaptermészetétől, Ben. Pedig van egy jobb út is. És mi segíthetünk, hogy meglássa. ... Gyakran a jó öreg kétkezi munka a válasz. ... Vinod...?" "Igen, anyám?" kerül elő a fiatalember a szomszédos szobából. "Ben éjszakai őrségben lesz." Sisko erre kifejezéstelen arccal visszaadja Alixusnak a naplóját, és Vinod után indul.

Sisko másnap reggel fáradtan botorkál a hajó előtti térségen. O'Brien siet oda hozzá: "Hogy van, parancsnok?" "Jól, csak kicsit fáradtan.

Talált valamit?" "Ez a duonikus mező nagyon rejtélyes. Nem hiszem, hogy összefüggésben volna az aztatine-telepekkel..." "Jó reggelt, Ben."

kerül elő Alixus valahonnan, "Nem akar reggelizni? Nagyon finom gyümölcsöket szedtek. ... Kóstolja meg ezt itt..." nyújt oda a nő egy sárga gyümölcsöt a parancsnoknak, "Ez valami körteféle, pár éve fedeztük fel a folyóparton. Nagyon finom. ... Ah, Ben, ki tudna menni ma is a földekre?" "Ez meg mit jelentsen? Egész éjjel őrségben volt..."

jegyzi meg O'Brien, de Sisko leinti. "Persze ha felmentést akar kapni a kötelezettségei alól, csak szólnia kell." mondja Alixus. "Elvégzem a munkát." nyugtatja meg Sisko. "Helyes." bólint a nő elégedetten, "Minden kézre szükség van odakint. ... De tehetne magának egy szívességet azzal, hogy valami kényelmesebbet vesz fel. ... Ja, esetleg érdekelheti, hogy Meg állapota javulóban van. Joseph nagyon optimista, sikerült találnia egy hatásosnak látszó gyógynövény-kombinációt." A nő

ezzel otthagyja őket, Sisko és O'Brien pedig jelentőségteljesen néznek össze.

"Egy hajót észlelek előttünk." mondja az egy runabout másodpilóta-ülésében ülő Dax, majd elmosolyodva teszi hozzá: "A Rio Grande az, a sebessége egy egész hármas görbület." "Párhuzamos pályát előkészíteni. Amint megvan szinkronizáljuk a sebességet, és átsugárzok." mondja Kira a pilótaülésből. "Dehogy fog!" tiltakozik Jadzia. "Dehogynem. Én vagyok a rangidős tiszt." "Görbületi sebességen az ember nem transzportál, ezt maga is tudja." "Talán tud valami jobb megoldást? Igen?!" csattan fel Kira idegesen. "Tudományos tisztként kötelességem, hogy ilyenkor eszembe jusson valami." jelenti ki Dax, és munkához lát a konzoljain. "Mit akar csinálni?" "Megpróbálok egy régi kötéltrükköt, amit még a földi éveimből ismerek." "Mire gondol?" mered rá Kira a homlokát ráncolva. "Találkoztam egy hopi-indiánnal, aki elképesztő dolgokat tudott művelni egy darab kötéllel. Régi nyugat-amerikai hagyomány." "Vagyis... Meg akarja lasszózni a görbületi sebességgel haladó Rio Grande-t?!" "Egy vonósugárral." bólint Jadzia.

"Eh... Ha impulzusmeghajtásra lassulunk, attól nem fog szétszakadni mindkét hajótest?" "Ha a hajót készítő szerelőcsapatnak akkor épp jó napja volt, és rendesen végezték a munkájukat, akkor sikerülhet a dolog." Kira ennek hallatán nagy szemeket mereszt Daxra, aki derűsen folytatja: "Ha rossz napjuk volt, akkor bajban vagyunk. ... De ezzel van a legjobb esélyünk, hacsak magának, mint rangidős tisztnek, nincs jobb ötlete." Kira alaposan szemügyre veszi Jadziát, tátog még néhányat, majd a hangját megtalálva bólint: "Vonósugár-távolságban vagyunk. ... Bekapcsolni!"

A Rio Grande mögé felzárkózott második runabout pilótafülke-modulja alatti kombinált emitterből többször is felvillan a vonósugár halványkék nyalábja, megbillegtetve az elöl haladó másik hajót, míg végre stabilan meg tudja ragadni.

"Impulzussebességre állni." rendelkezik Dax. Kira végrehajtja az utasítást, a hajó rázkódni és hintázni kezd, végül a hajótestben baljós recsegés-ropogás kezdődik. Ám a Rio Grande úgy tíz-tizenöt másodperc múlva 'megszelídül', és kiesik görbületből. Kira megkönnyebbülten sóhajt, Dax pedig így szól: "Őrnagy, a szerelőknek a jelek szerint jó napja volt." "Minden gépnek áll." szól Kira, majd a transzporter felé indul, "Számítógép, sugárzásra készülj!"

A Santa Maria mellett álló Stephan egy kis harangot kongat egy fémrúddal, mire a közösség tagjai hamarosan összegyűlnek a hajó főbejárata körül. Alixus lép ki a hajóból, és minden bevezető nélkül így szól: "Meg meghalt. ... Gyorsan, és békésen. ... Azt hiszem, senki sem volt büszkébb Megnél arra, amit együtt elértünk. A közösségért végzett munkája mindannyiunk számára példamutató volt. Ezért is állok döbbenten egy ember viselkedésével szemben, aki bemocskolta Meg jó hírét. ... Vinod!" A fiatal férfi O'Brient vezeti elő a hajóból.

"Mindannyian tárt karokkal fogadtuk a jövevényeket..." Sisko eközben útnak indul az őt a hajótól elválasztó tömegen át, udvariasan, de határozottan félretolva mindenkit, aki az útjában van. "De ők egyre csak visszautasítanak minket. És bár azt mondták, tiszteletben tartják az alapvető életfelfogásunkat, ez az ember a legrosszabbat tette, amit a mi közösségünkben csak lehet." fordul Alixus O'Brien felé, aki elképedve néz körül, "Önfejűen értékes időt vesztegetett, amit termelékenyen is fel lehetett volna használni. Milest rajtakapták, mikor a... Nála levő szerkezetek egyikét próbálta üzembe helyezni, hogy kapcsolatba léphessen a hajójával." folytatja a nő, miközben Vinod átadja neki a félig szétszerelt trikordert. "Alixus, biztos vagyok benne, hogy csak az orvosi készleteket akarta lehozni a hajóról, hogy segíthessen vele Megen." mondja Joseph. "Köszönöm, Joseph. Tudom, hogy így gondolod, és örülök, hogy el is mondtad. Mert így mindenki számára világossá válik, mekkora veszélyt jelentenek ezek ketten. A mi Josephünk valami olyasmit védelmez, amiről tudja, hogy az helytelen. Ha akkoriban minden erőnket arra fecséreltük volna a leszállás után, hogy elmenekülhessünk innen, mostanra már mind halottak volnánk. ... Ezt Joseph is tudja, és mindez jó mércéje a meggyőződésünknek. És annak, hogy életben fogunk maradni." Egy férfi ekkor elkezdi kinyitni a kukoricás szélén álló fémládát. "Csak nem akarja bezáratni oda?!"

kérdezi Sisko. "Nem, Ben. Maga a felettese, maga a felelős a tetteiért.

Magát záratom be oda." "Na most már..." indulna meg O'Brien a nő felé, de az álla alá dugott hegyes nyílvessző megváltoztatja a véleményét.

Vinod odalép Siskohoz, és karon fogja, hogy a ládához vezesse, de a parancsnok lerázza magáról a kezét, majd undorral pillantva Alixusra, odaadja a fiatalembernek a nála levő földműves-szerszámot, és a láda felé indul. O'Brien elképedve néz az önelégült mosollyal álló Alixusra, miközben Sisko bebújik a fémládába, és rázárják az ajtót.

"Küzdelemnek semmi nyoma, a tartókban levő fegyvereket nem használták." tér vissza Kira a Rio Grande szállítóegységéből, a pilótafülkében vizsgálódó Daxhoz. "De a fedélzeti naplót törölték.

Valaki idegen járt a hajón." jelenti ki Jadzia. "Talán Sisko és O'Brien... Elsugároztak, mielőtt a támadók a fedélzetre jöttek volna..." véli Kira, "De akkor is, miért indít el valaki egy hajót görbületi sebességgel a semmibe, miért nem tartja meg, vagy robbantja fel?" "Úgy tűnik, meg is próbálták megsemmisíteni." állapítja meg a konzolokat vallató Dax. "Ezt miből gondolja?" "A hajótörzset magas hőmérséklet, és erős gammasugárzás érte. ... Ha rekonstruálom a sikló útvonalát..." mondja Dax munkához látva, miközben Kira megáll mellette, "Akkor az elvezet egy..." "'F' osztályú csillag mellett?" olvassa le az adatokat az őrnagy. "Az Orelius Minor." bólint Jadzia, "Csak egy magyarázata lehet annak, hogy a hajó kiindulási pontja az Orelius Minor. Valaki a napba akarta irányítani a Rio Grande-t, hogy így semmisítse meg. ... De ha nem jól számította ki az ütközőpályát, a csillag gravitációja csak új pályára állította a hajót. ... Számítógép, vonósugarat az Orinoco-hoz. Görbületi sebességű vontatásra felkészülni." rendelkezik Dax, leülve a másodpilóta ülésébe, Kira pedig elfoglalja a pilóta helyét. "Ha van egy kis szerencsénk, megtaláljuk a görbületi hajtómű indításakor keletkezett erősebb görbületi mintázatot." mondja a hadnagynő. "Vonsósugár-kapcsolat létrehozva."

jelenti a számítógép. "Irány az Orelius rendszer. Görbületi meghajtást." rendelkezik Kira.

Alixus a kabinjában várja, hogy a ládából kiengedett Siskot bekísérjék, és egy nedves ruhát nyújt oda neki, miután megérkezett.

"Tessék..." Sisko egy székhez botorkálva leül. "Ez nekem is nagyon fáj.

... Örömmel adnék vizet, hagynám lefeküdni, és aludni, de... Nem tehetem. Addig nem, amíg nem segít nekem."? "Én..." "Tudom, hogy most nem könnyű beszélni, úgyhogy inkább ne mondjon semmit." Alixus gyakorlott kínzómester módjára vizet tölt egy pohárba, és az asztalra teszi, Sisko kartávolságán kívül. "A változás elfogadása szemmel láthatóan nehezére esik, Ben. Tudom. Nem is várok csodát, hirtelen teljes megtérést, az majd eljön magától, ha már nyitottá vált rá. De annak jelét kell adnia, hogy nyitott rá. Kezdetnek nagyszerű volna, ha eltekintenének az egyenruhától." Sisko rezzenéstelen arccal néz a nőre, aki néhány ruhát vesz elő. "Ha felveszi ezeket... Kaphat vizet. ...

Legyen egy közülünk." Alixus ezzel távozik, otthagyva Siskot a ruhával és a vízzel, de a parancsnok egyikhez sem nyúl.

Sisko hamarosan, továbbra is egyenruhában kibotorkál a hajóból, és a nyitott fémláda felé veszi az irányt. Ám nem jut el odáig, nagyjából félúton térdre rogy, és nem tud tovább menni. A közeli kukoricás legszélén dolgozó O'Brien eldobja a kapát, és a parancsnok felé indulna, de az ennek láttán a fejét csóválja, így a főmérnök kénytelen megtorpanni a kukoricatábla szélén. Sisko lassan összeszedi magát, talpra áll, és visszabújik a fémláda tüzes poklába, majd az ajtót is előzékenyen magára zárja. Ekkor már többen kezdenek helytelenítő

pillantásokat vetni Alixusra, akinek arcáról le sem lehetne törölni az öntelt mosolyt.

Joseph, mikor a sziklafal üregében levő fémműves műhelyében O'Brienre bukkan, aki épp tüzet próbál csiholni egy darab kovával, meglepetten torpan meg: "Miles... Mit csinál itt?" "A segítségére van szükségem, Joseph." "Nincs semmi... Amit tehetnék, úgyhogy kérem, ne is kérjen semmit." "Azt igyekszem kideríteni, mi okozza ezt a duonikus mezőt, Joseph." "Már mondtuk magának, az aztatine-telepek miatt van."

"Egyáltalán nem az az oka. Ha akarnák, működhetnének a transzporterek, és már rég nem lennénk itt. Valami más kell, hogy okozza, és én ki fogom deríteni, mi az." "Tehát azt akarja, hogy nézzek félre, amíg maga megszökik." "Azért bezáratná. ... Tegyen meg egy szívességet. Nézze meg azokat a köveket ott lent..." "Miles..." "Úgy fogom csinálni, hogy ne fájjon." nyugtatja meg O'Brien. Joseph végül leguggol a munkaasztal előtt, O'Brien pedig komor arccal mögéje lép, és precíz ütésre lendíti jobb alkarját. Egy tompa puffanás hallatszik, majd a főmérnök komoly arccal így szól: "Ezért tartozom neked valamivel." O'Brien gyorsan összeszed néhány holmit a műhelyből, és észrevétlenül távozik.

Hamarosan már az erdőséget járja, egy egyszerű, ám annál ötletesebb térerőmérő eszközzel: egy ivóedénynek kivájt, és vízzel megtöltött tökhéj, benne egy fadarabba foglalt megfelelő fémérc-darabbal, ami kissé ingadozva ugyan, de a duonikus mező erővonalainak megfelelő

helyzetbe fordítja a vízben lebegő fadarabot. A 'műszer' jelzése, ahogy O'Brien közeledik a mező forrásához, egyre bizonytalanabbá válik, végül a fadarab már körbe-körbe forog a vízen, a főmérnök ebből tudja, megérkezett. Azonban első pillantásra semmi különöset nem vesz észre a környéken, az erdő egy, többitől semmiben sem különböző részén áll, egy nagyobb fától néhány lépésnyire. Végül letérdel ott, ahol az ércdarab a legintenzívebben forgott, és elsöpörve a talajra hullott avart, kaparni kezdi a szerencsére nem túl kemény földet. Szerencsére nem kell túl mélyre ásnia, néhány centiméter föld elsöprése után egy elásott berendezés kijelző- és kezelőfelülete bukkan fel a föld alól. O'Brien megtisztogatja egy kicsit, majd döbbenten néz körül. Egy pillanattal később egy nyílvessző vágódik a mellette levő fába éles szisszenéssel.

O'Brien felpattan, és szinte azonnal észrevéve a valamivel odébb íjjal a kezében álló Vinodot, futásnak ered.

A fiatalember az íjjal lehet, hogy jól bánik, de korántsem töltött annyi időt a harctéren, mint a főmérnök. Ezért valamivel később meglepetten áll O'Brien tiszta szívlövéssel leterített egyenruhája előtt, amiben a főgépésznek semmi nyoma. Miles a következő pillanatban a fölötte levő fa ágai közül hull a nyakába, és mire Vinod a földre ér, már nincs öntudatánál. O'Brien gyorsan lebontja a húrt az íjról, miközben felmordul: "Nem azt akartátok, hogy vegyük le az egyenruhát?!"

"Na mi lesz, lódulj!" hallatszik O'Brien hangja a kukoricásból, majd a főmérnök, az íjhúrral összekötözött kezű Vinodot maga előtt lökdösve kibukkan a Santa Maria előtti tisztásra. "Hol van Alixus?!" pillant O'Brien a tőle nem messze dermedten álló Cassandrára, "Hívják ide!" A főmérnök ellöki magától Vinodot, majd a fézerét elővéve szétlövi a Sisko börtönéül szolgáló fémláda záróvasát, és kisegíti a fulladozó parancsnokot. "Hozzanak vizet!" Stephan siet először a segítségükre, gyorsan egy lédús gyümölcsökkel teli tányért kerít valahonnan, és odaviszi Siskonak. "Tudják, miért működik most ez a fézer?" mutatja fel O'Brien a fegyvert, "Mert kikapcsoltam a duonikus mezőt, ami blokkolta az energiáját. Ugyanis mesterségesen hozták létre." Sisko ennek hallatán azonnal aktiválja kommunikátorát: "Sisko hívja a Rio Grande-t.

... Számítógép, választ!" "A hajójuk már rég nincs orbitális pályán, Ben." jelenti ki a hajóból előkerült Alixus diadalmas arccal, miközben eloldozza a fiát, "Megsemmisült." "Vagyis ez azt jelenti, hogy... Maga irányítja a duonikus mezőt." "Én találtam fel. ... Meglepné, ha tudná, milyen sok tudós osztja a nézeteimet." "Vagyis az, hogy a hajónk meghibásodott ennek a bolygónak a közelében, nem volt véletlen?"

kérdezi Joseph döbbenten. "Nem. Mi kezdettől fogva ide tartottunk, Joseph. Már hónapokkal korábban eldöntöttem. Erre nem vezetnek kereskedelmi útvonalak, teljesen elszigetelt hely. Tökéletes hely a mi ideális társadalmunk számára. A leszállás után minden reményem megvolt rá, hogy soha többé nem kell elmennünk innen." "Hazudtál nekünk...? Már több, mint tíz éve hazudsz nekünk?!" kérdezi Cassandra döbbenten.

"Igen. De néha egy hazugság egy sokkal nagyobb jelentőségű igazsághoz vezet. ... Megismerhette volna egyikőtök is az igazi alaptermészetét, ha nem jövünk ide? ... Joseph... Te egész életedben mindenfélét javíthattál volna. Cassandra, valami irodában senyvedtél volna, technikai tanácsadóként. ... Stephan, barátom... Te pedig most börtönben volnál. ... Nézzetek csak magatokra. Nézzétek meg, mit vittetek véghez! Hogy mi lett belőletek itt. És csak itt! Új képességekre derült fény. Amelyek a tiétek. Úgy, ahogy én magam előtt láttam... Ti vagytok az élő bizonyíték." Ám hiába beszél Alixus a megszállottak magabiztosságával, valahogy nem tudja meghatni 'rabszolgáit'. "És az a sok halott?" kérdezi Sisko, "Meg, és a többiek..." "Csak a fiam tudja, min mentem keresztül. Minden egyes halálesetnél..." "Hagyta őket meghalni, az elméleteiért." mondja Sisko undorodva, "Ezért felelnie kell." "Készen állok rá. A veszteségek elkerülhetetlenek. Ezt is bele kellett számítanom." jelenti ki Alixus egyszerűen, mintha nem is emberéletek tucatjairól volna szó. "Ha a fiát érné valami... Őt is hagyná meghalni?" A nő megfogja Vinod kezét, és mosolyogva kijelenti: "Igen. A közösség fenntartásáért. Mindenre kész vagyok ezért a közösségért." "Kira Siskonak: minden rendben van odalent?" "Ura vagyunk... A helyzetnek, őrnagy. ... Készüljenek fel egy nagyobb csoport sugárzására." "Értettem." "A hajóinkban mindenki számára van hely." néz körül O'Brien, "Ha hozni akarnak valamit, szedjék össze gyorsan." "Miles..." szólal meg Joseph, "Ez itt... Az otthonunk. Bármilyen bűnt követett is el Alixus, el is ért valamit. Egy közösséget. ... Még nem tusom, hogy kikapcsolva hagyjuk-e azt a szerkezetet, most hogy már tudunk a létezéséről... El kell döntenünk, hogy tartjuk-e a kapcsolatot a külvilággal. ... De Alixusnak egyben igaza volt: valami egyedülállót teremtettünk meg itt. És egyikünk sem akar lemondani róla." "Azok, akik többé nem akarnak ide tartozni, indulhatnak." mondja Alixus. Sisko és O'Brien közrefogva a nőt és Vinodot, felkészülnek a sugárzásra, és a parancsnok aktiválja kommunikátorát: "Négy személy felsugárzásra, őrnagy." Miután a négy szállítósugár elhalványult, Joseph a többiekre pillant: "Gyertek...

Gyertek velem..." Az emberek lassan szétoszlanak, csak egy kisfiú, és egy kislány marad a tisztáson, azt a helyet nézve, ahol a külvilágból érkezett idegenek visszatértek egy kevesebb szenvedéssel és nélkülözéssel teli világba.

[Alixus - Gail Strickland, Cassandra - Julia Nickson, Joseph - Steve Vinovich, Vinod - Michael Buchman Silver, Stephan - Erick Weiss. Írta: Jeff King, Richard Manning és Hans Beimler]

36. Árnyjáték (Shadowplay)

SD 47603.3, 2370 augusztus 8.

"Hajónapló, Jadzia Dax tudományos tiszt. Csillagidő 47603.3. A feladatom, hogy megvizsgáljak egy részecskemezőt a féreglyuk másik oldalán. Odo velem tart, mert reméli, hogy új információkat kaphat a származásáról."

Az állomás egyik siklója szeli az űrt. A fedélzeten Jadzia éppen az állomás lakóinak szerelmi életét taglalja. Odo figyelmesen hallgatja.

"Manwaring zászlós azzal töltötte az elmúlt két hetet, hogy megpróbálta az analízis labort elkerülni, mert azt hitte, hogy Thrilla Strake hadnagyba szerelmes. De Strake Cilley-vel randevúzott, és Thrilla egész idő alatt arra várt, hogy Manwaring elhívja." "Feltűnt, hogy Cilley az utóbbi időben elég szétszórt volt. Majd beszélek vele erről."

válaszolja a felügyelő elgondolkozva. "Odo, nem azért mondtam ezt el, hogy Cilley-nek problémát okozzak." "Egészen őszinte leszek hadnagy.

Nem tudom, mit gondoljak erről. A történetének semmi értelme sincs megítélésem szerint, azon kívül, hogy az emberek romantikus párzási rítusait világítja meg." "Azt próbáltam elmondani, hogy az ember sokszor fel sem ismeri a valódi szerelmét, akkor sem, ha ott áll az orra előtt." "Milyen érdekes!" mondja Odo némi gúnnyal a hangjában.

"Mondok egy másik példát. Ismeri Lythia Aremet?" "A boliai asszony, akié a jumja-bolt." "Feltűnt, hogy az utóbbi időben igen gyakran a vendége volt." "Igen. Gondolkozott azon, hogy igazságszolgáltatásban fog dolgozni." "Csak nem." jegyzi meg Dax pajkos mosollyal. "Csak nem azt akarja mondani, hogy Lythia Arem érdeklődik irántam?" Jadzia csak a fejét rázza ártatlan arckifejezéssel. "Nevetséges. ... Észrevettem volna." bosszankodik Odo. "Pontosan erről beszélek." csap le Dax.

"Bizonyára téved." tiltakozik Odo még a gondolat ellen is. "Miért olyan biztos ebben?" "Mert a nők nem reagálnak így rám." "Ez azt jelenti, hogy még sosem volt barátnője?" "Kira őrnagyot a barátnőmnek tekintem."

"Ez nem teljesen az, amire gondolok. Sokkal inkább egy bensőséges kapcsolat..." "Ez nagyon személyes kérdés." próbál Odo kitérni a válasz elől. "Sajnálom, de hét élet után személytelen kérdések egyszerűen nem tudnak érdekelni." fordul újra a műszereihez Dax, és rögtön talál is valamit: "Úgy tűnik, találtunk egy részecskemezőt. ... Ez omicron részecskékből áll." teszi hozzá csodálkozva. "Ez szokatlan?" "Az omicron részecskék nagyon ritkák. Csak anyag-antianyag reakciók bizonyos formáiban léteznek. A mező bizonyosan a rendszer második bolygóján található. Közelebb repülünk."

A sikló megközelíti az 'M' osztályú bolygót.

"Különös. Egy bizonyos helyen a részecskék nagy koncentrációban találhatók." "A felszínen nem érzékelek semmilyen életformát." "Az omicron mező interferálhat a szenzorainkkal. A legjobb, ha magunk nézünk utána a felszínen." Odo egyetértően bólint.

Hamarosan a felszínen materializálódnak. Éppen éjszaka van, egy falu közepén találják magukat. "Még mindig interferenciákat érzékelek. A részecskemező bizonyára blokkolja a trikordert." mondja Dax. A falu közepén lévő kis téren egy másfél méter átmérőjű kör alakú gépezet található. "Ez okozza az interferenciákat. ... Ez a mező forrása.

Valószínűleg valamilyen anyag-antianyag reaktor." állapítja meg Jadzia.

"Hadnagy, azt javaslom, hogy tűnjünk el innen, mielőtt valaki felfedez." "Adjon egy percet." tör ki Jadziából a felfedező, és a gép felé nyúl. Odo megfordul, és észreveszi a rájuk irányított fegyvert.

"Azt hiszem, most már annyi időt tölt itt, amennyit csak akar."

Quark türelmetlenül üldögél a bezárt bárban egy zsák latinum társaságában. Csengetnek, mire felélénkül: "Szabad. Na végre, hogy itt vagy. Hol voltál? Már ..." mondja, amikor felismeri a belépő nőt. Kira őrnagy komor arccal lép be. "...Őrnagy..." hebegi Quark, de gyorsan visszanyeri nyugalmát. "Sajnálom, de bezártunk. Holnap reggel jöjjön vissza." "Nem italért jöttem. A Tiszteletreméltó Kövér Kol próbált meg éppen az állomásra jutni." "Kol itt van? Milyen váratlan öröm..."

"Elment, Quark. Amikor megpróbáltuk kihallgatni, egy éppen induló telariti szállítóhajóra transzportált." "Itt valami tévedés lehet.

Miért akarna Kol idejönni?" "Én is erre gondoltam. Ezért utánanéztem a dolognak. Kol egy múzeumot rabolt ki Cardassia V-ön. És nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy itt, önnél próbálta eladni az árut." "Ez hallatlan! Nincsenek bizonyítékai." kiabálja Quark dühösen. "Próbáljon meg valamit bepasszírozni kicsiny agyába. Azért mert Odo nincs itt, még nem jelenti azt, hogy szabadon garázdálkodhat. Mert figyelem magát."

mondja Kira, és kifelé indul. "Őrnagy... Ezt úgy mondta, mintha nem kedvelne engem." szól utána Quark. "Erre tényleg válaszolnom kéne?

Együttműködött a cardassiaiakkal, átveri a vevőit, és veszélyt jelent az állomásra. Nem csak arról van szó, hogy ki nem állhatom. Nem, megvetem magát!" Kira elhagyja a bárt. "Nem kellett volna megkérdeznem." mondja magának Quark.

Siskoék kabinjában éppen meghitt, családi vacsora zajlik. "De miért kell munkát vállalnom?" kérdezi Jake nem túl boldogan. "15 éves vagy.

Itt az ideje, hogy egy kis felelősségérzetet tanulj." válaszolja az apja. Jake lehajtja a fejét, így Benjamin tovább próbálkozik "Nog is dolgozik, nem?" "Igen..." "Most már majdnem olyan idős vagy, mint ő. A te korodban nekem is volt munkám, és nagyszerű élmény volt." "Na jó, megkérdezem Nogot, hátha tud nekem egy állást szerezni Quarknál."

"Quarknál?" füttyent Sisko, "Én inkább arra gondoltam, hogy O'Brien főnöknél kezdhetnél." "O'Brien főnöknél?" rémül meg Jake. "Miért? Azt hittem, hogy kedveled." "Igen... De én semmit nem értek a technikához."

"Pontosan ez az. Itt a remek alkalom, hogy megtanuld." csap le az apja, "És gondolj arra, hogy milyen jól fog ez kinézni a felvételi kérelmeden a Csillagflotta Akadémiára." "OK, megpróbálom." adja fel Jake. "Ezt akartam hallani." bólint Sisko elégedetten.

Dax és Odo a helyi rendőrfőnök irodájában ülnek. "Valamilyen bűncselekmény elkövetésével vádolnak?" kérdezi Odo. "Talán elkövettek valamit?" kérdez vissza helyi kollégája. "Csak most érkeztünk." szólal meg Jadzia. "Ezt már mondta." "Ha akarja megvizsgálhatja a hajónk naplóját." "A hajónaplókat meg is lehet hamisítani. Ezt tudniuk kéne, ha valóban tisztek, mint ahogy állítják." "Igen, biztonsági tiszt vagyok, és kicsit kezd már az idegeimre menni!" mondja Odo ingerülten, "Ha ugyanis bűnösök lennénk, már nem lennénk itt. Bebizonyítom.

Számítógép, egy személyt felsugározni." aktiválja a felügyelő a kommunikátorát. A transzportersugár felfénylik, és Odo teste feloszlik a levegőben. A rendőrfőnököt nagyon meglepi a dolog, és idegesen néz körbe, fegyverét markolászva. Jadzia megpróbálja megnyugtatni.

"Nyugodjon meg. Mindjárt újra itt lesz." Ahogy kimondta, a transzporter kékes fénye újra feldereng, és két másodperccel később Odo már újra a széken ül. Az alakváltó széttárja a kezét, ezzel úgy véli bebizonyította ártatlanságukat. "Na, mit mondtam?" pillant Dax a férfira. A helyi rendőrfőnök azonban továbbra is komor marad. "Nagyon érdekesnek találom, hogy csak így eltűnnek, ugyanis az utóbbi időben 22

emberünk tűnt el nyomtalanul." Odo nagyon elcsodálkozik "22 eltűnt személy? És mindegyik ugyanakkor tűnt el?" "Nem. Ősszel kezdődött az egész. De a legutolsó áldozat hat órával ezelőtt tűnt el." "Hat órája még nem is voltunk ebben a rendszerben. Ha akar, velünk jöhet az állomásunkra, ott megerősítik az állításainkat." mondja Dax. A rendőrfőnök fáradtan leül, és elteszi a fegyvert. "Van még más gyanúsítottja?" kérdezi Odo. "Sajnos maguk voltak az egyetlenek. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy tökéletesek vagyunk. Voltak itt kisebb lopások, verekedések, de emberrablás vagy gyilkosság... Nem, korábban ilyen sosem történt itt." "Értem. Keresett transzportálásra utaló nyomokat a környéken?" áll fel Odo. "Ez volt az első dolog, amit tettem, de csak hibás eredményeket kaptam. Már tíz éve én vagyok a védelmezőjük, és bebeszélem magamnak, hogy jól végzem a munkámat. Az emberek bíznak bennem, és hogy megoldom a problémáikat. De akárki is van e mögött, az sokkal ravaszabb mint én. ... Őszintén mondom. Nem tudom letagadni, hogy kételkedem magamban." "Talán csak egy kis támogatásra van szüksége." "Talán..."

Mindhárman elhagyják az irodát, és a falu elöljárójához mennek.

"Rurigan!" szólítja meg a védelmező. Az elöljáró így kezdi: "Tehát, ezek az idegenek, akikről hallottam. Nem kéne a börtönben lenniük?"

"Meg vagyok győződve arról, hogy nem ők a felelősek az eltűnésekért.

Odo biztonsági tiszt, és megpróbál segíteni a helyzet tisztázásában."

válaszol a védelmező "És hogyan akarja ezt elérni?" fordul a felügyelőhöz az elöljáró. "Hallottam, hogy az ön lánya is eltűnt. Mikor látta utoljára?" "Ma reggel, reggelinél. De Taya még látta később az munkahelyén. Ez dél körül lehetett." "Taya?" "Az unokám." "Colyus, Anetra ugyanúgy eltűnt, mint a többiek. Soha nem találjuk meg." mondja az elöljáró a rendőrfőnöknek. "Miért olyan biztos ebben?" kérdezi Odo.

"Mert még nem bizonyosodtam meg az ellenkezőjéről." "Szeretnék a környéken transzporter nyomokat keresni. Hátha elkerülte valami a figyelmét." szól közbe Dax. "Kezdje el." mondja Colyus. Dax néhány másodpercig tanulmányozza a trikorder kijelzőjét, majd homlokát ráncolva közli "Nem kapok pontos adatokat. Az omicron részecskék, melyet a reaktor sugároz, túl nagy interferenciát keltenek." "Talán csak a műszere hibás. A miénk tökéletesen működik." adja át Colyus a helyi trikordernek megfelelő szerkezetet. Dax kiismerve a használatát folytatja. "Egyes transzporterek elektrosztatikus töltést hagynak hátra. Megnézhetném Anetra munkahelyét? Az elöljáró beleegyezően bólint. Colyus és Jadzia elindulnak. Odo az elöljáróhoz fordul. "Ha nincs ellenére, beszélnék az unokájával." "Remélem ott van a tér másik oldalán. Menjünk oda hozzá."

Elindulnak, és hamarosan odaérnek egy kislányhoz, aki egy búgócsigával játszik az egyik lépcsőn. Odot meglátva gyorsan nagyapjához bújik, de az megnyugtatja. "Nem, Taya, ne félj. Ez Colyus védelmező egy barátja, Odo. Néhány kérdést szeretne feltenni neked."

"Muszáj?" "Nem, csak ha akarod." "De nagyon sokat segítene, ha tudnánk anyád eltűnéséről beszélni." szólal meg Odo. "Ő nem tűnt el. Tudom, hogy visszajön." "Ideges volt az anyád, vagy valamilyen módon furcsa, amikor utoljára láttad?" "Nem. Teljesen normális volt. Ugye hamarosan visszajön?" kérdezi Taya nagyapjától. "Nem tudom... Gyere, már régen ágyban volna a helyed." "Még néhány kérdésem volna, ha nem probléma."

"Biztosan ráér holnapig." mondja az elöljáró, és unokájával együtt aludni tér.

Az állomás vezérlőjében Sisko, nyomában Jake-el odalép O'Brienhez.

"Főnök, itt van az új növendék, akiről beszéltem." "Igen uram.

Üdvözöllek a fedélzeten. ... Na, munkára. Éppen ellenőrizni akartam az elsődleges rendszermagot..." indul kifelé O'Brien Jake-el, amikor a parancsnok utána szól: "Mr. Sisko, majdnem elfelejtettem." Egy kommunikátort ad át Jake-nek, aki örömmel fel is teszi a ruhájára.

"Köszönöm, apa!" "Ez az állomásszemélyzet felszereléséhez tartozik."

Jake mosolyogva indul O'Brien után, miközben Benjamin az apák büszkeségével tekint utána.

A sétafedélzeten Quarkot éppen egy idős bajori rohanja le: "De megígérte, hogy beszerzi." Kicsit távolabb Bashir és Kira beszélgetnek.

"Jól értem? Azt akarja hogy kémkedjek magának Quark után?" mondja a doktor. "Nem igazán kémkedésnek nevezném ezt, inkább arra gondoltam, hogy vethetne rá néha egy-két pillantást, amíg Odo távol van. Persze, csak ha ideje engedi." "Semmi probléma, őrnagy." "Tehát megteszi?"

"Persze. Garak megtanított nekem néhány megfigyelési technikát, és itt az alkalom, hogy kipróbáljam." "Sisko hívja Kirát." hallatszik a parancsnok hangja. "Beszéljen." "Gondoltam, talán érdekli. Most kaptuk a hírt, hogy Vedek Bareil az állomásra jön." "Mikor?" "A hajója éppen most dokkolt a 12-es zsiliphez." Kira örömmel siet oda.

"Bárcsak korábban értesítettek volna minket, akkor megfelelő

fogadtatásban részesíthettük volna." "Pontosan ez az, amit el akartam kerülni." mondja Bareil vidáman. "Minek köszönhetjük a látogatást?"

"Pula Ried hívott meg, hogy beszédet tartsak az állomáson. ... De hogy őszinte legyek, valójában arra kerestem ürügyet, hogy magát lássam."

"Valóban?" Bareil arckifejezése megadja a kérdésre a választ.

"Megtisztelve érzem magam." "Megtisztelve... Inkább azt reméltem, hogy örülni fog, ha újra lát." "Nem is sejti mennyire örülök." Kilépve a zsilipből a sétafedélzetre jutnak. "A biztonsági főnökünk nincs az állomáson, addig én helyettesítem." mondja éppen Kira. Az egyik zugból Quark bújik elő, és elégedett arckifejezéssel néz a sétáló pár után.

A bolygón másnap reggel Odo odalép a búgócsigával játszó gyerekekhez.

Köztük van Taya is. "Taya..." szólítja meg. A másik két gyerek elszalad, de Taya minden bátorságát összeszedve ott marad. "Emlékszel rám? Tegnap este ismerkedtünk meg." folytatja a felügyelő. "Néhány kérdést akart feltenni." "Igen, így van. Az anyádról. Hallottam, hogy te láttad utoljára." "Azt hiszem, igen. Mi történt az arcával?" Odo meglepődik az őszinte érdeklődéstől: "Semmi sem történt vele. Alakváltó vagyok, és nehezen tudom az arcokat megvalósítani." Taya arcát látva tovább mesél: "Bármilyen formát fel tudok venni." "Tehát maga egy átváltozó?" "Igen." "De átváltozók nem léteznek. Ez csak babona, mindenki tudja." állítja Taya a gyerekek bizonyosságával. "De én tudom, hogy nem vagyok babona." "Na jó. De akkor látni szeretném, hogyan változik át." "Talán később." próbálja megőrizni a méltóságát Odo, "Most azonban egy kicsit beszélni szeretnék veled." "Ha tudnám, én állandóan változtatnám az alakomat, és mindenki a barátom akarna lenni." "Ha ez ilyen egyszerű lenne..." sóhajt fel Odo. "Miért? Nem az?" "Amikor még kisfiú voltam, folyton azt akarták, hogy változtassam az alakomat, és közben úgy tettek, mintha a barátaim lennének. De csak látni akarták, hogyan változom át székké vagy egy állattá. De igazából nem is érdekeltem őket." "Talán csak féltek magától." "Néhányan biztosan féltek." "Én nem félek." "Örülök ennek." "Biztosan a szülei is alakváltók voltak." "Sose ismertem őket. ... Nagyon régen keresem már őket." "Az apám meghalt négy éves koromban. Sajnos nem nagyon emlékszem már rá. ... Utoljára a munkahelyén láttam az anyukámat. A fazekaskorongon dolgozott. Később ebédelni akartam hívni, de már nem volt ott." "Hogy viselkedett, amikor utoljára láttad?" "Boldog volt. És éppen egy vázát készített Mr. Deptnek, a péknek. Tudja... Nagyon kedveli az anyukámat. Mindig neki csinálja a legjobb kenyeret." "Nem tudod... Utazott már el az édesanyád például szabadságra?" "Nem megyünk el innen." "Soha?" "Sosem hagyjuk el a völgyet." "Miért nem?"

"Senki sem megy el a völgyből, mert itt mindenünk megvan." "Értem..."

gondolkodik el az alakváltó. Taya felteszi a kérdést, mely a legjobban nyomasztja "Sose jön vissza a mamám, ugye Odo?" "Miért mondasz ilyet?"

"A nagyapám mondta." "Taya... Nem tudom, hogy hol az anyukád, de megígérem, mindent megteszek amit csak tudok, hogy megtaláljam. Erre a szavamat adom." Taya szomorú arcán halvány remény fut át.

Az állomáson O'Brien főnök Jake-nek éppen az adatkristályok rejtelmeit magyarázza. "OK, még egyszer elölről. Ezek itt izolineáris rudak." mutat az előttük lévő színek szerint elrendezett adattárolókra, "A fehér jelzésűek a technikai rendszerek irányításával kapcsolatos adatokat tartalmazzák. A vörösekben könyveket és információkat tárolnak. A kékek pedig..." néz várakozóan Jake-re, aki hiába próbálja követni a főmérnököt. "Sose fogom ezt érteni." adja fel. "Adjál időt magadnak. Sikerülni fog. Már majdnem egy éve voltam a Csillagflottánál, amikor érteni kezdtem ezt az egészet. Úgy értem, hogy úgysem holnap jelentkezel az Akadémiára." Jake erre elfintorodik. "Valami baj van?"

kérdezi O'Brien. "Ah... Semmi. Csak... Miért gondolja mindenki, hogy én mindenáron az Akadémiára akarok menni." "De hát ezt akarod, nem?" "Nem igazán." "Tudja ezt az apád?" "Nem értené meg." "Aha... Tudom hogy érzel. Képzeld, nekem zenésznek kellett volna mennem." Jake arcát látva folytatja: "Tényleg! Azt akarták, hogy csellóművész legyek. Minden nap órákon át kellett gyakorolnom. Muszáj volt jól játszanom. És amikor 17

éves lettem, az apám elküldött egy bemutató felvételt az Altemirani Zeneakadémiára." "És mi történt?" "Felvettek. Olyan boldog volt, mint még sosem. Nem értette volna meg, hogy nem is akarok ott tanulni. Ezért két nappal a tervezett elutazásom előtt beálltam a Csillagflottához."

"És mit csinált az apja?" "Nagyon dühös volt. De amikor megnyugodott, belátta, hogy tényleg nem akartam ott tanulni. ... Manapság, amikor hazamegyek így mutat be: a fiam, Miles Edward O'Brien főmérnök. A lényeg, hogy az embernek saját maga kell élnie az életét." "Nem akarok csalódást okozni az apámnak." "Hé... Az apád jó fej. Túl fogja élni.

Csak adj neki egy kis időt."

Kira kilép a bajori kápolnából a sétafedélzetre, ahol Bareillel fut össze, aki a szertartást vezette. Néhány pillanatig zavartan állnak egymással szemben, aztán Bareil elszánja magát: "Szóval... Tetszett?"

"A beszéde?" "Ühüm." "Figyelemreméltónak találtam. De nem a beszéd tartalmát." "Tehát nem ért egyet a nyolcadik Prófécia értelmezésemmel?"

"Mi az hogy! Inkább homlokegyenest ellenkezik a véleményünk. Már a felfogás is, ahogy megpróbálta magyarázni, hogy egy Prófécia pont az ellentétét is jelentheti az elfogadott értelmezésnek, és szerintem..."

"...Ez briliáns és megragadja a lényeget..." "...Ez nagyon idegesítő."

"Talán valami másról kéne beszélnünk." "Például?" "Na igen... Az yridiai tiltakozójegyzékről, vagy az új természetvédelmi területről a Hidricks területen... Nem... Vagy az ugrólabda bajnokság állásáról?"

"Érdekli az ugrólabda?" "A vallásomhoz tartozik, ha szabad így fogalmazni, sőt már játszottam is." "Príma, én is! O'Brien főnök készített nekem egy ugrólabda holosuite programot." "Tényleg? Akkor mire várunk?" mondja Bareil, és elindul a holosuite-ok felé. "Most akar ugrólabdát játszani?" "Miért ne? Vagy valami fontosabb tennivalója van?" "Nem... Nem úgy tűnik." mosolyodik el Nerys, és utána indul.

"Remek. Egy kis testmozgás nem árt." mondja Bareil útközben.

A bolygón Odo tovább nyomoz az eltűnések ügyében. Éppen Rurigan elöljárót kérdezi ki. "Ha jól értettem ön egyike a kolónia alapítóinak." "Igen. Én vagyok a legidősebb túlélő." "Ez a kolónia bizonyára nagyon fontos önnek. Ön hozta létre, családot is alapított itt..." "Büszke vagyok az eredményeinkre." "Akkor magyarázzon meg valamit. ... A kolónia súlyos válságban van. A lánya is az eltűntek között van. Mégis úgy tűnik, mintha mindez nem érdekelné." "Nem tudom megváltoztatni a történteket. Bárcsak tudnám. Van még valami, vagy elmehetek." "Biztos, hogy minden rendben?" "Miért kérdezi ezt?" "Mert látom, hogy mennyire szenved." "Miből gondolja?" "Látom a szemében.

Talán az lenne a legjobb, ha egy kicsit lepihenne." "Ez nem segítene semmit, ugyanis meg fogok halni." "Sajnálom." "Nem tesz semmit. Jó életem volt, és nem sajnálok semmit. Csak azt remélem, hogy még egyszer láthatom a lányomat. Szóval, ha nincs több kérdése..." mondja, és nehézkesen föláll, hogy távozzon. "Még lenne valami." mondja Odo.

"Valami, amin egy ideje töröm a fejem. Miért van az, hogy soha senki sem hagyja el a falut? Még senkivel sem találkoztam, aki volt volna a völgyön kívül. Tudja, miért van ez?" "Lehet, hogy nem szívesen utaznak az emberek. Sehova se tudnának menni." "Hogy lehet ebben ilyen biztos!

Volt már a völgyön kívül?" "Most, hogy mondja, nem." "Amikor Colyust megkérdeztem, hogy kereste-e az eltűnteket a völgyön kívül, meglepettnek tűnt. Mintha soha nem is gondolt volna rá. Ezt nagyon különösnek találom. Mert ahonnan én jövök, ott biztosan átkutatták volna a környéket." "Valószínűleg azt gondolta, hogy értelmetlen lenne.

De garantálom önnek, hogy senkit sem fog odakint találni." "Biztos ebben?" "Teljesen biztos." fejezi be Rurigan a beszélgetést.

Odo és Dax Taya társaságában kutatják át a környéket. Közben a kislány úgy érzi, hogy meg kell osztania minden tudását az alakváltókról "...és így szólt Nagy Mindra a gonosz alakváltóhoz: lehet, hogy át tudsz változni heggyé, Gara-szörnnyé vagy tornádóvá, de ezek nagy dolgok, és a nagy dolgok egyszerűek. Fogadok, hogy nem tudsz kicsivé átváltozni, mint mondjuk egy darab kenyér. Az alakváltó erre azt mondta: dehogynem tudok! És meg is tette. Tudja mi történt utána?"

"A Nagy Mindra megette a kenyeret." "Honnan tudta?" "Az alakváltó a történetedben nem volt túl okos." Taya tegezésre vált: "Te át tudnál változni egy darab kenyérré?" "Persze, egyszerűen." Taya csípőre tett kézzel követeli: "Látni akarom!" "És aztán megennél? Nem, köszönöm Taya." Dax csendesen mosolyog rajtuk. Továbbmennek, és egy korhadt fához érkeznek. "Látjátok azt a fát?" mutat rá Taya "Néha idejövünk játszani. Ennél távolabb még nem voltam a falutól." "Várj itt." mondja Odo. "De én is látni akarom." "Kérlek tedd amit mondok. Hadnagy, kérem jöjjön velem." Dax trikorderrel a kezében követi a felügyelőt.

"Továbbra sem találok élőlényeket." mondja menet közben. A trikorder egyszer csak feloldódik a levegőben "Hah... Látta ezt? Egyszerűen eltűnt." nézegeti a kezét Jadzia. "Akkor tűnt el, amikor emellett a bokor mellett haladtunk el." Taya úgy látszik nem túl szófogadó, mert kicsit lemaradva követi őket, és közben egy bogyókkal teli ágat szed le az egyik bokorról. Közben egyre közelebb kerül a határhoz. "Taya..."

szólal meg Dax. "Taya! Azt akarom, hogy ne gyere tovább." szól Odo. "De szedtem neked néhány haribent." nyújtja ki a karját a kislány. A keze azonban az ággal együtt eltűnik. Taya visszahúzza, és végtagja újra materializálódik. Dax és Odo számára egyszerre minden világos lesz.

Valamivel később visszatérnek a falu főterére, és Jadzia a középen lévő gépet veti alapos vizsgálat alá. Colyus Odo kíséretével érkezik.

"Odo azt mondta, hogy tudja mi történt az eltűnt falusiakkal" "Na igen.

Egy kicsit bonyolult elmagyarázni, egyszerűbb ha megmutatom." válaszol Dax, "Megkaphatnám a köpenyét?" mutat a férfi vállára. "A köpenyemet akarja?" csodálkozik a védelmező. "Kérem." "Na jó." adja át a ruhadarabot Colyus, Dax pedig leteszi a mellettük lévő alacsony kőpadra, és babrálni kezd a gépen. "Lépjen egy kicsit hátrébb." "Mire várunk?" "Eltarthat egy kis ideig. Nem akarok hibát okozni." A köpeny egyszer csak eltűnik. "Ez a kedvenc köpenyem volt! Hol van?"

méltatlankodik Colyus, és odalépne a falhoz. "Várjon." állítja meg Odo.

Az köpeny újra megjelenik. A védelmező nem igazán érti a történteket, és kicsit félve közelít szeretett ruhadarabjához. Miután meggyőződött róla, hogy tényleg a saját köpenye került elő, megkérdezi: "Azt akarja mondani, hogy valaki a reaktorunkat használja az áldozatok eltranszportálásához?" "Nem. Ez nem transzporter, hanem egy holografikus kivetítő. Létrehoz egy mezőt omicron részecskékből, amelyet aztán manipulál, hogy anyagi objektumokat, mint a köpenye, hozzon létre." "De hogy jön ez az eltűnt személyekhez?" "Az eltűntek is omicron részecskékből állnak." "Úgy érti, hogy ők is... Hologramok?"

"Attól tartok, igen. Tudja a holokivetítő vezérlőegységei lassan szétesnek, ezért tűnnek el az emberek." "De hát ez nevetséges! Néhányan a barátaim voltak, sőt az unokahúgom is köztük volt!" "Ebben a faluban minden holografikus kép." "És én még azt hittem, hogy én keresek kétségbeesetten választ az esetekre!" "Ez a valóság, Colyus. Tudom, hogy nehéz ezt elfogadni." szólal meg Odo. "Azt javaslom találjanak ki mást, hogy mindezt elhiggyem." "A helyében én is szkeptikus lennék, de további bizonyítékokat is találtunk." "Megtaláltuk, hogy hol végződik a holografikus mező. Taya megpróbált kinyúlni, de eltűnt a karja." "Hogy van?" "Jól van. A karja rematerializálódott, amikor visszahúzta." "És pontosan hol történt mindez?" "Meg tudjuk mutatni, ha akarja."

"Mindenképpen!"

Az állomáson Kira és Bareil az ugrólabdázás után az őrnagy kabinjában beszélgetnek, miközben vacsoráznak. "Sajnálom..." mondja Kira. "Ne mentegetőzzön, tudnom kellett volna. Hol tanult meg így játszani?" "A bátyáim és én mindig ezt játszottuk a Singa fogolytáborban. Mást nem lehetett ott csinálni." "Igen... Én Reliketben voltam. És... Most itt vagyunk. ... Szóval... Ez tényleg nagyon finom volt." "Nem én csináltam, hanem a replikátor." von vállat Nerys, és elkezdi összeszedni a tányérokat. "Várjon, segítek." "De a válla..." próbálja kivenni a kezéből Kira az edényt. A testük majdnem összeér. Mindketten mozdulatlanná merevednek. "Még soha nem volt ilyen jól." "Talán mégis szükségem van egy kis segítségre..." mondja Nerys tétován. Megcsókolják egymást, egyre szenvedélyesebben. "Meg kell köszönnöm Pula Riednek, hogy meghívott." suttogja Kira. "Akkor jobb ha sietsz. Hamarosan visszautazik Bajorra. ... Úgy tűnik, hogy nagyon megkedvelte a dabo játékot. És tekintélyes méretű tartozásokat halmozott fel. ... Ez egy elég nagy szégyenfolt a Vedek Gyűlésnek." Kira erre kissé elhúzódik: "Mondd csak... Jól értem, hogy az embernek, aki meghívott, tartozásai vannak... Quarknál, a ronda kis teknősbékánál, aki a játékasztalokat üzemelteti?" Kira ezzel kisiet a kabinból. "Hova mész?" "Beszélnem kell Pula Rieddel. Már tudom a valódi okát, hogy miért hívott meg."

A faluban az összes lakó összegyűlt a főtéren. Nagyon izgatottak, Colyus hasztalan próbálja megnyugtatni őket. "Nyugalom! Nyugodjatok meg! Értsétek meg, döntést kell hoznunk!" Az egyik férfi bekiabál a tömegből: "Colyus, miért nem keresi a feleségemet és a többieket..."

"...ahelyett, hogy ezeknek az idegeneknek a hazugságait hallgatná!"

csatlakozik hozzá egy nő is. "Mindannyian tanúi voltunk, hogy mi történik a mező határán. Merrik, te is láttad, mi történt a karoddal."

"Trükk is lehetett!" erősködik a megszólított. "Nem volt trükk." szólal meg Dax. "Akkor mondja meg, hogy miért nem vettük észre eddig?" kiabál a nő a tömegből. "Mert még soha nem próbálták meg elhagyni a völgyet."

válaszol Odo. "Lehetséges, hogy így programoztak minket, hogy soha ne tudjuk meg az igazságot." magyarázza Colyus. "Ki kell kapcsolnunk a rendszert, hogy a veszélyt megszűntessük. Ha nem javítjuk meg, akkor hamarosan az egész falu eltűnik. ... Dax, azt mondta, hogy vissza tudja hozni az eltűnt személyeket, ha megjavítja a gépet." "Igen, reméljük."

"És mi történik, ha kikapcsolja a vetítőt, és nem tudja visszakapcsolni?" kérdezi Rurigan. "Akkor a falu megszűnik létezni."

sóhajt fel Dax. Az emberek izgatottan sugdolózni kezdenek, Jadzia folytatja: "A rendszer úgyis pár hónapon belül teljesen leállna. Így legalább van egy kis esély a megmentésükre." "Nagyapa, hadd próbálják meg!" kéri Taya Rurigant. "Mi a véleménye?" kérdezi Merrik. "Ez így semmi esetre sem mehet tovább. Ezért hagyni kell, hogy kikapcsolják a rendszert." "Ellenvetés?" kérdezi Colyus a tömeget. Mindenki egyetért.

Akkor így legyen." bólint Colyus. "Már alig várom, hogy újra lássam az anyukámat!" öleli meg Taya nagyapját, majd Odohoz fut. "Ha hozzászokik az ember az arcodhoz, akkor már nem is olyan fura." "Köszönöm Taya."

"Akkor kezdjük." lép a géphez Dax. Először az emberek tűnnek el, majd az épületek is. Odo és Jadzia kilépnek a gép mögül és észreveszik Rurigant. Az öreg ugyanott álldogál, ahol eddig. "Ne lepődjenek meg!

Ugyanolyan valóságos vagyok, mint maguk."

"Boldogan éltem a Yadera Prime-on. Egészen addig, amíg a Dominion át nem vette a hatalmat. Az egész életünk megváltozott, és egy napon világossá vált számomra, hogy el kell onnan mennem, mert már nem tartozom oda. Aztán idejöttem. Felhasználtam egy hologenerátort, hogy újra létrehozzam mindazt, amit elvesztettem. Majdnem harminc évig éltem a falumban. Néztem, ahogy az emberek megházasodtak, gyerekeik születtek, és megöregedtek. Néhányszor majdnem el is felejtettem, hogy hologramok. De vége van ennek is. Most már csak egy kívánságom van.

Vigyenek vissza a Yadera Prime-ra." "De mi lesz a falusiakkal... És az unokájával?" kérdezi Odo döbbenten. "Egyikük sem valódi." "Technikai szempontból talán igaza van, a mi szemszögünkből talán tényleg nem valódi Taya, az emlékei számítógépben tárolódnak, a teste pedig omicron részecskékből áll, de ki mondhatja meg, hogy a mi élet-definíciónk az egyetlen. Ha megkérdezi, azt válaszolná, hogy valódi. Érez, és gondolkodik." "De az egész csak illúzió, semmi több." "Azt mondta, hogy a falut harminc éve hozta létre, Taya viszont csak 10 éves." "Úgy állítottam be, hogy a falusiaknak gyerekei is lehettek." "Akkor Taya személyisége a szülei személyiségének egy kombinációja." szólal meg Dax. "Akkor Taya olyan, mint egy valódi gyerek. Magának semmi befolyása sem volt a folyamatra." folytatja Odo. "De hát akkor is csak egy hologram." "Lehet. De én láttam, ahogy fogta a kezét, amikor szomorú volt. Láttam, ahogy vigasztalta, amikor félt." "Nem akartam, hogy baja essék." "De ha nem valódi, akkor mindegy, nem?" "Magának!" "Miért nem mindegy magának, ha egy hologram sír." mondja Odo nyersen. Ruriganból előtörnek az érzelmek, melyeket megpróbált elfojtani. "Mert szeretem."

mondja halkan. "És ő is szereti magát." mondja Jadzia. "Nem érti? Önnek ő valóság, és az én számomra is az. Mindegyikük valódi. Nem fordíthat egyszerűen hátat nekik." Rurigan elkeseredetten bólint.

Jake a hosszú nap végén belép a kabinjukba, kissé megilletődötten lép oda a szófához. "Szia Jake! Milyen volt a munka?" kérdezi az apja.

"Egész jó. A munka valahogy élvezetes O'Brien főnökkel. De még jobb lenne, ha érteném amit csinálok." "Sikerülni fog." "Igen, persze."

"Örülök, hogy úgy döntöttél, nem adod fel." "Apa... Nem akarok a Csillagflotta tagja lenni." Apja meglepetten emelkedik fel ültéből. "És mióta nem?" "Sose akartam igazán. A Csillagflotta túlságosan olyan mint te. Magamnak kell kitalálnom, hogy mit szeretnék csinálni. Meg tudod ezt érteni?" "Hát persze hogy megértem. ... Ez a te életed Jake, neked kell döntened. De egyvalamit elvárok tőled. Találj valamit, amit szeretsz. És csináld azt nagyon jól." "Megpróbálom." "Jó. Ezzel nagyon boldoggá teszed az apádat." Jake nagyon örül, hogy ilyen könnyen ment: "Jobb ha megyek tanulni. Még valahogy bele kell tömnöm ezeket az izolineáris rudakat a fejembe."

Quark éppen felszolgál a bárjában. "Hello Quark!" köszön rá Kira.

"Őrnagy... Milyen megtiszteltetés önt itt látni..." "Csak el akartam mondani, hogy a kedves Kol újra megpróbált az állomásra jutni, és tudja mit találtunk nála? Csontmetszeteket. Amiket Cardassia V-ről loptak el." "Tudtam, hogy Kolnak nem sikerül." "Úgy szerettem volna magát is elkapni." "Hát igen, őrnagy, az élet tele van csalódásokkal." nevet Quark. "Egyébként Pula Ried említette, hogy ön javasolta Bareil meghívását." "Ez gond?" "Egyáltalán nem! Csak meg akartam köszönni."

mosolyog Kira, majd folytatja, "Nagyon elterelt." mondja végül gúnyos hangsúllyal, és távozik. A sétafedélzeten Bareil várja, és összebújva mennek tovább. "Sajnos... Nem terelte el eléggé." morogja maga elé a ferengi.

A bolygón Dax végzett a javításokkal. "Akkor most aktíválom a rendszert, és meglátjuk, mi lesz." "Várjon még... Hadnagy. Egy szívességet szeretnék önöktől kérni. Ne mondják meg a többieknek, hogy nem olyan vagyok, mint ők. Azt akarom, hogy ugyanúgy kezeljenek, mint azelőtt." mondja Rurigan. "Ez csak természetes." mondja Odo. Rurigan visszabotorkál a helyére, és biccent Daxnek, aki bekapcsolja a holovetítőt. Megjelenik a falu, majd az emberek is. Taya rögtön az anyját kezdi keresni a tömegben. "Mama!" Végre megtalálják egymást, és összeölelkeznek. "Sikerült maguknak." lép hozzájuk Colyus boldogan. "A rendszer memóriáját megnöveltük, és a mezőgenerátorokat újra beállítottuk. Nem hiszem, hogy bárki még egyszer eltűnne." mondja Dax.

"Csak hozzá kell szoknunk, hogy hologramok vagyunk." "Visszakaptuk a szeretteinket, és csak ez számít." lép oda Rurigan. "Kíváncsi vagyok, hogy ki hozta mindezt létre..." gondolkodik el Colyus. "Akárki is volt, nagyszerű dolgot tett." mondja Odo. Látszik, hogy Rurigannek ez nagyon jólesik. "De maguk is. Hát... Jó hogy megismertük önöket. Ha még egyszer a galaxis ennek a részére vetődnek, keressenek fel." "Biztos lehet benne." bólint Odo. "Akkor nem is akar innen elmenni." nevet Colyus. "Odo!" jön oda Taya, "Az anyukám visszajött." "Nagyon örülök, Taya." "Elmentek?" "Igen... Sajnos." "Hiányozni fogsz." "Te is nekem."

guggol le Odo a kislány elé. "Köszönöm, hogy visszahoztátok a mamám.

Remélem, te is megtalálod a szüleidet." "Köszönöm Taya. Én is remélem."

fejezi be Odo a búcsúzkodást és Dax felé indul. Fél úton megáll.

"Taya!" szól vissza. A kislány odanéz, Odo pedig megpördül, és búgócsigává változik. Taya tapsol és nevet örömében. Amikor Odo visszaalakul, Dax odalép mellé és aktiválja a kommunikátorát.

"Számítógép, két személy felsugárzásra." Ahogy a transzportersugár felragyog, tisztán látszik Odo mosolya, Taya pedig utána integet.

[Vedek Bareil - Philip Anglim, Colyus - Kenneth Mars, Rurigan - Kenneth Tobey, Taya - Noley Thornton, Falusi nő - Trula M. Marcus, Falusi férfi - Martin Cassidy. Írta: Robert Hewitt Wolfe (Átirat: Kis "Greg" Gergely)]

37. Istent játszva (Playing God)

Egy szállítóhajó dokkol az állomáson. A zsilipből dr. Bashir lép ki egy trill férfi társaságában. Szemlátomást hosszabb ideje beszélgetnek.

"...ha bármit tehetek önért, amíg itt van, nyugodtan szóljon." mondja Julian. "Köszönöm, de már sokat segített. Minden, amit Daxról hallok megnyugtat, és segít levezetni a feszültségemet." "Tényleg? Ne legyen ideges. Jadzia csodálatos docens lesz. Úgy értem egy trill szemszögéből. Biztosan sokat fog tőle tanulni." "Ez úgy hangzik, mintha különbözne attól a Daxtól, akiről hallottam." "Milyen értelemben?"

"Elmagyarázom. Amikor megtudtam, hogy Dax lesz a docensem, új docensért folyamodtam." "De miért?" "Dax híres arról, hogy megsemmisíti a jelölteket." "Megsemmisíti?" "Olvastam erről. Az elmúlt kétszáz évben Dax személyesen több mint ötvenhét jelöltet rúgott ki a programból."

Közben odaértek a lifthez, az ajtó kinyílik "Azt hiszem, már túl késő

van, hogy bemutatkozzam neki." aggodalmaskodik a jelölt. "Ugyan, Jadzia éjjeli bagoly típus. Számítógép, Dax hadnagy tartózkodási helye?" "Dax hadnagy a hetes szinten az ötös szekcióban tartózkodik." hallatszik a selymes női hang. "Ah, persze... Akkor a hetes szintre és az ötös szekcióba szeretnénk eljutni." vigyorodik el Bashir. A lift elindul, közben Bashir mosolyogva fordul útitársához. "A számítógép nem akarja egyenesen megmondani, hogy Quarknál van."

Megérkeznek a sétafedélzetre, és Quark felé indulnak. "Több mint ötszáz jelölt nyer felvételt évente a programba, de átlagosan csak háromszáz szimbióta áll rendelkezésre. Ezért nem kell sok, hogy egy jelöltet elutasítsanak. A kuratórium csak azokat a hordozókat választja ki..." áll el a jelölt lélegzete, amikor meglátja Jadziát egy asztalnál, egy fél tucat ferengi társaságában. "Konfrontáció!"

kiálltja Dax, ezzel láthatóan megnyeri a játékot. "...akik a legjobbak, és a legokosabbak." fejezi be a torkán akadt mondatot a férfi. "A füle az... Mindig, amikor licitálni akar, a bal füléhez nyúl.

Nemde, Quark?" magyarázza Jadzia a többieknek játékosan megcibálva a ferengi tekintélyes méretű fülcimpáját. "Ne játsszon a fülemmel, hacsak nem komolyan gondolja." duzzog Quark. "Jadzia... Vendége van." lép közelebb Bashir a trillel együtt. "Óóó... Csak holnapra vártam."

"Igen, asszonyom, de a szállítóhajó korábban indult a 41.

Csillagbázisról." "Az úton véletlenül egymás mellett ültünk. Mindent elmeséltem Arjinnak önről." mondja Bashir. "Valóban?" "Talán... Nem minden személyes részletet..." felel a doktor, és távozik. "Játszik tongot, Arjin?" kérdezi Quark. "Nem, nem játszom tongot, uram." "Akkor sajnos mennie kell, Arjin. Vagy az ön felelőségére marad itt?" fordul a ferengi Daxhez, az előbbi vereségtől még mindig morcosan. "Hová tette a modorát Quark?" szól rá Jadzia, odalépve Arjinhoz. "Ő egy trill jelölt, persze, hogy nem játszik tongot." "Elnézést kérek." hajol meg Quark, aki szintén odajött. "Megmutatjuk neki?" kérdezi Jadzia. A könnyű préda láttán Quark felvidul, és karon fogva Arjint az asztalhoz vezeti: "Tulajdonképpen nagyon könnyű megtanulni. Mennyi pénze van? Hadd üljön le ifjú barátunk. Te kiestél." löki le testvérét a székről. "Mindig én..." siránkozik Rom. Közben Quark már rá is ültette Arjint a székre, aki végre megtalálja a nyelvét és tiltakozni kezd. "Nagyon hosszú út van mögöttem, talán előbb egy kicsit kipihenném magam." "Hát persze.

Odakísérem a kabinjához. Elnézést barátaim." mondja Dax. "Most nem mehet el, hiszen nyert..." tiltakozik Quark. "Nem tud veszíteni..."

súgja Jadzia Arjin fülébe, miközben kimennek a bárból.

Reggel Arjin láthatóan idegesen érkezik Jadzia kabinjához. Csönget, az ajtó kinyílik, Dax helyett azonban egy két méter körüli idegen tornyosul a trill fölé. "Igen?" mondja. "Oh... Azt hittem Dax hadnagy lakik itt." "Éppen zuhanyozik." "Ah... Ha ez a helyzet..." "Várja magát?" "A nevem Arjin. Azt mondta, hogy legyek itt 8 órakor." "Arjin az?" jelenik meg Jadzia egy kék törülközőben. "Már megint korán jött, Arjin, de majd javítunk ezen." "Visszajövök később..." nyögi a jelölt megilletődötten. "Ugyan. Jöjjön be, és várjon egy percet. Egy kicsit több időre van szükségünk." "Mennem kell. Holnap a Kalondia IV-en várnak." mondja az ajtónálló "Mikor lesz a visszavágó?" "Talán eljövök a következő héten." csókolja meg az idegen gálásan Jadzia kezét.

"Nagyon jó volt. Brutális, de jó. Jó utat!" búcsúzik Jadzia. Miután az ajtó becsukódott Jadzia megfordul. "A replikátor első osztályú citromos süteményt készít." "Köszönöm, de meleget ettem." "Rendeljen nekem egy Black Hole-t." mondja Dax, miközben eltűnik a másik szobában. "Egy mit?" esik le Arjin álla. "Egy Black Hole-t." dugja elő a fejét Jadzia.

"Ez egy ferengi ital. Egy bárpincér lepte meg vele egyszer Curzont vagy 100 éve. Vagy Leila volt az? Mindegy, már egy örökkévalóság telt el azóta. Próbálja ki, hátha szereti." hallatszik a nő hangja, miközben Arjin odalép a replikátorhoz. "Számítógép, Black Hole-t." mondja.

"Óh... Micsoda izomlázam van." mondja tovább Dax. "Birkózott már egy fiatal nalastival, Arjin?" "Birkózni?" "Pedig kéne. Nagyon jó így kezdeni a napot. Gyakoroljon Trajokkal, ő a legjobb edző." "Oké." áll meg a szobaajtó mellett háttal kinyújtott kezében tartva az italt.

Megjelenik Dax teljesen felöltözve, és elveszi az italt. Belekortyol.

"Így már jobb." ül le a fotelbe Jadzia. "Tehát, nem játszik tongot, nem birkózik, mit csináljunk amíg itt van?" "Én úgy tudtam, hogy a felkészítő tréning..." "Mindent tudok a felkészítő tréningről.

Jadziának is meg kellett csinálnia." "Igen, asszonyom." Jadziának majdnem torkán akad az ital. "Arjin. Ha egy napon teljes trill szeretne lenni, soha többé ne hívjon asszonyomnak." mondja mosolyogva. "Igen...

Hadnagy." nyögi ki nagy nehezen Arjin. "Talán egyszerűen csak hívjon Jadziának." mutat rá az egyik fotelre Dax. "Ha úgy gondolja, hogy megfelelő." ereszkedik le merev háttal a fotel szélére Arjin. "Nem tudom, hogy megfelelő-e. De utálom, ami megfelelő."

A vezérlőben Kira az egyik szerviznyílás felett guggol. Bentről koppanás hallatszik, majd O'Brien feje jelenik meg fájdalmas arckifejezéssel. "Semmi." mondja, és kimászik. Kira egy trikordert tart a kezében ami pityegni kezd. "Találtam valamit." O'Brien is odamegy a szervizalagúthoz. Mindkettőjüknél fézer is van. O'Brien visszanéz Kirára aki a fejével int, hogy menjen előre. Miles elfintorodik, és bemászik a csőbe. "Na gyerünk. Gyere a papához." mondja kezében fézerrel, és egy lámpával. Sisko kilép az irodájából. "Őrnagy...?"

"Egerek, uram. A cardassiaiak hagyatéka." "Ártalmatlanok voltak, amíg be nem törtünk az állomásnak abba a részébe, ami a rejtekhelyük volt.

Most már mindenütt ott vannak. És szeretik az elektromágneses mezőket."

ad ki egy szétrágott vezetéket a főnök az alagútból. "Segít nekem őrnagy?" Kira kelletlenül utána mászik. "O'Brien. Kérem ne használjon fézert. Fogja meg nekem ezeket az egereket élve." mondja Sisko. Közben a liften Jadzia és Arjin érkezik. "Benjamin, bemutatom önnek Arjint, a trill jelöltet, akiről beszéltem." "Uram." fog kezet Arjin Siskoval.

"És ez itt Kira őrnagy az első tiszt, és a főmérnökünk O'Brien főnök."

mutat a két ember hátsó felére, ami kilátszik az alagútból. "Valamit meg kell javítani?" fordul a parancsnokhoz. "Cardassiai egerekre vadásznak." "Tényleg? Még sose láttam cardassiai egeret." "Akkor csinálja ön tovább!" nyomja Dax kezébe a fézert Kira. Dax bemászik O'Brien mellé. "Tehát maga kapta a fekete bárányt." mondja Sisko Arjinnak. "Uram..." "Felkészítő tréning Daxal minden jelölt rémálma volt." "Az Curzon Dax volt." hallatszik Jadzia hangja, majd egy fézerlövés "Megvagy! Arjin, fogja." A jelölt zavartan fogja meg a macska nagyságú, egér és sárkány jegyeket egyaránt magán viselő

rágcsálót.

Az állomás egyik siklója belép a féreglyukba. "Látványos, nemde?"

kérdezi Dax. "Meglepő..." ingatja a fejét Arjin, mire Jadzia furcsán néz rá. Megérkeznek a Gamma-kvadránsba, majd Dax így szól: "Számítógép, játssz valamit Franshotttól." "Franshott?" "Emigrált romulan volt.

Tisztelem az elfelejtett komponistákat. Nem akarja átvenni a kormányt?"

"Még nincs tapasztalatom siklókkal." "Ezek gyakorlatilag maguktól repülnek. Hiszen tapasztalata van 3-as osztályú hajókkal." "A múlt hónapban az 5-ös osztályra is megkaptam a képesítést." "Ötös? Én csak akkor kaptam meg a hármast, mikor..." "...Utolsó évében kapta meg."

"Kutatásokat végzett rólam? Nem hibáztatom érte. Én is ugyanezt tettem, amikor megtudtam, hogy ki lesz a felkészítő docensem." "Hogy érezte magát, amikor megtudta, hogy Curzon Dax lesz az?" "Őszintén szólva nagyon rosszul." "Bizonyára nem tartaná tisztességesnek, hogy néhány tippet adjon." "Tippet?" "Amit azért csinált, hogy lenyűgözze." "Most tisztázzunk valamit. Nem vagyok sem Curzon, sem Leila, sem bárki más.

Jadzia Dax vagyok, aki csak pár évvel idősebb mint ön. Ön az első

jelöltje. Bizonyos értelemben, még mindig úgy érzem magam, mintha én magam is jelölt lennék. Még emlékszem arra a vizsgadrukkra, amit Jadzia élt át, és ezért nem is nehezítem meg a dolgát. Tehát nem kell lenyűgöznie, rendben?" "Rendben." "Remek." "Mi nyűgözte őt le valójában?" "Semmi. Curzon a jelöltségem befejezését ajánlotta a kandidátusnak." Arjin csodálkozva néz rá. Ekkor a sikló hatalmas robajjal megrázkódik. "Megvan." kiáltja Jadzia, "Váltson kézi stabilizációra. Hajtóművet kikapcsolni. Számítógép, elemezze a stabilitásvesztést." "A stabilitás elvesztésének oka az ütközés egy szubtér-csatoló anyaggal." "A csatolóanyag fajtája?" "Negatív."

"Megsérültünk?" "Jobb oldali hajtómű lekorlátozva. Maximális rendelkezésre álló energia 50 százalék." "Valamit felfedeztem." szólal meg Arjin. Dax mögé lép. A monitoron a sikló sérült hajtóműve látszik, a közepén kékes ragyogással. "Úgy látszik, mintha elkaptuk volna ezt a szubtéri anyagot. Számítógép, ismeretlen tömeget a jobb oldali gondolánál azonosítani." "Negatív."

Az állomáson Kira és O'Brien még mindig az egerek problémáját próbálják megoldani. A főnök éppen egy ötletét adja elő.

"Létrehozhatnánk egy elektromágneses ösvényt a járatokban, és így csapdába csalhatnánk őket." "Ehhez minden más energiafüggő rendszert le kell állítania." "Ez napokat venne igénybe, ami az állomás evakuálását jelenti. Az egyetlen dolog ami még az eszembe jutott, egy irányzott hanggenerátor. Olyan hangot generál, ami zavarja a hallásukat, és kikergeti őket. De ez a módszer a nyugdíjazásomig tartana." Közben Quark érkezik feldúltan a vezérlőbe, és rádob egy élettelen egeret a pultra. "Egy dabo-asztalra ugrott fel." "És evett is valamiből? Mert akkor az ölte meg." válaszolja Kira gúnyosan. "Maguk adják ki a helységet. Ha nem küldenek egy takarítóosztagot akkor én..." "Elutazik?

Kérem, mondja, hogy elutazik! Minden nap megeszek egy cardassiai egeret, ha végre megteszi." hagyja ott őket az őrnagy. "Így fejezi ki a vonzalmát irántam." vigyorog Quark O'Brienre, aki a hanggenerátorral játszik. "Tehát mit szándékozik tenni ez ellen a sorscsapás ellen, O'Brien?" "Csak nyugodtan Quark. Kifejlesztünk egy módszert, amivel térdre kényszeríthetjük az egereket." "És mi lenne az?" "Tudja vannak bizonyos hangok..." kezdi a főnök, és bekapcsolja a hanggenerátort.

Quark fájdalomtól eltorzult arccal ordítani kezd. "Neeee... Hagyja abba!" O'Brien meglepődve kapcsolja ki a szerkezetet. Quark feltápászkodik. "Jól van?" kérdezi Miles hangosan. "Mi?" kérdez vissza Quark, jobb fülét ütögetve. "Főnök, a Mekong jött vissza a féreglyukon.

Sérülést jelentettek." szólal meg Kira. "Nyisson csatornát, őrnagy. A képernyőre." jelenik meg Sisko, "Mi történt, Dax." "Szükség lenne a szállítószolgálatára. A hajtóművünk megsérült. Ismeretlen szubtéri anyagot fedeztünk fel a jobb oldali gondolán, és nem tudtuk további sérülés nélkül eltávolítani." "Kapcsolja ki a hajtóműveket, hadnagy.

Hazahozzuk." mondja O'Brien. "És készítsék elő a tudományos labor egyik biztonsági kamráját. Szeretném megvizsgálni amit találtunk. A legmagasabb biztonsági szintre lesz szükség." "Ez eltart pár óráig."

"Holnap reggel megfelel nekem. Addig Arjinnal ránk fér egy kis pihenő."

"Később várom a jelentését." szúrja közbe Sisko.

"Mekong, vége." zárja le a csatornát Dax, majd az utastér felé indul, "Jöjjön Arjin, együnk valamit."

A klingon étteremben a tulaj körbejár, és egy klingon nótát énekel, miközben harmonikán kíséri magát. Daxékhez odaérve Jadzia bekapcsolódik, és együtt fejezik be a dalt, majd nevetésben törnek ki.

Arjin közben elmélyülten kotorászik a tányérjában. "Ezt ő tanította meg nekem. Hihetetlen... Egy klingon dal, amit nem ismertem." karolja át Arjint a klingon vendéglős. "Tiszteli az elfelejtett komponistákat."

"Ath'm larch'del?" kérdezi a tulaj Daxtól klingon nyelven, aki ugyanúgy válaszol. "Dogo, dogo. Unkolja Trill." "Felejtse el a gondolatait. Ő az enyém." fenyegeti meg a vendéglős Arjint, majd összenevetnek Daxal.

Jadzia leül, és megkérdezi. "Nem ízlik a racht?" "Na igen... Nagyon érdekes." "Csak összekotorta a tányérját, hogy úgy tűnjön mintha evett volna." "Nem kellett kotornom. Magától is mozog." Dax elneveti magát "Megmondhatta volna Arjin, ha ezt az ételt nem szereti." "Rendben van, valójában nem vagyok éhes." "Jobban védenie kell az érdekeit. Gondoljon erre." "Nagy gondot fordítok erre." Jadzia témát vált: "Ki szponzorálta a programját." "Az apám." "Ő is benne van?" "Nem, de nagy tervei voltak a gyermekeivel. Több mint negyven évig pilótákat képzett ki a Gedana támaszponton, a haláláig." "Innen tud hát repülni." "Tulajdonképpen a nővéremnek kellene itt lennie. De miután levizsgázott, férjhez ment. Az apám nagyon csalódott volt. Mielőtt meghalt magához hívatott, és azt mondta: te vagy az egyetlen reményem. Ezek voltak az utolsó szavai."

"Azt akarta, hogy az egyesítés után a Csillagflottához menjen a pilótatudása miatt?" "Neki mindegy volt, hogy mit csinálok utána. Csak a programot fejezzem be, ez volt az egyetlen célja." "És önnek milyen céljai vannak?" "Sok lehetőség van, még nem tudom, mit fogok csinálni.

Megbízom a szimbiótám vezetésében." "A szimbióta befolyás a nagyon erős, Arjin. De maga a hordozó. Egyensúlyt kell találnia az ösztönei és a szimbióta között. Ha nem, a szimbióta felülkerekedik a személyiségén."

"Elég idegesítők, nem igaz?" mosolyog gúnyosan egy cardassiai Gul a vezérlő képernyőjén. "Arra gondoltam, hogy van valamilyen technikájuk az elintézésükre." mondja O'Brien. "Na igen. A Föderáció technikája még nem érett meg a helyzet kezelésére." "A jó kapcsolatok érdekében gondoltam..." "Most maguké az állomás, az egerekkel együtt. Mellesleg a párzási időszakuk úgy hat hét múlva kezdődik." "Köszönöm a segítségét."

"Ha a Föderáció visszavonulna Bajorról..." kezdi a szokásos monológot a cardassiai, de a főnök bontja a kapcsolatot. Közben Dax érkezett meg, egy kis dobozt tartva a kezében. "Mi ez?" kérdezi Miles, miután a hadnagy megáll előtte. "Vegye csak el. Juliantól van. Azt mondja, ez a megoldás, amit keresett." A főmérnök kinyitja a dobozt, és csodálkozva olvassa el a mellékelt kártyát: "Armenben működött. Nagyon vicces..."

néz a dobozban lévő, a mondából jól ismert furulyára. Dax mosolyogva lép be a parancsnok szobájába. "Ön jön." mondja Benjamin a sakktáblánál ülve, "Az ismeretlen anyaga biztonságosan megérkezett a tudományos laborba." "Megnézte?" telepedik le Jadzia, és játszani kezdenek. "Mit gondol róla?" kérdezi Sisko. "Már a siklóban is megpróbáltuk azonosítani, de nem tudtuk az anyagot a műszerekkel vizsgálni. Holnap tovább próbálkozunk." "Hogy bírta Arjin az eseményt?" "Jól. Jó pilóta."

pillant fel Dax, miközben lép. "O-ó..." mosolyodik el Sisko. Jadzia villámló szemekkel néz rá. "Ezt a pillantást ismerem." folytatja a parancsnok. "Milyen pillantást?" "Ezt a pillantást, Öregember. Azt mondja: nem sikerülhet neki." "Nem énmiattam." "De kételkedik."

"Kételkedem." ismeri be Dax. "Mi a probléma?" "Vajon képes lesz-e trill hordozóként teljesíteni? Hogy fogja a szimbiótát a következő szintre segíteni. Úgy érzem, ez több mint egy kis arrogancia, Benjamin."

"Valóban?" "Na jó, egy trill hordozótól ez elvárható, sakk." tolja az egyik bástyáját a megfelelő pozícióba "De mivel az apja értékrendje szerint él, fogalma sincs, hogy mihez kezdjen a szimbiótával, ha kap egyet." "A szemére vetette ezt?" "Nem vethetek semmit a szemére."

tiltakozik Jadzia. "Ah, nem." mozgatja át a vezérét biztonságos helyre Sisko. A hangnem kicsit dühíti partnerét, és hevesebben folytatja: "Az én feladatom, hogy megmutassam, hogyan kell működnie egy trillnek. Ez minden. Meg tudom neki mutatni az irányvonalakat, ezek teljesen világosak." "Ühüm." "Ki vagyok én, hogy a szemére vessek valamit?" "Ön Dax." Dől hátra Sisko a székében. "Igen, de nem Curzon Dax, és nem csinálom ugyanazt vele, mint Curzon velem." "Úgy... És akkor mit akar tenni? A fiúnak hamarosan bizonyítania kell az alkalmasságát, különben nem választják ki, nemde? Nem tesz neki szívességet, ha elkerüli az összetűzést. ... Curzon kemény volt. Néha még sértő is, az ő egyéni, megnyerő stílusával. De a maximális tökéletességet követelte a trill-jelöltjeitől." "Nem tudja, hogy mit csinált velem." Jadzia szemében látszanak a régi sebek nyomai. "Tudom, hogy végigcsinálta a jelöltséget." "Ez nem rajta múlott." "Biztos benne?" A fiatal nő

elgondolkozva mered maga elé.

A laborban egy biztonsági erőtérben lebeg a különös anyag, amit Daxék a Gamma-kvadránsból hoztak. Hirtelen egy egér orra jelenik meg az erőtérnél. Az erőtér elhalványul, majd megszűnik. Az anyag felfénylik, és hirtelen kitágul, bekebelezve az egész helységet.

O'Brien éppen kimászik egy szervizalagútból. "Az egerek szétrágták az erőtér energiavezetékét. Eltart egy ideig, mire új mezőt tudunk létrehozni." "Tehát nincs többé biztonsági zóna az állomáson." összegzi Sisko, "Van okunk feltételezni, hogy a jelenség veszélyt jelent?"

fordul a parancsnok Daxhez, aki Arjin társaságában az elárasztott helység megfigyelőablakánál áll. "Nem, de ez nem sokat jelent." "Tudni akarom, hogy mi történhet még. A helyzetelemzés tizennégy órakor lesz.

És aktiválja a fézereit, főnök. A sétagaloppnak vége!" sorolja parancsait Sisko, miközben kifelé tart a helységből. O'Brien kissé megszeppenve követi. Dax a kezében tartott panelt vizsgálva megszólal.

"Arjin, mennyire képzett asztrofizikából?" "Ez az egyik legerősebb oldalam. Talán ezért is osztottak be önhöz." felel a jelölt büszkén.

"Készítsen elő egy gravimetrikus mikroszondát. Én megpróbálom kalibrálni az energiaprofilt." Mindketten a pultokhoz lépnek, egymásnak háttal. "Jadzia..." szólal meg Arjin, "Azt hiszem, hogy nem jól fejeztem ki magam tegnap este, a céljaimat illetően." "Szerintem elég világosan fejezte ki magát." "Nem akarom, hogy azt higgye, nincsenek további céljaim a felkészítés után. Jelentkezni szeretnék a Csillagflottához. A repülési tapasztalatom sokat segítene..." "A Csillagflotta egy karrier, a pilóta egy munka. Mi köze van ennek a kiképzésünkhöz?" "Azt hiszem, akkor nem értettem meg..." "Nekem is az az érzésem." "Tessék?" "Azt mondja nekem, amit ön szerint hallani szeretnék." "Hiszi maga." "Úgy látom, hogy tegnap az ágyában átgondolta, hogy néhány kijelentése nem igazán tetszett, ami igaz is, és ezt próbálja most kijavítani." "Én csak tisztázni akartam..." "De kérem, én is ugyanazt végigcsináltam, szóval csak megsért, ha tagadja."

"Kész vagyok." "Jó. Csináljunk egy fáziseltérés analízist." Egy ideig mindketten a munkára koncentrálnak, majd Dax szólal meg: "Aggódom magáért Arjin." "Aggódik?" "Mert még nem készült fel arra, hogy kiválasszák." "Ez az! Másfél nap után megvan rólam a véleménye." "Nem ezt mondtam. Nézze Arjin. Azért választották ki, mert a követelményeket teljesítette, és az eredményei az átlag felett voltak, nem igaz?" "Azt hiszem, így van." "Akkor hozzá kell szoknia, hogy ettől a pillanattól többet kell teljesítenie." A műszerek pityegése szakítja félbe. "Bonyolult struktúrájú, de nem egyezik a fizikai törvényeinkkel. Számítógép, analizáld a spektrális vonalprofilokat."

"A spektrális analízis körülbelül hét percig tart." hallatszik a selymes hang. "Tehát, az érdekeimet képviselve, becsapva érzem magam.

Még mindig hallom a 'Jadzia vagyok, én is voltam jelölt' monológját."

"Értem miért gondolja így. De itt nem rólam van szó, hanem az előírásokról. Ez az esemény valami egyszeri és fontos alkalom a valódi trill jelölteknek." "És úgy gondolja, hogy én egy rossz jelölt vagyok."

"Nem ezt mondtam, de úgy tartottam tisztességesnek, ha megmondom, hogy aggódom magáért." "Értem. Tudhattam volna! Pedig kézenfekvő! Maga Dax!

Előírások a trill hordozóknak? Érdekes, hogy ezt idézi. Még soha nem láttam olyan trillt, aki ennyire távol állt volna az előírásoktól, asszonyom. Nem csoda, hogy Curzon be akarta fejezni a kiképzését."

Jadzia sóhajtva néz maga elé.

A vezérlőben helyzetértékelést tartanak az állomás vezetői. Dax ismerteti a vizsgálatok eredményeit: "...az elektromágneses spektrumban fogtam. Magas plazmakoncentrációk egy gyorsan kiterjedő tömegben."

"Mennyire gyorsan?" szól közbe Sisko. "Az energia-felvétel hamarosan szétrobbantja a biztonsági helységet. Ezen kívül az anyag fázisvezérelten tágul, vagyis bizonyos időközönként növekszik. A számítógép megvizsgálta a tágulási mintáját." "És miként azonosította?"

kérdezi Kira. "Egy univerzum tágulási mintájaként." "Mi?" "Egy univerzum?" kérdezik Kira és O'Brien döbbenten. "Benjamin, ez egy proto-univerzum a legkorábbi fejlődési stádiumában. Sajnos a tágulása révén eltolja a mi univerzumunkat." "Vissza tudjuk vinni a származási helyére?" "Az energiamassza a természeti törvényeinkkel összeegyezhetetlen módon viselkedik. Nem tudom, hogy mi történik, ha mozgatjuk. Nem is beszélve arról, ha belépünk a féreglyukba. Még ha sikerülne is, a verdiron csomók a féreglyukban, és a proto-univerzum energiaingadozása együttesen egy megsemmisítő láncreakciót indít el, ami az egész rendszert veszélyezteti." "Ha nem csinálunk semmit, az is elpusztítja a rendszert." mutat rá a doktor a problémára. "Nem tudnánk korlátozni a tágulást?" kérdezi O'Brien. "Nem, mert megsemmisül."

"Ebben a helyzetben lehet, hogy nem lesz más választásunk." veti közbe Kira. "Ha egy erőtérrel elég sokáig korlátozzuk a növekedést, akkor egy belső lökéshullám indul meg, ami önmegsemmisítést eredményez." "Mikor lesz a következő tágulás?" "Három óra múlva. A mellékhatásként jelentkező lökéshullámok valószínűleg szétvetik a labort." "Létre tudunk hozni addig egy erőteret?" "Igen, uram." mondja O'Brien. "Addig evakuálják Odoval a tizennégyes szektort. Lelépni."

Arjin Quarknál ül a bárpultnál. Egy nagyméretű pohár alján lötyköli tengerkék italának maradékát, majd hirtelen felhörpinti, és nagy nehezen lenyeli. Láthatóan nem ez volt az első pohár. Quark jó vendéglátóként már hozza is a következő üveget. "Még egyet?" "Ide vele, még nem rúgtam be meg." válaszol a jelölt kissé kásás hangon." "Ez komolyan hangzik." "Komolyan? Ugyan. Csak éppen ma dobtam ki az életem az ablakon." "Nincs az a probléma, amit egy megfelelő holosuite programmal ne lehetne orvosolni." "Ne bízzon meg egy trillben sem, Quark." mutat még mindig üres poharára Arjin. Quark megérti a jelzést és tölt, a trill pedig folytatja jó tanácsát. "A két arcuk miatt." "Ez minden trillre igaz, vagy csak a kukaccal együtt élőkre?" "Minden Dax nevű kukacra." int a poharával a férfi. "Összetörte a szívét?"

érdeklődik Quark részvéttel. "Mi?" "Nekem is. És Bashir minden este itt ül, és syntherolba fojtja bánatát. A sétafedélzet tele van összetört szívekkel" "Nem a szívemet törte össze, hanem engem! A karrierem, az életem." "Várjon csak, most mint jelöltről van szó?" "Azt mondta, hogy nem készültem fel eléggé." "A kukacra? De ha ez a véleménye, akkor mit ér az egész?" "Egy negatív véleménnyel a felkészítő docenstől, elfelejthetem az egészet." "Figyeljen. Amikor fiatal voltam, nem idősebb mint ön, engem is kiképeztek. Az al-kerületi Nagusnál voltam.

Úgy mostam a lábát... A kedvence voltam. Már majdnem ott voltam a ferengi kereskedelmi világ csúcsán. És akkor mindennek vége lett."

"Hogyhogy?" "Tulajdonszerzés, száztizenkettes szabály: soha ne feküdj le a főnököd húgával. Azonnal kirúgott. Habozás nélkül. Hatalmas csapás volt az ambícióimra." "És feldolgozta?" "Soha! Nézzen rám. Itt ülök egy bárban a féreglyuknál, ahol az üzletek görbületi sebességgel száguldanak el mellettem. Mindenképpen próbálja megcsinálni a programot. Egyszer elhibázza, mindig elhibázza. Üdvözlöm a klubban."

"Köszönöm..." "Szívesen." áll fel a ferengi.

A labor biztonsági helysége mellett több gépész dolgozik trikorderrel. Befejezik a munkát, és távoznak. Dax ott ül a vezérlőpultnál. "Számítógép, ellenőrizd a lokalizált entrópia-csökkenést az energiatömegben." "Ellenőrizve." "Hány százalék entrópia-veszteség az elmúlt órában?" "A lokalizált entrópia-érték az elmúlt ötvennyolc percben tizenkét százalékkal csökkent." "Ez lehetetlen. Az egész termodinamikai struktúrának meg kellett volna változnia. Aktiválj egy kvantiméter-szondát. Szűrőbeállítást ellenőrizni." "Filter ellenőrizve." "Az energiaérzékenység értéke 0.1

mikrodyn. Kezdd meg a nagyfelbontású energiaméréseket." A monitoron különös, szabálytalan formák jelennek meg. "Ez biztos a szenzorok hibája. Számítógép, önellenőrzést és kvantiméter kalibrációt elvégezni." "Kvantiméter kalibráció normális, önellenőrzés folyamatban." "Keress visszacsatolási hibákat a dynometrikus sorban."

"Negatív." "Mi a visszacsatolás értéke?" "Nulla. Önellenőrzés befejezve. Szenzorok rendben." Jadzia aggodalmas arccal siet ki a szobából.

A vezérlőben a tágulást megakadályozó erőteret készítik elő. "Odo hívja Siskot." hallatszik a felügyelő hangja. "Igen, Odo." "A tizennégyes szektor kiürítve." "Köszönöm. O'Brien, készen van?" "Igen, uram." "Sisko hívja Daxet. Előkészítjük az erőtér aktiválását, kérem azonnal jöjjön ki a laborból." Közben Jadzia megérkezik a turbóliften.

"Már kijöttem Benjamin. De nem vagyok biztos benne, hogy be akarja kapcsolni az erőteret." "Miért?" "Életjeleket találtam a proto-univerzumban."

Az állomás vezetői Jadzia köré gyűlve figyelik a monitoron a proto-univerzum keresztmetszeti képét, melyben szabálytalan energiaingadozások láthatóak. "Szabálytalan termodinamika, kiegyenlítetlen energiafelhasználás. A számítógép ezt életjelként azonosította." "Várjon csak. A mikrobák is életformák, de Dr. Bashir egy oltópisztollyal öldösi őket. Nem is beszélve például ezekről az egerekről." szól közbe Kira. "Könnyen lehet intelligens élet is." "Hogy is lehetne? Ez az univerzum csak most keletkezett." tiltakozik Kira.

"Nagyon is lehetséges. A mi időnk szerint tényleg csak egy pár órája keletkezett, de nem tudjuk, hogy milyen időkomponenst használt fel.

Lehet rengeteg év is." adja meg a tudományos magyarázatott Bashir.

"Annak a fajnak az evolúciója az elmúlt pár órában játszódhatott le."

mondja Odo. "Nem kizárt." "O'Brien hívja Siskot." "Beszéljen főnök."

"Parancsnok, ha be akarjuk vetni az erőteret, akkor most tegyük, mert ez az izé két perc múlva kitágul." "Vonuljon vissza az embereivel, főnök. Nem vetjük be az erőteret." "Igen, uram." "Parancsnok, ez csak az elkerülhetetlen elodázása." veti közbe Kira. "Őrnagy, léptesse életbe a sárga riadót. Javítócsapatokat készenlétbe." Az első tiszt elsiet.

Ekkor az univerzum kitágul. Az állomás burkolata két helyen is átszakad. "Veszély! Burkolatszakadás! Huszonegyes szint, tizennégyes szektor." hallatszik a számítógép hangja. Sisko aktiválja a kommunikátorát. "Főnök, a tizennégyes szektort lezárni, javítóosztagot bevetni." "Igen, uram." "Mikor lesz a következő tágulás?" fordul a parancsnok Daxhez. "Kb. öt óra múlva." "Mekkora mértékű?" "Több mint háromszáz százalék. Elveszítjük a tizennégyes szektort. Holnapra már nem fog létezni az állomás." "Átsugározzuk a világűrbe. Így több időt nyerünk, hogy megoldást találjunk." mondja Bashir. "Már van egy megoldásunk, és minél többet várunk, annál nehezebb lesz véghezvinni.

Sajnálom, de veszélyben vagyunk, el kell pusztítanunk." tiltakozik az őrnagy. "Elpusztítana egy ismeretlen civilizációt? Akkor tömeggyilkosok lennénk." csodálkozik Odo. "Ez olyan, mint hangyákat eltaposni, Odo."

"De én nem taposok el hangyákat! Nincs jogunk egy civilizációt eltaposni, csak mert nem értjük meg." "Van esetleg jobb ötlete, vagy valaki másnak?" "A döntésemet egy órán belül megtudják." vágja el a vitát Sisko.

"Sisko parancsnok személyes naplója. Kiegészítés. Egy órám van dönteni egy idegen civilizáció életben maradásáról... Vagy a miénk végéről. A Borgra emlékezem, hogy megvetettem a közönyüket, amivel megpróbáltak minket eltörölni. Most saját magamat kell megkérdeznem, vajon más lenne-e, ha eltörölnék egy univerzumot azért, hogy a miénket megmentsem."

Sisko belép a kabinjukba, ott találja Jake-et a számítógép-terminál előtt. "Halló!" "Apa! Hogyhogy ilyen korán jössz?" mondja Jake mérsékelt lelkesedéssel." "Csak látni akartalak." "Megmondta, igaz?"

"Ki, mondott meg, és mit?" "O'Brien főnök. Pedig megígérte!" "Jake...

Ha valamit el akarsz nekem mondani, akkor szeretném hallani."

"Szerelmes vagyok bele apu!" "Rendben." "Pontosan olyan, mint amilyen nőről álmodtam." "Biztosan nagyon kedves lány." "Ő már felnőtt nő. Nem szereti, ha így nevezik. Mindenki így hívja, és ő utálja. Valahogy több szeretne lenni annál." "Minél?" "Egy dabo-lánynál." Az apa feláll, és csípőre tett kézzel szembefordul a fiával: "Csak nem egy dabo-lányba vagy szerelmes?" "Várj csak egy kicsit. Azt mondtad, hogy O'Brien főnök elmondta..." "Nem mondta el. Kicsoda ő, és hány éves, Jake?" "Ojjéé...

El akartam mondani, de biztos voltam benne, hogy nem érted meg." "És most már titkaid is vannak előttem." "Megértetted volna?"

"Természetesen nem!" mondja Sisko, majd hirtelen elmosolyodik: "Marda az, nem? Akit korrepetálsz entomológiából." "Be fogom mutatni, apa."

"Ezt hamarosan meg kell tenned." "Meghívhatom vacsorára?" "Nem. Ma nem, majd később!" "Köszönöm, apu. Tetszeni fog neked!" mondja Jake, és elviharzik. Sisko mosolyogva gondol arra, az időre, amikor még ő volt tizenhat éves.

Quarknál Arjin újfent egy majdnem tele pohár tengerkék italt tanulmányoz elmélyülten. Hirtelen Jadzia hangja szólal meg. "Mi olyan érdekes odabent?" "Látom benne a jövőmet." mondja Arjin szomorúan, láthatóan az ital megtette hatását. "Nem volnék olyan biztos, hogy egy pohár syntherolban a jövőmet látom." "Zavarjuk le gyorsan. Használjon éles pengét, hogy ne fájjon." "Nem ismer annyira, mint gondolná. Biztos ismeri az összes tréningeredményemet, de ez nem mutatja meg, hogy milyen volt Jadzia, mielőtt jelölt lett. A lehető legnyugodtabb, legracionálisabb nő volt, kitűnő eredményekkel. És semmi fogalma nem volt az életről. Sosem volt a programon kívül, de ez nem jelentett semmit, mert elsőre simán átment volna. Ekkor találkozott Curzon Daxal.

Curzon húsz másodperc alatt felmérte. És a következő két hetet élete legrosszabb élményévé tette. Minden este álomba sírta magát. Utálta őt ezért. De amikor vége volt, és megtudta Curzon javaslatát, hogy vegyék ki a programból, mintha elvarázsolták volna. Egyszerűen újra jelentkezett, és egyetlen cél hajszolta végig a programon: bosszú.

Végül a kuratórium trill-jelöltnek választotta." "És hogy került kapcsolatba a Dax szimbiótával?" "Amikor megtudtam, hogy Curzon hamarosan meghal, kérvényeztem." "Curzonnak nem volt ellene kifogása?"

"Nem. Sosem tudtam meg, hogy miért. De ismertem Curzon fekete humorát.

Valószínűleg ezért tetszett neki ez az irónia. Jadzia Dax nem Curzon Dax, de Dax vagyok. És általában elfogadom azt, amit ez jelent. Néha választanom kell a harc és a játék között. Néha lelket öntök egy új jelöltbe, mielőtt még a syntherol legyőzi." mondja mosolyogva. "Még egy esélyt ad?" "Ön az, aki még egy esélyt adhat magának. Nem teheti mindig azt, amit mások elvárnak magától. Nem élhet az apja, a tanára, vagy az én elvárásaim szerint. Ki kell találnia, mi az amit Arjin a tréningen kívül az élettől vár." Sisko lép oda hozzájuk: "Hadnagy, megpróbáljuk visszaszállítani a féreglyukon. Mikorra lesz készen?" "Meg akarok győződni, hogy az erőtér a verdiron csomók sugárzását kiállja. Mondjuk két óra múlva?" "Igyekezzen." Jadzia feláll, és odahajol Arjinhoz.

"Szükségem lenne egy 5. osztályú pilótára." Arjin boldogan indul utána.

Sisko kilép az irodájából a vezérlőbe. "Főnök?" "Létrehoztuk a mezőt és tart. De ellenőrizném a verdiron integritást." "Valóban szükség van erre? Az az izé kevesebb mint egy óra múlva kitágul." "Ez a legerősebb erőtér, amit létre tudok hozni. Egy teszt növelné a sikló esélyét, hogy átérjen a féreglyukon." "Nem akarom az esélyeket latolgatni. Rio Grande, hogy állnak?" "Rendszerellenőrzés kész, tartalék energia feltöltve." hallatszik Dax hangja a hangszóróból, "Azt mondanám, indulásra készen vagyunk, Benjamin." "Akkor kezdjük. Felkészülés a sugárzásra." "Erőtér készen áll." "Energiát."

A transzporter-effektus megjelenik a Rio Grande-ben felállított erőtér belsejében. "Főnök, fáziseltolódást érzékelünk." üzeni Dax.

"Várjanak. Az energiaingadozások miatt a transzporter megbolondult."

"Megvan." "Állítsák biztonsági módba a transzporterüket. Sok szerencsét." "Mutassa meg nekik Arjin." mondja Dax. "Indulunk." bólint a férfi.

A Rio Grande ellebeg az állomás mellől. "Az erőtér energiaértékei stabilak." hallatszik a főmérnök hangja. "Emelje 50KPH-ra." mondja Dax.

"Kész. Tizenhét másodperc a wormhole-ig." "Tartsa 50KPH-n." bólint Dax.

"10 másodperc a féreglyukig." üzeni O'Brien. "Neutrinó aktivitás kezdődik." mondja Kira. "A másik oldalon a szabadság birodalmába kerülünk. Rio Grande hívja a vezérlőt. A kommunikáció öt másodpercen belül megszakad. Viszlát." üzeni még Jadzia, mielőtt a wormhole elnyelné őket, majd az kinyílik, és a sikló eltűnik a ragyogásban.

"Értettem, Rio Grande. A próféták vezessék magukat." suttogja Kira.

A sikló a féreglyukban halad. Jadzia átlép a mérnöki konzolhoz. "Az erőtér stabilitása nyolcvanöt százalék. Minden alkalommal, amikor egy verdiron csomóhoz érünk, az energiatömeg rezonanciaválaszt produkál."

"Húsz másodpercen belül átérünk." mondja Arjin. "Nem fog sikerülni. A stabilitás hatvanöt százalék és csökken. Meg kell állnunk." "Hajtómű

kikapcsolva." "Erőtér harmincnyolc százalék és csökken. ... Harminchat százalék." "Számítógép, manőverező hajtómű két másodperces ellenerő.

Minden leállt." "Stabilizálódik. Erőtér huszonhét százalék... Huszonhat százalékon, és konstans." A sikló mozdulatlanul lebeg a féreglyuk csodálatos kékes fénnyel betöltött világában. Körös körül verdiron csomók. Más körülmények között a legénység biztos megcsodálná a látványt. "És most?" kérdezi Arjin. "Valamit muszáj csinálnunk.

Negyvenkét perc múlva ez az anyagtömeg kitágul, és ha összeütközik egy verdiron csomóval, a robbanás még a cardassiai anyabolygót is megrázza." "De az erőtér nem bír ki még egy gyorsulást." "Akkor hagyjuk, hogy kikapcsoljon." "De nem az előbb mondta, hogy felrobban, ha összeütközik egy verdiron csomóval?" "Ezt kell akkor elkerülni."

"Egy precíziós repülés a féreglyukon keresztül? Ezt még sosem próbálták." "Mindeddig." "Jadzia..." "Én 3. osztályú pilóta vagyok, maga 5. osztályú. Ha kell, megteszem én, de nem akarok erről tovább vitázni." "Figyelje a szenzorokat. Megpróbálok ötven méter távolságot tartani minden csomótól." sóhajt Arjin. "Rendben. Számítógép, aktiváld a belső érzékelőt a verdiron sugárzás felismerésére. Aktíválom a szónikus kijelzőket. Verdiron értékek a megengedett tartományban vannak." "Egy rövid lökettel a manőverező hajtóműből, gyorsítom magunkat, így az erőtér néhány másodperccel tovább véd minket."

"Hajtómű kész." "Kikapcsolom a tehetetlenségi csillapítókat. Lehet, hogy rázkódni fogunk, de több időm lesz reagálni. Hajtómű start." A sikló a kis fúvókák hatására lassan előre indul. A kabin eléggé rázkódik. "Sebesség 40 m/s." "Figyelem: az erőtér stabilitása tíz százalék." hallatszik a számítógép hangja. "Hatvan másodperc a Gammáig." mondja Jadzia, "Csomó jobb oldalt. Pozíció 037.7."

"Jobboldali fúvókák be." A hajó kikerüli a csomót. "Figyelem: az erőtér összeomlott." mondja a számítógép szenvtelen hangon. "Nincs helye a hibáknak." jegyzi meg Arjin. "Ötvenöt másodperc Gammáig, csomó 030.51."

"Megvan." "Harmincöt másodperc. A verdiron értékek rendben." "Jadzia, nézze! Soha nem jutunk ott át." mutat Arjin az összetorlódott csomókra.

"Találtam egy járatot. Iránykorrekció: 130.47." "Megerősítve." "A szenzorok szerint pont előttünk van." "Nem látom." "Tartsa az irányt."

"Nem látom. Látom... Kevesebb mint tizenhét méter!" "A sikló csak tizennégy méter széles. Ez több mint két méter hely." A sikló elhalad a csomók mellett. "Verdiron értékek elérik a vörös tartományt." mondja Jadzia, "Öt másodperc Gammáig." A sikló végre kijut a féreglyukból. "Ez nagyon jól jön a megítéléséhez, Arjin." mosolyodik el Dax, "Vigyük vissza ezt az izét oda, ahová való."

Dax és Arjin kilépnek a turbóliftből. "Még valamit el kell intéznem, mielőtt elmegyek." kezdi Arjin, " Mégpedig elnézést kell kérnem azért, amit mondtam." "Az volt az első alkalom, amikor őszinte volt."

mosolyodik el Jadzia. "Valahogy azt hittem, hogy egy trill az életkorától függetlenül mindig higgadt, és megfontolt." "De rám ez nem illik." jegyzi meg Dax vidáman. "Amit én akarok mondani, az az, hogy...

Maga más, mint amit vártam." "Más vagyok mint én magam vártam. Az életek egymás után következnek, és mindegyik nyomot hagy. Vannak vágyak, amik megrémítenek, álmok, amiket valaki más álmodik. Nem ajánlanám mindenkinek, de ha eljön az ideje, önnek talán igen. Ha akarja." "Tudom, mit kell tennem." mondja Arjin, miközben megérkeznek a sétafedélzetről kivezető egyik zsiliphez. "Sok szerencsét!" mondja Jadzia, ezzel megrázza Arjin kezét, és arcon csókolja. "Köszönöm."

bólint Arjin belépve a zsilipbe, Jadzia pedig vidáman indul útnak: "Nem vagyok Curzon."

[Arjin - Geoffrey Blake, Klingon szakács - Ron Taylor, Gul Evek -Richard Poe, Idegen férfi - Chris Nelson Morris. Írta: Jim Trombetta és Michael Piller (Átirat: Kis "Greg" Gergely)]

38. Múlt és jövő (Profit and Loss)

"Egyértelműen cardassiai." jelenti ki Kira, a vezérlő nagy holomonitorán botladozó, jellegzetes alakú hajót figyelve. "És bajban van." teszi hozzá Dax, "Teljesen manőverképtelen." "Nyisson csatornát."

pillant a hadnagyra az irodája felől érkező Sisko, "Itt Sisko parancsnok, a Deep Space Nine-ról. Segíthetünk?" "Nem válaszolnak. A létfenntartó rendszereik tartalék üzemen vannak." jelenti Dax, miközben a hajó bizonytalanul az állomás felé fordul. "Készítsenek egy vonósugarat, bevontatjuk a hetes dokkba." rendelkezik Sisko, "Küldjék oda Mr. O'Brient is." A parancsnok ezzel a lift felé indul.

A hetes zsilipnél két bajori, és két Csillagflotta-technikus, valamit O'Brien és Sisko várja, hogy félregördüljön a zsilipkapu. A kamrából néhány civil cardassiai, két nő, és egy férfi lép ki. "Üdvözlöm önöket a fedélzeten. Benjamin Sisko vagyok, a Deep Space Nine parancsnoka, ő

pedig Mr. O'Brien, a műveleti főnök." A jelek szerint az utolsóként érkezett, fehér ruhát viselő, derékig érő hajú nő a csoport vezetője, mert ő áll meg a parancsnok előtt. "Van szükségük orvosi segítségre?"

"Nem, köszönjük, jól vagyunk. Én Natima Len professzor vagyok, ők pedig a tanítványaim, Rikelan és Hogue." "Mi történt a hajójukkal?" kérdezi O'Brien. "Meteorzáporba kerültünk, és jobb tanár vagyok, mint pilóta...

Gondolja, hogy meg tudják javítani a hajómat?" "Megnézzük. ... Ha megbocsát..." mondja O'Brien, ezzel az emberei élén bevonul a hajóba.

"Szeretnénk a lehető leggyorsabban továbbmenni." mondja Natima körülnézve, "Tudjuk, hogy abból csak a baj van, ha cardassiaiak járkálnak egy bajori állomáson. Amit pedig a legkevésbé sem akarunk."

"Ha lehetséges a javítás, Mr. O'Brien el fogja végezni, addig pedig...

Legyenek a vendégeink. Ha nem nagyon mutatkoznak a sétafedélzeten, nem lesz semmi baj."

"Állj, állj... Na várjunk csak. Azt akarja mondani, hogy beleegyezett Yeeri tábornok saját testvérének kivégzésébe?" kérdezi a bár egyik asztalánál ülő Bashir Garaktól, miközben egy ferengi pincér kihozza a rendelésüket. "Persze, hogy beleegyeztem. Yeeri testvére a triloni kormány árulója volt." "De csak közvetett bizonyítékaik voltak erre..."

jegyzi meg Bashir. "Az ilyen problémák visszavezethetők a hűség problémakörére. Yeerinek, kedves doktor, csak két lehetősége volt: vagy a testvérét védi, vagy az államot. ... Az állam mellett döntött, és én sem tennék másképp." "Na igen, ez azért életfelfogás kérdése is. ...

Másrészt viszont, ahhoz hogy az ember hű lehessen másokhoz, hűnek kell lennie önmagához is." "Kinek is köszönhetjük ezeket a rendkívüli bölcsességet hordozó szavakat? ... A vulcani Sareknek...?"

"Tulajdonképpen a földi Bashir volt..." jegyzi meg a doktor. "Az ilyen szentimentalizmussal öt másodpercig sem állná meg a helyét Cardassián."

jelenti ki Garak. "És maga?" "Ah... Megpróbálja újra, doktor?" "Na jó... Tételezzük fel, hogy nem kém." "Tételezzük..." bólint Garak.

"Akkor talán egy száműzött." "És mi van, ha száműzött kém vagyok?"

kérdezi Garak vigyorogva. "Ah, ugyan... Lehet az ember egyszerre mindkettő?" "Sosem mondtam, hogy bármelyik is volnék a kettő közül."

mondja a cardassiai, mire Bashir bosszankodva veszi szemügyre.

Odo a szokásos lendülettel érkezik a bárba, és ál meg a bárpult mellett, ami mögött Quark áll. "Egy nagyon érdekes pletykát hallottam ma." mondja az alakváltó. "Csak egyet? Pedig én legalább egy tucatot terjesztettem el..." méltatlankodik a ferengi. "Azt rebesgetik, hogy valahol szert tett egy hordozható álcázó-berendezésre." "Maga meg mindent elhisz, amit hall?" "Ha magáról van szó, igen." jelenti ki Odo, a gallérjánál közelebb húzva magához a ferengit, "A bajori törvények értelmében egy ilyen berendezés birtoklása illegális volna." "Ha volna nekem ilyen. De nem ez a helyzet." jelenti ki Quark, mire Odo elengedi: "Nem is vártam, hogy beismerje... Csak szerettem volna, ha tudja, gondoskodni fogok arról, hogy az elkövetkező tizenöt évet egy büntetőtelepen töltse." "Mondtam már... Hogy nem kell aggódnia emiatt."

jelenti ki Quark, miközben épp kiszolgál valakit, aki a pultnak a sétafedélzetre kinyúló részénél, a báron kívül állt meg. Közben futólag felpillant, majd döbbenten mered egy pillanatig az odakint Natimával az élen elsétáló cardassiaiakra, majd mindenkin keresztülgázolva a kijárat felé siet. "Natima..." áll meg boldogan a nő előtt. "Quark...?" veszi szemügyre a cardassiai, majd olyan pofont kever le neki, hogy Quark majdnem hanyatt esik tőle, "Még csak szólnod sem szabad hozzám többé, ezt mondtam!" A nő és két társa ezzel tovább siet, Quark pedig égő

arcfelét simogatva fordul utánuk. "Jól van?" kérdezi a Quark mellett megálló Odo. "Hogy jól-e? Ez életem legboldogabb napja." jelenti ki a ferengi, majd a nála maradt üveget a meglepett alakváltó kezébe nyomja, és a cardassiaiak után siet.

"Natima, várj..." éri utol Quark a cardassiaiakat a galériára vezető

egyik lépcsőnél, "Meghívlak téged és a barátaidat egy italra... Mit szólnál egy Samarian Sunset-hez?" "Mostanában már nem iszom Samarian Sunset-et." jelenti ki Natima, ezzel tovább indulna, de Quark nem hagyja magát lerázni, és a nő mellett elcsusszanva elállja az útját a lépcsőn: "Miért nem?" "Mert az rád emlékeztetne." "Talán zaklatja ez a ferengi?" lép lejjebb néhány lépcsőfoknyit Hogue. "Ez a ferengi történetesen Natima régi, és kedves barátja. És maga kicsoda?" pillant rá Quark. "Ők a tanítványaim." jelenti ki Natima. "Tanítványok, hm? ...

Én is beülnék valamelyik előadásodra. Mit tanítasz?" kérdezi Quark, közelebb hajolva a nőhöz. "Politikai etikát." mondja Hogue. "Ez fogja megváltoztatni Cardassiai jövőjét." jelenti ki a valamivel feljebb álló Rikelan. "Elég lesz már, Rikelan..." szól rá Natima ridegen, ezzel lesiet az őt a sétafedélzettől elválasztó néhány lépcsőfokon, Quarkkal és a tanítványaival a nyomában. A ferengi menet közben úgy kering körülöttük, mint egy bolygó egy háromcsillagos rendszerben, végül úgy dönt, taktikát változtat, és a tanítványokat környékezi meg. Ezért közéjük furakodik, és karon fogva mindkettejüket, így szól: "Épp ellenkezőleg, szeretnék többet hallani. Tudtam én, hogy Natima valami komolyabb dologra hivatott..." "Quark...!" mondja a kissé lemaradt Natima, miközben a ferengi bekíséri a bárba a másik két cardassiait, és egy asztalhoz ülteti őket: "Csak egy italt. ... Pont olyan lesz, mint régen." "Soha nem lesz már olyan, mint hét éve volt." jelenti ki Natima, de azért ő is leül. "Igen, mert most talán még sokkal jobb is lesz. ... Mindjárt hozom az italokat!" Quark ezzel besiet a bárpult mögé, és zavartan keresgéli kezd a pult alatt. Ekkor egy palack koppan előtte a pulton, ahogy Odo leteszi azt. "Még a keze is remeg."

állapítja meg az alakváltó, "Tulajdonképpen milyen jól ismeri magát az a nő? Csak annyira, hogy még ne kedvelje, vagy már épp elég jól ahhoz, hogy gyűlölje?" Quark eközben keverni kezdi az italt, a visszakapott üveg tartalmából is használva hozzá, és így szól: "Korábban itt dolgozott az állomáson. A Cardassiai Kommunikációs Szolgálat képviselője volt. ... Még azelőtt, hogy maga ide került volna." "Akkor hát mi ez? Ellenszenv, vagy gyűlölet?" kérdezi Odo. "Ez személyes ügy.

... De annyit azért elmondok, valaha én voltam élete nagy szerelme!" A ferengi kezében a pohárral elviharzik Natimáék asztala felé, Odo pedig utána fordulva felmordul: "Micsoda élet lehetett az..."

"És a mi italainkkal mi lesz?" kérdezi Hogue, látva, hogy Quark csak egy poharat hozott. "Arra van a bárpult..." mutatja Quark az irányt.

"Menjetek csak." bólint Natima, mire a másik két cardassiai távozik, Quark pedig leül a nő mellé. "A Samarian Sunset..." pillant a ferengi a pohárra, majd megpöccinti a szélét. Az abban levő víztiszta italban ettől narancsszín minták rajzolódnak ki, minek láttán Natima önkéntelenül elmosolyodik, majd igyekezve komolyságot erőltetni magára, így szól: "Mondtam, hogy nem iszom ilyet többé." "Mert nem akarod, hogy rám emlékeztessen. De mivel egyébként is itt vagyok, most már nincs okod visszautasítani. Ráadásul... A ház fizeti." A nő végül felemeli az átlátszóból immár teljesen narancsszínűvé vált italt, és elgondolkodva nézegetni kezdi. "Még mindig olyan szép vagy, mint akkoriban." mondja Quark. Natima erre gyorsan leeszi a poharat, és kissé dühösen mondja: "Te meg még mindig olyan nagy hazug." "Látod, minden olyan, mint régen.

... Hiányoztál nekem, és ez nem hazugság." "Gondolom... Jól megy az üzlet." néz körül a nő a zsúfolt bárban. "Ah, igen, elég sikeres vagyok. De ahogy a Tulajdonszerzés kétszázhuszonharmadik szabálya..."

"Kérlek! Hosszú ideje nem kellett már ezeket a szabályokat hallgatnom, és most sem hiányzanak." "Na jó. Meddig maradsz az állomáson?" Ekkor Garak hangja hallatszik valamivel távolabbról, ahogy a doktor nyomában lefelé lépked az emeleti lépcsők egyikén: "Köszönöm önnek ezt a remek vacsorát, doktor." A páros útja Natima asztala mellett vezet el, ahol Garak odabiccent a nőnek. Ezt első pillanatra akár a cardassiai szabót jellemző udvariasság megnyilvánulásának is lehetne tekinteni, de a bárpult mellől figyelő Odo jelentőségteljes pillantása arról árulkodik, ős is észrevette, hogy valami komolyabb dolog húzódik meg a háttérben.

Rikelan és Hogue kissé döbbenten sietnek vissza Natima mellé, aki pedig Quarkhoz fordul: "Nem tudtam, hogy még mindig vannak cardassiaiak az állomáson..." "Ő az egyetlen." "Most mit csinálunk?" kérdezi Hogue, mire Natima gyorsan feláll. "Valami baj van?" kérdezi Quark meglepetten. "A lehető leggyorsabban indulnunk kell." mondja Natima a társainak, majd távozás közben Quarkra pillant: "Minden jót Quark, és köszönöm az italt." "De hát... Meg sem ittad..." bámul utánuk a ferengi.

"Haladnak a javítással?" kérdezi Sisko a vezérlőbe érkező O'Brient.

"Komolyabb a kár, mint gondoltam. Majdnem odavesztek abban a támadásban..." "Támadás?" kérdezi Sisko meglepetten, mikor O'Brien megáll mellette, és egy kis tárgyat ad oda neki. "Nem meteoritok voltak. Cardassiai diszruptorokkal lőttek rájuk." "Ennek nem sok értelme van." jelenti ki Kira a homlokát ráncolva, "Miért lőnének cardassiaiak más cardassiaiakra?" "Talán kérdezzék meg őket magukat."

mondja erre Dax, Sisko háta mögé nézve. A parancsnok megfordulva a másik lifttel érkező cardassiaiakat pillanthatja, meg, és gyorsan eléjük siet. "Sajnálom, hogy zavarnunk kell önt, de szükségem van a hajónkra." mondja Natima. "Sajnos nem áll rendelkezésre, Mr. O'Brien még dolgozik rajta. A hajójuk komolyabban károsodott, mint először gondoltuk, és tulajdonképpen az a helyzet, hogy..." emeli fel Sisko az O'Brientől kapott, károsodott alkatrészt, de Natima a szavába vág: "Úgy gondolják, hogy a károsodásokat cardassiai fegyverek okozták. ... Így van, parancsnok." "Professzor..." "Semmi baj, Hogue. Rögtön meg kellett volna mondanom az igazat." "Miért hazudott?" kérdezi Kira élesen. "Mi cardassiaiak nem vonunk be kívülállót a belpolitikai ügyeinkbe. Főleg nem bajoriakat." "Ha a saját katonaságuk vadászik magukra... Az nem csak belpolitikai ügy." jegyzi meg Sisko. "Mi akkor is nagyon komolyan vesszük a politikát. ... Parancsnok, ha nem tudom biztonságba juttatni a tanítványaimat, megölik őket. És akkor Cardassiai jövője is velük hal."

"Sokan gondolják úgy, hogy Cardassiai jövője nem maradhat a hadsereg kezében." mondja valamivel később a tanítványai társaságában a parancsnoki irodában ülő Natima. "Beleértve magukat is." állapítja meg Sisko. "Igen, mi is." bólint Hogue. "Rikelan és Hogue a mozgalmunk két legjelentősebb vezetője." magyarázza Natima. "Miért kényszerültek egyáltalán... Menekülésre?" kérdezi Sisko, felállva az asztala mögül.

"Az ellentétes véleményeink miatt." feleli Hogue. "A hadsereg egyszer már megpróbált megölni minket, és újra meg fogják próbálni." jelenti ki Rikelan. "Ezért kell elhagynunk ezt az állomást, méghozzá amilyen gyorsan csak lehet." mondja Natima. "Akkor beállíttatok egy kiegészítő

csoportot is a hajójuk javítására." "Van egy cardassiai az állomáson.

Így van, ugye?" kérdezi Hogue. "Garak. Látta magukat?" "Egészen biztosan." bólint Natima. "Hát, akkor... Lehet, hogy van egy kis gondunk. Mr. Garak egy kisebbfajta rejtély a számunkra. ... A rendelkezésükre bocsátunk egy vendégkabint, ott biztonságban lesznek a hajójuk elkészültéig." "Köszönjük a támogatását, parancsnok." áll fel Natima, meghajtva magát Sisko felé.

"Ah, Mr. Quark... Ez aztán a meglepetés..." fordul Garak a boltja ajtaján belépő ferengi felé, "Ön mindeddig még sosem kereste fel az üzletemet." "Pont olyan kevéssé, mint ahogy maga is az enyémet, sajnos.

Ma viszont mégis láttam ott." "Az étterem egy kicsit... Túlterhelt volt." mondja Garak, miközben Quark nézegetni kezdi ruhákat, "És önt mi hozta ide?" "Csak gondoltam, megnézem, mi a kínálata. ... Ahh... Az ott mibe kerül?" mutat Quark egy fémes zöld fényű női ruhára. "Az? Tizenhét stráf latinum az ára." "Tudja mit..." tűnődik el Quark, "Adok érte húszat." "Húszat? Micsoda példátlan nagylelkűség egy ferengitől." "Csak mint üzletembertől, aki segíteni akar egy kollégájának. Sokkal jobban össze kellene dolgoznunk." "Nos, ez itt az anyabolygómon dívó legutóbbi módi szerint készült. Tetszik önnek?" "A helyzet az, hogy nem sokat értek a cardassiai divathoz. Maga mit gondol róla?" "Nem is tudom...

Már rég nem volt cardassiai vásárlóm." "Ez meg fog változni. Ugyanis most van néhány az állomáson, tudja?" "Most, hogy így említi...

Szerintem csinos barátnője örömét lelné ebben a szabásban. ... Régi barátok, igaz?" "Nagyon jó megfigyelő... Cardassiai létére." "A pillantások, amivel őt nézte, nagyon beszédesek voltak." "A pillantása, mivel maga nézte, az volt nagyon beszédes." jegyzi meg Quark. Garak erre gyorsan témát vált, inkább visszatér a ruhához: "Mindazonáltal azt hiszem, ez egy kissé túl szélsőséges volna neki. Bár lehet, hogy a barátnője azok közé tartozik, akik kedvelik az ilyesmit." "Az ember sose vitatkozzon az ízlésről. Vagy maga tényleg annyira rossznak találja?" "Ó, meglepődne, ha tudná, mekkora galibát tud okozni a nem megfelelően megválasztott stílus. ... Nézze csak meg ezt a ruhát. Most a legutolsó divat szerinti, de lehet, hogy hamarosan már senkinek sem fog tetszeni. Szembántónak fogják találni, sőt, lehet, olyanok is lesznek majd, akik szemében egyenesen visszataszító lesz. És akkor..."

Garak ekkor megrántja a ruha vállrészét, mire az elszakadó szövet reccsenése hallatszik, "Már csak egy darab szemét..." "Értem." mondja a ferengi komoran. "Mr. Quark... Felajánlhatok önnek egy ingyen tanácsot?" "Amíg nem kényszerít arra, hogy meg is fogadjam." "Nagyon régóta vagyok már ebben az üzletben, és tudom, mennyire végzetes lehet, ha valaki nem a megfelelő trendet követi. ... Nos, maga nagyon okos, az összehasonlíthatatlan stílusérzékéről nem is beszélve... Talán beszélni kellene erről régi barátnőjének is. Nagyon sajnálatos volna, ha egy trend áldozatává válna." "Ezt volna szíves kicsit világosabban kifejteni?" kérdezi Quark mogorván. "A társaságában tartózkodik két nagyon kiismerhetetlen személy. ... Nagyon tragikus volna, ha együtt lennének, mikor a kísérői épp... Kimennek a divatból." "Ha valaki itt divatot akar diktálni, az szembe fog kerülni velem." jelenti ki Quark, a gallérjánál fogva közelebb húzva magához a cardassiait. "És mit akar csinálni velük? Talán megpróbálja átverni őket, mint a dabo-asztalok körüli áldozatait?" Quark erre kissé komoran mered maga elé, végül így szól: "Akkor is megveszem ezt a ruhát." "Ah..." "Úgyhogy hozza rendbe."

"Mit akarsz még tőlem?!" mered Natima a kabinja ajtajában álló Quarkra. "Bajban vagy, segíteni szeretnék." "Nem akarom a segítségedet." "Tartozom neked. Te mentetted meg az életem. Ha elárulsz, kivégeznek." "A bátorságod figyelemre méltó volt. Élelmiszert vásárolni a bajoriaknak elég veszélyes dolog volt. Már kezdtem azt hinni, tisztességes ember vagy." "Ferengi vagyok. Tudnod kellett volna." von vállat Quark. "Igazad van. Tudhattam volna... De ehelyett..." "Egyszer sem tudnád kimondani?" "Még csak gondolni sem tudok rá." "Jó, akkor majd én kimondom helyetted is. Szerettük egymást, és az a hónap az addigi legjobb volt egész életünkben. És ezt te is tudod." "Te összekevered az élvezetet a szerelemmel." "Előfordult. De nem veled. Szeretlek, Natima." "És mégis becsaptál!" "Nem, nem csaptalak." "Ne hazudj, Quark! Nagyon jól tudom, hogy a hozzáférési kódomra vettél fel pénzeket, amikért sosem szállítottál árut." "Csak levettem egy kis pénzre a Cardassiai Kommunikációs Szolgálatot. Volt nekik elég..." "Ez lopás volt!" "Csak kihasználtam egy haszonszerzési lehetőséget. Lehet hogy tényleg nem volt helyes, de amit igazán bánok, az az, hogy visszaéltem a bizalmaddal. Az volt életem legnagyobb hibája." csóválja a fejét Quark. "És bármikor újra megtennéd. Megbíztam benned, Quark. De kihasználtál. ... Mint ahogy mindenkit kihasználsz a haszon érdekében." "Ezt szeretném most jóvá tenni. Segíteni akarok neked, és nem várok érte cserébe semmit." "Egyáltalán?" "Maradj itt velem, örökre." "Ezt nem tehetem. A tanítványaimnak szüksége van rám."

"Hallgass rám, Natima... Ne hagyj el. Ezúttal ne. És ha nem maradsz itt, követni foglak. Igen, megteszem! Bárhová mész is, egészen addig, míg végre velem nem maradsz." "Te nem tudod, ki vagyok én! ... A cardassiai földalatti mozgalom tagja vagyok. Ha velem jössz, téged is megölhetnek." "Vállalom a kockázatot." "És a bárral mi lesz?" "Te vagy a fontosabb. Odaadom Romnak. Egy hónap alatt tönkre fog menni, de mit számít, ha mi ketten együtt vagyunk?" "Ennek nem lenne jó vége." "Azt mondod, mindent megtennél értem. Most talán még valóban így is gondolod. De én jobban ismerlek. Nem lennél képes rá, a végén úgyis csak magadra gondolnál." "De én szeretlek..." "Én nem szeretlek."

jelenti ki Natima, elfordulva Quarktól. "Ah... Most ki hazudik kettőnk közül?" "A legjobb lesz, ha elmész." "Hát jó... De ha szükséged van valamire... Mindegy mire, én várni foglak." "Arra sokáig kell várnod."

jelenti ki a nő ridegen, mire Quark végül távozik.

"Len professzor hajója körülbelül egy óra múlva indulásra kész lesz."

mondja O'Brien az irodájából kilépő Siskonak. "Remek. Értesítse."

bólint a parancsnok, útban a központi konzol felé. "Egy cardassiai hadihajó közeledik nagy sebességgel." jelenti Kira. "Képernyőre. Hívja őket, hadnagy." "Nincs válasz." mondja Dax az első kísérlet után.

"Támadási pozícióba áll." állapítja meg Kira. "Figyelmen kívül hagynak minket." mondja Dax. "Frontális támadásra készül." véli O'Brien.

"Pajzsokat!" szól Sisko. "Bekapcsolva." "Fézereknek és torpedóvetőknek készenlét. Várják a tűzparancsot." "Parancsnok..." hallatszik ekkor Garak hangja, a cardassiai a főmonitor mögötti fal egyik keskeny ajtaján lépett be a vezérlőbe, arcán széles mosollyal, "Beszélgetnünk kellene egy kicsit."

"Na jó, Garak. Akkor mondja el szépen, miért fenyegeti az a cardassiai hadihajó az állomásomat?" mondja Sisko, miután becsukódott mögöttük az iroda ajtaja. "Senki sem fenyegeti, uram. A cardassiai kormány mindössze annyit szeretne elérni, hogy teljes figyelmet szenteljen neki." "Rendben, figyelek. ... Gondolom Len professzorról, és a tanítványairól van szó." "A 'tanítvány' megnevezés nagyon semmitmondó, a terrorista jobban megfelelő volna. A cardassiai kormány nagyra értékelné, ha Hogue és Rikelan hazatérnének..." "Itt nem követtek el semmi törvénybe ütközőt. És amíg az állomásomon vannak, szabadok, és azt teszik, amit akarnak." jelenti ki Sisko. "Ez az egész ügy nagyon kellemetlen, parancsnok. A cardassiai kormány nem szívesen látná, ha a Föderáció belekeveredne ebbe a jelentéktelen, és teljes mértékben belügynek számító dologba." "Én ezt egyáltalán nem tartom jelentéktelennek. Sőt, az a hajó ott kint arra utal, hogy a Központi Parancsnokságuk nagyon veszélyesnek tartja Hoguet és Rikelant."

"Egyáltalán nem. Kellemetlennek, terhes problémának talán, de hogy veszélyesnek...? Egyáltalán nem. Ha azok volnának, rábízná a cardassiai kormány az egész ügyet egy egyszerű cardassiai szabóra?" "Ez pontosan azt erősíti meg, amitől egész idő alatt tartottam. Maga, Mr. Garak, sok minden lehet, csak nem egy egyszerű szabó." "Ugyan már parancsnok..."

nevet fel Garak, "Most egyáltalán nem ez a vita tárgya. Aminek most érdekelnie kellene magát, az az, hogy a Cardassiai Birodalom elvárja, hogy Hogue és Rikelan visszatérjenek a hazájukba, vagyis Cardassiára."

"Szerintem ez sokkal inkább a cardassiai hadseregnek állna érdekében."

jegyzi meg Sisko. "Van különbség?" "Tényleg elévárná, hogy egy bajori állomás Föderációs parancsnoka kiszolgáltasson néhány politikai menekültet, csak azért, mert maga ezt mondja?" "Ebben természetesen a maga szava a döntő, én csak üzeneteket közvetítek." "Akkor tegye azt.

Mondja meg a Központi Parancsnokságnak, hogy minden, a Hogue és Rikelan erőszakos elhurcolására irányuló kísérletre a szükséges lépésekkel fogunk válaszolni. ... Komolyan beszélek, Mr. Garak." "Természetesen.

Nagyon köszönöm." bólint Garak, ezzel a kijárat felé indul, de szinte azonnal vissza is fordul: "Ah, ha akar... Jöjjön el a boltomba.

Felajánlanék valamit, ami talán megnyerné a tetszését. ... Hm?" A cardassiai ezzel távozik, Sisko pedig elgondolkodva néz utána.

"Parancsoljanak, két kanarh, a ház számlájára." tesz le Quark egy-egy poharat a bár egyik csendesebb részén meghúzódó Hogue és Rikelan elé.

"Nem is rendeltünk semmit." mondja Hogue meglepetten. "Megígértem, mikor először jártak itt. Bocsássanak meg a késedelemért, de kissé nagy itt ma a nyüzsgés." "Köszönjük, de nem kérjük." rakja vissza Quark elé a poharakat Rikelan. "Len professzor azt mondta, magában nem szabad megbízni." jelenti ki Hogue. "Ah... Maguk cardassiaiak aztán tényleg haragtartók. Hét éve volt Natimával egy jelentéktelen kis érdekütközésem. De az már nagyon rég volt, és én egyébként is úgy tartom, hogy ami elmúlt, az múlt is marad." "Len professzor számára azonban nem." "Meg kell mondjam, megérint az iránta tanúsított hűségük..." jegyzi meg Quark. "Nincs, amit ne tennénk meg érte., Ha azt mondja, ne beszéljünk magával, akkor nem beszélünk magával." mondja Rikelan. "Értem én. ... Ő a tanáruk, maguk a tanítványai, persze, hogy hallgatnak rá. ... Akkor hát, ha maguk nem akarnak beszélni azzal a személlyel, aki épségben tudná magukat kijuttatni az állomásról...

Akkor bizony magukra vessenek." jelenti ki Quark, ezzel elindul vissza a bárpult irányába, mire a két cardassiai utána fordul: "Várjon egy pillanatot... Tudna segíteni, hogy elmehessünk innen?" "Elképzelhető."

válaszolja Quark. "Hogyan?" kérdezi Hogue. Quark visszatér hozzájuk, és így szól: "Egy pillanat..." A ferengi ezután kisipari módszerrel 'alakváltótlanítani' kezd, néhányszor alaposan rácsap az asztalra, majd feszülten figyeli az esetleges változást, utána számba veszi a közelben levő székeket, majd belesandít az ő maga kihozta poharakba, és ujját belemártva az italokba, meg is kóstolja őket. A két cardassiai meglepetten figyeli a ténykedését, mire Quark így szól: "Egy alakváltó a biztonsági főnök az állomáson, így az ember nem lehet elég óvatos.

... Gondolom, tudják mire való az álcázó-berendezés. ... Nos, nekem van egy. Nincs ugyan valami jó állapotban, de úgy tizenöt percig üzemben lehet tartani, azalatt pedig messzire juthatnak." "Nagyon költséges?"

kérdezi Rikelan. "Nincs túl sok latinumunk, de amink van, az a magáé."

jelenti ki Hogue. "Mennyit is akarnának felajánlani? ... Nem, felejtsék el, nem akarok maguktól pénzt. Vegyék úgy, hogy ajándékba kapják tőlem." "Teljesen meg vagyok lepve. A ferengik nem szoktak csak úgy nagylelkűsködni." mondja Rikelan. "Ah, mi vagyunk a galaxis legjobban félreismert faja." csóválja a fejét Quark. "Ezzel talán az életünket menti meg. A mozgalom nagyon hálás lesz önnek." mondja Hogue.

"Tulajdonképpen azért maguk is tehetnének valamit értem. ... Natimának itt kellene maradnia. Érjék el nekem, hogy így legyen." "A professzor nem fog az állomáson maradni." mondja Rikelan. "Ha nincs Natima, nincs álcázó, vagyis maradnak az állomáson." "Nem egyezne bele." "Beszéljék rá. Hiszen tudják, magukat üldözik a cardassiaiak..." "Igaza van."

pillant Hogue Rikelanra, "Nem kellene kockáztatnia az életét miattunk."

"Azt hiszem, tényleg megkérhetnénk." "Ne kérjék. Mondják meg neki."

szól Quark. "Igenis. Megtesszük, amit tudunk." bólint Hogue. "Azt el is hiszem. ... A gondolatától is reszketek, mit csinálna vele a katonaság, ha elfognák..." "Keressen fel később a kabinunkban." mondja Hogue. "Egy óra múlva." bólint Quark, ezzel otthagyja a két cardassiait.

"Jöjjön be." szól a kabin nappalijában álló Natima a csengő hallatán.

Quark nagy lendülettel érkezik, de mikor nem azt találja odabent, akire várt, megtorpan. "Hol van Rikelan és Hogue?" néz körül a ferengi. "A hajón." "Nagyszerű. Tudom, hogy az én kabinom egy kicsit zsúfoltnak fog tűnni kettőnk számára, de holnap majd gondoskodom egy nagyobbról." "Ez nem szükséges." "Na jó..." von vállat Quark, miközben egy kis szerkezetet kezd kicsomagolni, amit magával hozott, "Ha eleinte inkább saját kabint akarsz, azt is el tudom intézni." "Nem maradok itt." "Hogy mondod? A tanítványaid és én megállapodtunk..." fordítja szembe magával Quark a nőt, otthagyva a szerkezetet az asztalon, "Ők megkapják az álcázót, te pedig itt maradsz velem, és mindenki boldog lesz." "Quark, azt mondod, szeretsz engem. Akkor add ide az álcázót, és hagyj elmenni." "Engedjelek megint eltűnni az életemből?" csóválja a fejét Quark. "Nem vagyok az életed része!" jelenti ki a nő, otthagyva a ferengit. "De az vagy! Mindig is az voltál... Értsd meg, miután elhagytalak, minden nap bántam, amit veled tettem. És most nem akarlak újra elveszíteni." "Már nagyon régen elvesztettél." "Hát jó. Akkor mondd ki. Hallani akarom tőled, hogy már egyáltalán nem érzel szerelmet irántam." "Nem érzek szerelmet irántad." mondja Natima, mire Quark elégedetten csapja össze két tenyerét: "Mondtam én!" "Mit?" "Haboztál kimondani. Még mindig kedvelsz..." "Quark, nincs több időm erre! Add ide az álcázót!" "Nem tehetem. Nem hagylak elmenni..." mondja Quark, visszaindulva az asztal felé. Mikor hátat fordít Natimának, az gyorsan kivesz valamit egy közeli fiókból, és a háta mögé rejti, majd a kijárat felé induló ferengi után szól: "Quark... Nem akartam, hogy így kelljen megszereznem... Add ide az álcázót!" A nő ezzel előhúzza a háta mögé rejtett fegyvert, és Quarkra céloz vele: "Szükségem van rá. Mert ha nem..." "Ha nem, akkor mi?" kérdezi Quark, a kezében dobálva a mintegy kétökölnyi szerkezetet, "Talán lelősz?" "Ha meg kell tennem..." "Akkor lőj, gyerünk..." áll meg Quark Natimával szemben, majd kinyújtja a kezét a fegyverért. A nő azonban az utolsó pillanatban mégiscsak lelövi, ám rögtön utána ijedten siet oda a földön elterült ferengihez.

"Quark... Quark, megsebesültél...?" "Te lövöldözöl rám?" kérdezi az alacsony energiájú kábítás után lassan feleszmélő ferengi hitetlenkedve. "Nem is akartam, véletlen volt... Még sosem volt a kezemben fézer, csak alig értem a kioldóhoz..." "Akkor vigyázz vele..."

veszi ki Quark a fegyvert a nő kezéből, majd leteszi biztonságos távolságban a földre, és megpróbál felállni, de elsőre fájdalmasan felnyög. "Fáj...?" kérdezi Natima aggódva. "Persze hogy fáj." morogja Quark, "Az egy fézer, arra való, hogy fájjon utána..." "Pedig a legalacsonyabb fokozatra volt állítva." "Hogy te milyen figyelmes vagy..." "Hívjak orvost?" "Nem kell, már javul. Dörzsölgesd egy kicsit." mutat Quark a mellkasára, ahol az energiaimpulzus eltalálta.

"Annyira sajnálom..." "Tényleg?" "Igen. Mindent. Azt a sok szörnyűséget is, amit mondtam." "Tényleg nem gondoltad komolyan?" "Szeretlek, Quark... Még akkor is szerettelek, mikor gyűlölni próbáltalak." Quark erre egyből jobban lesz, még egy szenvedélyes csókra is futja újonnan támadt erejéből. "Natima..." "Hiányoztál. Annyira hiányoztál... Az együtt töltött időnk volt a legszebb az életemben." "Akkor boldogak lehetünk egész életünkben, ha együtt maradunk." "Bár ilyen egyszerű

volna." "Natima, csak akarnod kell..." "Nem vagyok már ugyanaz az ember, aki hét éve voltam. Kötelességeim vannak." "Oszd meg velem őket." "Az életem a mozgalomé, nincs időm semmi másra." "Meg fogjuk találni az időt kettőnkre. ... Te nő vagy, Natima, és hidd el nekem, nem tesz jót, ha az ember folyton egyedül van." "Nem vagyok egyedül, ott vannak a tanítványaim... És az álmaim egy jobb Cardassiáról." "De elegek csak az álmok? Megnevettetnek? Átölelnek éjszaka?" "Nem. De az életem most megkövetel bizonyos áldozatokat." "Meghozhatod őket úgy is, hogy közben nem leszel boldogtalan." "Nagyon szép időket töltöttünk együtt..." "Gondolom, az első holosuite-omra gondolsz..." mosolyodik el Quark. "Akkor voltam először olyanban." "Emlékszel még a programra is?

Kirándulás a Rynus Major-on. A két nap fölöttünk..." "A vízesések permete..." "A denevérmadarak szárnycsapásai a fejünk felett..." "Mézet csepegtettél az arcomra..." "Egy bordiai pillangó szállt az orrodra."

"Oda is ragadt... Az orromra." "A szárnyai majdnem olyan gyorsan verdesett, mint a szívem." "Szép volt akkoriban..." "Szép volt. ... És megint olyan lehetne. Odaadom az álcázót a tanítványaidnak, és amint ők elmentek, biztonságban leszel itt nálam." "Nem hagyhatom magukra őket, Quark. Szükségük van rám." "Nekem is szükségem van rád! ... Kérlek, hallgass ide, Natima. Eddig mindig ott voltál nekik, felkészítetted őket. De most már más is folytathatja..." "Vagy azt mondod, hogy a mozgalom nélküled nem maradna fent?" "Dehogynem." jelenti ki gyorsan a nő. "Akkor hagyd el őket. És hadd találjuk meg újra a közös boldogságot." "Tényleg, valóban szerest?" "A szívem a tiéd, Natima.

Örökre. ... Itt maradsz?" "Igen, Quark. Örömmel." "Mennyi ideje várom már, hogy kimondd..." ekkor megszólal a csengő, mire Quark a közeli asztal alá löki az álcázót, és gyorsan felpattannak a földről. "Jöjjön be." szól ki a nő. Ki más érkezhetne, mint az alakváltó. "Len professzor...?" "Ne most, Odo..." húzza el a száját Quark, "Épp el vagyunk foglalva..." "Sajnálom, hogy megszakítottam valamit. De sajnos, le kell tartóztatnom, asszonyom." "És miért?!" kérdezi Quark. "Sisko parancsnok majd elmagyarázza. ... Nagyon sajnálom." "Ilyet nem lehet!"

tiltakozik Quark, de Natima rászól: "Quark... Hagyd." A nő ezzel Odo kíséretében távozik, Quark pedig dühösen néz az alakváltó után.

Sisko és Odo, belépve a börtönbe, Natimáék cellájához mennek, ahol az alakváltó kikapcsolja az erőtérkaput. "Parancsnok, megmondaná, miért vagyunk itt?" kérdezi Natima. Sisko belép a cellába, és így szól: "Attól tartok, át kall adnunk önöket a cardassiai kormánynak." "Ezt nem tehetik..." tiltakozik Rikelan. "Nekem sem tetszik ez az ügy. De Cardassia felajánlotta, hogy magukért cserébe elengednek fél tucat bajori foglyot." "És maga beleegyezett?!" kérdezi Natima hitetlenkedve.

"Ebben a Bajori Ideiglenes Kormány szava a döntő." mondja Odo, "És a cardassiai szállítóhajó öt óra múlva megérkezik a bajori foglyokkal."

"Parancsnok, fogalma sincs arról, mi fog történni velünk ezután..."

mondja Natima. "Ezek csak értünk jöttek, legalább Len professzort engedje el." kéri Rikelan. "Örömmel tenném, de az Ideiglenes Kormány úgy rendelkezett, mindhármukat ki kell adnunk. ... Még a lehetőségek szerint tiltakozom ahogy tudok, nem akarom feladni. De végeredményben ez egy bajori állomás. És nekem követnem kell az utasításaikat.

Akármennyire helytelenítem is azokat."

"Hogy buknak el az egykor hatalmasok..." mondja a Garak boltjába lépő egyenruhás cardassiai. "Teran...?!" kérdezi az ajtónak háttal álló Garak hitetlenkedve. "Most már Gul Teran, igen." "Tehát Gullá tették."

fordul felé Garak, "Nem is sejtettem, hogy Cardassián már ilyen reménytelen a helyzet." "Kimondottan örülök ennek a keserű hangnemnek.

Meg hogy látom, milyen szánalmasan telik a száműzetése."

"Tulajdonképpen... Kimondottan hasznosnak találom az ittlétemet."

jelenti ki Garak, megvizsgálva egy vég szövetet. "Akkor gondolom, nem is érdekli a hazatérés lehetősége." "Talán... Ilyen nagyra értékelné a Központi Parancsnokság a Hogueről és Rikelanról közölt információimat?"

"Meglehet. De csak akkor, ha gondoskodik róla, hogy ne hagyják el élve az állomást." lép közelebb Teran. "De én fogolycserét javasoltam a Központi Parancsnokságnak." "Én viszont leszavaztam." "Hallgatnak magára?" kérdezi Garak meglepetten. "Én nem mocskoltam be magam úgy, mint maga." "De ha meghalnak, mártír lesz belőlük." mutat rá Garak.

"Túlértékeli a jelentőségüket." "És maga szerint hogyan kellene megszerveznem ezt a szerencsétlen eseményt?" "Biztos vagyok benne, hogy eszébe fog jutni valami. Van benne gyakorlata. ... Értse meg, Len halála mindkettőnk számára előnyös. Hacsak nem akarja itt tölteni élete hátralevő részét." néz körül Teran a boltban, "Szabóként." "Megértettem már..." bólint Garak kelletlenül. "Tudtam." mondja Teran elégedetten, ezzel elsiet.

Odo kérdőn fordul irodája ajtaja felé, mikor az kinyílik Quark előtt.

"Odo... Beszélnem kell magával!" "Dolgom van. Jöjjön vissza később."

"Később már túl késő lesz!" siet oda Quark az alakváltóhoz, és kikapja a kezéből az általa tanulmányozott jegyzetfüzetet, majd meglepetten mered rá egy pillanatig: "Mickey Spilane esküdtje voltam...?" "O'Brien főnök adta kölcsön." kapja ki a kezéből Odo a szerkezetet, "Ajánlom, hogy fontos legyen, Quark." "Az is. Odo, szabadon kell engednie Natimát és a tanítványait." "Kell?" "Azok a tanítványok egy új Cardassia kulcsai. Egy katonai uralomtól, és diktatúrától szabad Cardassiáé."

"Mióta érdeklődik maga ilyen intenzíven a cardassiai politika iránt?"

"Egy szabad, demokratikus társadalom Cardassián... Ez az egész szektor számára áldás volna! És jót tenne az üzletnek." "Ah, így van... Tehát Natima és diákjai szabadon engedését pusztán üzleti megfontolásokból kéri?" "Nem, Odo. Nem hagyhatja, hogy a nyereségvágyam megakadályozza a helyes cselekvésben." "Ahm... Jobban ismerem maghát, mint gondolná, Quark. Magát nem Cardassia érdekli, és ezúttal még csak nem is a haszon. Hanem Len professzor." "Így van." ismeri be Quark, "Pontosan így. Veszélyben van az élete, mindaddig, míg Rikelan és Hogue itt vannak." "Akkor meg mit titkolózik itt?!" Quark erre dühösen mered az alakváltóra: "Miért, maga szerint mit kéne mondanom?! Hogy szeretem? És mindent megtennék érte? Hogy az életem értelmetlen volna Natima nélkül?

... Persze, mondhatnám mindezt, de volna valami haszna? Ahhoz abból kellene kiindulnom, hogy megérti, miről beszélek, de maga nem ismeri ezeket az érzéseket. Maga nem tudja, mit jelent az: szeretni egy másik emberi lényt! Maga még sosem érzett semmit, olyan érzéketlen, mint egy darab kő!" Odo rezzenéstelen arccal fogadja Quark kirohanását, aki gyorsan így szól: "Bocsánat..." "Folytassa csak." "Figyeljen, Odo...

Megteszi ezt értem, én pedig megígérem, többé nem lesznek titkaim maga előtt. Tájékoztatni fogom minden törvénytelen üzletről, minden szervezkedésről, minden kis piszkos trükkről. Vagy minden másról, amit a testvérem, Rom el akar titkolni." "Tudja mit...? Ez az ajánlat egyáltalán nem érdekel." jelenti ki Odo, ezzel magához véve a jegyzetfüzetet, elfordul Quarktól. "Na jó... Rendben... Akkor próbáljuk másképp. Tegye meg értem." "Magáért?" "Igen. Azokáért az évekért, mióta ismerjük egymást. Az összeütközéseinkért. Azt mondja, magánál jobban senki sem ismer engem. De én is ismerem magát. Persze néha...

Ellentétes oldalon állunk, de akkor is közel állunk egymáshoz. ... Még sosem mondtam ezt magának, Odo... De maga olyan közel áll hozzám, mint a saját testvérem? "Valóban? Láttam már, mennyire becsüli..." morogja az alakváltó. Quark erre járkál egy darabig, majd így szól: "Odo...

Nézzen rám!" A felügyelő nagy sóhajjal fordul a ferengi felé, ám azt látja, hogy nem látja sehol, erre meglepetten nézelődni kezd. "Nézze csak..." hallatszik Quark hangja, mire az alakváltó meglepetten áll föl a székéből, így végre láthatja az asztal által eltakart ferengit, "Itt térdelek maga előtt, és könyörgök... Nekem mindegy milyen okból, vagy kiért teszi, de kérem... Engedje szabadon Natimát és a többieket!"

"Rendben... Megteszem." "Tényleg?" "De nem maga miatt, Quark. ...

Kiadni őket a cardassiaiaknak a halálukat jelentené." mondja az alakváltó, Quark elé lépve, " De az aktáik átnézése után ekkora büntetésre nem látok okot. ... Elengedem őket, Quark. De csak az igazságosság nevében." "Igazságosság... Épp ezt akartam javasolni."

egyenesedik fel a ferengi, "Tehát, nem miattam teszi." "Így van."

bólint Odo, nem is sejtve, hogy egy csapda felé sétál, ami a következő

pillanatban köréje is záródik. Akkor nem is tartozom magának semmivel!

Köszönöm!" öleli át ugyanis Quark, "Nem is tudja, milyen sokat jelent ez nekem." "Ezt most azonnal abbahagyja." mered rá Odo dermedten.

"Ööö... Bocsánat. Izé... Most pedig gyorsan el kellene engednie őket, mielőtt meggondolja magát..." habogja a ferengi, kinyitva a börtönrészlegbe vezető ajtót. "Kérdés: maga szerint hogy tudnak Rikelan és Hogue észrevétlenül távozni?" Quark elvigyorodik, Odo pedig jelentőségteljesen bólogatni kezd: "Ah... Tudtam én. Mégiscsak megvan az az álcázó." "Én mondom, magán aztán nem lehet kifogni." jelenti ki Quark, majd mindketten besietnek a börtönblokkba. "Quark, te meg mit csinálsz itt?" fordul feléjük Natima meglepetten. "Kiviszlek innen titeket." Odo kikapcsolja az erőteret, mire Rikelan és Hogue sietősen a kijárat felé indulnak, Natima pedig hálásan pillant az alakváltóra: "Köszönöm." "Sok szerencsét..." szól utánuk a felügyelő, mikor már biztosan nem hallhatják."

Quark, kezében Natima fézerével, vezeti a csapatot a hajójuk dokkoló helye felé. "Az álcázót beszereltettem a hajtóműmagjukba, a vezérlőből tudják be- és kikapcsolni. ... Amint a dokkoló-horgokat eloldottam, aktiválják, gyorsítsanak nyolcas görbületre, és többé vissza se nézzenek!" mondja Quark, kinyitva a belső zsilipkaput, "Most pedig búcsúzzanak el egymástól." "Miért ilyen sietve...?" vigyorog ki Garak a zsilipkamrából, fézert fogva a társaságra. "Csapdába csalt minket."

mered Rikelan Quarkra. "Nem..." mondja Quark, majd gyorsan Garakra fogja a fegyvert, mire az megcsóválja a fejét: "Inkább ne... Kár volna a szép kabátjáért..." Garak ezzel kiveszi a kezéből a fézert. "Miért csinálja ezt?" kérdezi Quark. "Nos, a száműzetés egy idő után unalmassá válik, még ilyen kellemes környezetben is, mint ez itt." "Na jó... A másik kettőt viheti, de Natimát hagyja itt." mondja Quark. "Quark!"

kiáltja Natima. "Nem, igaza van. Minket üldöznek, nem magát." mondja Hogue. "Látod, ő is egyetért velem..." jegyzi meg a ferengi. "Sajnos ez a döntés nem magukon, de nem is rajtam áll. Igazán sajnálatos. Len professzor, bármennyire kevéssé is érdekelt ebben az ügyben, a Központi Parancsnokság figyelmét ezzel is felkeltette." "Gondolja, számít valamit, ha minket megöl? Cardassia egyre inkább elő fog bújni a katonaság csizmája alól, és maga nem tehet semmit ennek megakadályozására." "Nem azért vagyok itt, hogy ezt megvitassam."

jelenti ki a cardassiai. "Garak, ha valami bajuk lesz, gondoskodni fogok arról, hogy Sisko parancsnok megbüntesse. A törvény teljes szigorával!" "Ha már úgyis itt tartunk, Quark... Sokkal egyszerűbb volna a helyzet, ha azt tette volna, amit javasoltam. El kellett volna választania őket egymástól." "Már túl késő volt." morogja Quark.

"Tudom, és milyen kár. Személy szerint ugyanis semmi bajom magával..."

"Engem is le akar lőni?" "Mielőtt szabóvá lettem volna, egy egyszerű

mottó irányította az életem: ne hagyd, hogy az érzelmeid befolyásolják a munkádat. Lehet, hogy közhely, de akkor is igaz." "Megjegyzem magamnak." húzza el a száját Quark. "Rendben. Akkor hát, bár amit teszek, az a meggyőződésem ellen való, de megfelel a Központi Parancsnokság utasításának." "Ezzel elismeri, hogy helytelenül cselekszik!" jelenti ki Quark, "Miért nem választja hát a helyes utat?"

"Még pontosabban szólva: miben is hisz maga, Garak?" kérdezi a fegyverrel a kezében felbukkanó Teran. "Hát maga mit keres itt, Teran?"

pillant rá Garak. "Biztos akarok lenni abba, hogy végrehajtja a feladatot. Azt gyanítom, hogy két év a bajoriak között elpuhította. És úgy látom, igazam volt." "Magának még soha nem volt igaza." jelenti ki Garak gúnyosan, "Húzódjon szépen félre, Teran, hogy pontot tehessek ennek a zavaró ügynek a végére." "Majd én magam megteszem." jelenti ki Teran, kivéve a fegyvert Garak kezéből, mire az meglepetten pillant rá: "Miért? ... Hogy a magáé legyen az érdem, én meg maradjak továbbra is jogfosztott?" "Azt hittem, ennél azért okosabb. Úgy gondolta, ennek az egyszerű ügynek a megoldásával rögtön vissza is kapja a régi státuszát a Központi Parancsnokságtól?" "Nem... Nem gondoltam." "Menjen vissza a varrógépéhez... Szabó." Teran ezzel a dermedten álló Rikelan felé fordítja a fézerét, de a következő pillanatban ő hull atomjaira egy fézertalálattól. "Hát igen..." nézegeti Garak a hajdani Gul szó szerint 'hűlt helyét', kezében a Quarktól elszedett fegyverrel, amiről Teran nem tudhatott, "Egyeseket sajnos egyébbel nem lehet meggyőzni. ...

Maguk meg mit ácsorognak itt?! Vár a hajójuk." "Gondoskodni fogok arról, hogy az összes ferengi az állomáson csak magához járjon vásárolni." jelenti ki gyorsan Quark. "Ah... Már ezért megérte."

vigyorodik el Garak. "Na gyerünk, beszállni!" sürgeti Quark Rikelant és Hoguet. Garak odaadja az előtte elhaladó Rikelannak a fézert, Hogue pedig egy pillanatra megtorpan előtte: "Nagyon köszönjük..." "Jó, jó, csak menjenek már...!" sürgeti őket Quark, "És le ne lövessék magukat!"

A ferengi ezután Natimához siet, átöleli, és megcsókolja. "Quark... Ez a búcsú ideje." "Ah... Ne csináld, az kevésbé fájdalmas." "Nem, nem érted... Tőled búcsúzom. Velük megyek." "Komolyan gondolod?" "Nem tehetek másképp. Egy napon talán majd visszatérhetek, hogy veled legyek, de... A munkámé az elsőbbség." "Tehát csak akkor jössz vissza, mikor Cardassia szabad, demokratikus állam lett?" "Megígérem... Meg fogja érni a várakozást." simítja végig Natima Quark füleit, majd még egyszer megcsókolja. "Gondolom, nem mehetek veled..." mondja a ferengi.

"Nem. Ez nem a te ügyed. Ha történne veled valami, nem tudnék együtt élni vele. ... Nem, neked itt kell maradnod, biztonságban. Így egy rész belőlem is biztonságban lesz. ... Szeretlek, Quark. Az örökkévalóságig." Natima ezzel a társai után siet a hajóba, Quark pedig szomorúan néz utána. "Én is szeretlek." "Azt hiszem, most vissza kellene sietnünk a sétafedélzetre." jegyzi meg Garak. "Mért tette?

Lelőtte Terant... De miért, Garak?" "És maga miért hagyta elmenni Len professzort?" "Nem volt más választásom. Szeretem őt." "Én pedig szeretem Cardassiát. Ezért nem tehettem másként." "Hát ezt nem értem..." csóválja a fejét Quark, miközben útnak indulnak a sétafedélzet felé. "Tudja, a szerelem már csak ilyen... Teljesen soha senki nem fogja tudni megérteni, nem igaz?" kérdezi Garak, útban a legközelebbi lift felé.

[Natima Len - Mary Crosby, Garak - Andrew Robinson, Hogue - Michael Reilly Burke, Rikelan - Heidi Swedberg, Gul Teran - Edward Wiley. Írta: Flip Kobler és Cindy Marcus]