5669-5670. TÉLI NAPFORDULÓ, DÉL
MÁGIANYOMOK
Messze délen hideg szelek fújnak Nyugat-Shand partvidéke mentén. Asandir elhagyja Earle romjait, és dél felé hajszolja a lovát, át a Sós-láp zord ösvényein. Eléri a Sötét Kört, amely az őssárkányok egyik legnagyobbikának maradványait őrzi. Eckracken álmai közé belépve tudja, hogy órákat, heteket, talán hónapokat kell eltöltenie a védővarázslatok megújításával. Ez idő alatt sem ember, sem varázsló nem érheti el…
* * *
A Vénlányok utcájának egy elegáns, nyeregtetős házában magányos asszony ül a sötétben. Figyelmét azonban nem kerülik el azok a rezgések, amelyek otthonának alapjait rázzák. Aggodalmasan fordul oda a széke jobb karfájánál álldogáló hűséges szolgájához.
- Jasque, azt gyanítom, hogy a Koriathain megint valami bajt kever. Menj ki, légy szíves, és ellenőrizd! Tudd meg, szüksége van-e valakinek segítségre…
* * *
A téli napforduló derekán a mesterbárd dala által felébresztett paráv misztérium végigáramlik Athera hatodik sávján. A szélességi fokok csatornái életre kelnek, és az energia az apróbb vonalakon is terjedni kezd. A Szikla-csúcs elferdült tengelyéhez érve a rezgés a kőrétegek és a csupaszon álló fák felé veszi az útját. Egy régi varázslat maradványai kelnek életre; a jelzőfény, amely korábban visszahívta a csillagok közötti űrben eltévedt varázslót, most ismét útnak indul…