III. fejezet - Esküvői készülődés

De La Braunch báró udvarházának személyzete az alábbi emberekből állt: Hathbrand, a fegyverhordozó, egy szolgalelkű, félénk ember, aki minden erejével az ura érdekét szolgálta, s akit a neki beígért jutalmak a becsület és tisztesség leghalványabb nyomától is távol tartottak. Az alapvető emberi jellemből fakadó nemes bizalom hiánya szótlan, szánakoztató engedelmességet eredményezett nála. 

Az öreg Doric volt a kastély intézője és felügyelője, meglehetősen becsületes fickó, de csak megszokásból, na meg azért, mert a pozíciója megkövetelte. Doric elméjét a mindennapi teendőkön túl egyedül az foglalkoztatta, hogy kiismerje a matematika tudományát, amibe néha olyannyira belegabalyodott, hogy zavartsága már-már a részegség bódulatának tűnhetett. Doric a szíve szerint mindent négyzetre és köbre kiszámolt; és mivel az uraság nem méltatott a fegyverhordozó rangján alul egyetlen szolgájával sem foglalkozni vagy azok munkáját felügyelni, az öreg Doric olyan szabadon tanulmányozhatta a geometriát és a trigonometriát, amennyire csak kedve tartotta. 

A La Braunch kastély szolgái közül a sorban Jonas, a komornyik következik, aki – legnagyobb örömére – azon különleges képesség birtokában volt, hogy tökéletesen józannak látszott még részegen is, azaz mindig hidegfejűnek és összeszedettnek tűnt, bármennyire öntött is fel korábban a garatra. Erre viszont szüksége is volt a Báró társaságában, akitől úgy Doric, mint az udvartartás többi tagja rettegett. Jonas sosem mutatkozott bölcsnek vagy beszélt bölcsen, kivéve ha előtte bőven megihatta a maga részét. 

A kastély alacsonyabb rangú szolgáiból sok volt, és mind abszolút függésben álltak uruktól.

Női szolgálónak ott volt az öreg Ruth, a házvezetőnő, Guinefred, a Lady Bertha által felfogadott szolgálólány, illetve sok más házicseléd, akiknek feladata újdonsült úrnőjük óhajainak lesése volt. 

Guinefred erényes és becsületes cseléd volt, olyan tulajdonságokkal, amelyeket a Báró sosem nézett volna ki belőle: mindig alázatosnak mutatkozott, ahogyan azt az általa betöltött szerep megkövetelte, s a félelemmel elegy tisztelet, amivel urára tekintett, illetve az óhajainak és parancsainak való késlekedés nélküli engedelmesség teljesen megnyerte az uraságot. 

Lady Bertha érkezését a La Braunch kastélyban sosem látott készülődés előzte meg. Hathbrand a megbízatása szerint a királyság legdrágább ékszereinek és díszeinek beszerzésével volt elfoglalva, amik majd ura, a Báró menyasszonyát fogják ékíteni. Doric, az öreg intéző sem mulasztotta el át- és átkutatni a pincét a legkiválóbb borok után, s az üres hordókat is hamarosan rajnai és burgundi borral töltötték meg. 

Öreg Ruth, a házvezetőnő a legízletesebb gyümölcsöket és falatokat készítette elő, Guinefred pedig éjt nappallá téve szorgoskodott a számkápráztató ruhatár összeállításán, amit a Báró rendelt meg nagylelkűen a jövendőbelije számára. 

Az elkövetkező esemény miatt azonban a legboldogabbnak az öreg Doric és Jonas mutatkozott, akik oly sok éven keresztül voltak kénytelenek szemlélni a kastély komor magasztosságát és elviselni uruk kimért, gőgös természetét, hogy a kilátásba került változások láttán valóssággal kibújtak a bőrükből. Azonban a Báró viselkedése is megváltozott szolgáival szemben, a parancsok osztogatása közben kegyesen elmosolyodott, jövendőbelije nevét pedig olyan érzelmesen és tisztelettel ejtette ki, hogy az udvartartás tagjai úgy hitték, elkövetkezik a vigasság korszaka. 

Ezt leginkább arra alapozták, hogy a Báró elrendelte: a kastély egy hónapig minden idegen előtt nyitva álljon, bérlői és jobbágyai pedig kedvükre vigadhatnak ez idő alatt.

Senki, vagy csak nagyon kevesen tapasztaltak előtte ilyen nagylelkűséget, s ebből mind arra következtettek, hogy a Báró valójában egy jóságos és bőkezű gazda, akit csak anyagi javainak szűkössége tartott vissza valódi, nemes természetének kimutatásától.

A kastély külleme teljesen megváltozott. A hét felvonóhidat leengedték, minden kapu tárva-nyitva állt az utazók, zarándokok és trubadúrok előtt. Minden este és reggel harsonák zúgtak fel a várfokokról; trombiták, kürtök és csembalók adták hírül egy színes, vidám korszak eljövetelét, ami De La Braunch báró menyegzőjével köszönt be.