Nincs „B” Terv

– Miért nem zuhantunk le az égből? – kérdezte Gazza.

– Talán mert mozgásban maradtunk? – találgatta Malingó, de magát sem győzte meg. – Milyen messzire jutottunk?

Gazza hátranézett a válla fölött.

– Ó, szent ég, egek, egek! – mondta.

– Mi a baj?

– Sokkal messzebb vagyunk Pörköktől, mint gondoltam.

Malingó felállt, és megfordult, hogy kinézzen a gliff áttetsző falain. Lenyűgöző, elragadó látvány volt az emberi alakok ragyogó sora. Mindenfelé emberek voltak, némelyek csoportokba verődve, mások magányosan. De ellenállt a kísértésnek, és nem foglalkozott a jelenséggel. Pörkök északi partját akarta látni.

Gazzának igaza volt. Tényleg sokkal messzebb voltak Pörköktől, mint gondolták. Ha hunyorított, még éppen ki tudta venni a lapos területet, ahol a táboruk volt, mögötte pedig a Galigali-hegyet, amely már nem az a nyugodt sziklatömeg volt, aminek emberemlékezet óta ismerték. Az oldalában hatalmas lyuk tátongott, és olvadt magma folyt a sebből. Tüzes slejmet köhögött az égre.

– A Galigali nagyot fog robbanni – mondta Malingó.

– Még nem tört ki?

– Szerintem több pusztítás is kinéz belőle, mint az a tűzijáték, amit eddig láttunk.

– Igazán? Vicces, de most én is úgy érzem magam, mint a Galigali. Én is mindjárt felrobbanok. De a boldogságtól, és az hasznos robbanás lesz. Nagyszerű kitörés.

– Nocsak! Mégis mi miatt?

– Nem mi miatt, Malingó, hanem ki miatt.

– Vagy úgy, miatta. Mi fogott meg benne? A szemei, igaz? Kék, barna. Kék, barna.

– De mindig más kék.

– És más barna.

– Egek – mondta Gaz.

Malingó arcáról eltűnt a mosoly, csak a szemében bujkált.

– Nem is vettem észre. Sajnálom – mondta Gaz.

– Mit sajnálsz? – kérdezte Malingó.